Gondolatok szellemi megmaradásról

Miska János

január 19.

Évekkel ezelõtt, a Windsorban tartott Kanadai Magyarságismeret Szövetsége konferenciáján beszélgetést folytatott velem Szanyi János, a Montrealban székelõ Radio Canada International munkatársa. A kanadai magyarság szellemi túlélésével foglalkozó kérdésére, a zajos teremben s az elõttem lassan, de ellenállhatatlan folytonossággal hömpölygõ magnószalagra azt a választ adtam, rövidhullámú üzenetként, hogy igen, eternális megmaradásunk biztosítva van ebben a soknemzetiségû országban.
Ezt a természetbõl fakadó bizalmat az akkori viszonyaink kedvezõ alakulásából vettem. Kanada magyarsága akkortájt ünnepelte bevándorlása centenáriumát. Szellemi, felekezeti és kulturális eredményeink, gazdag társadalmi bázisaink határozott optimizmusra adtak okot. Hivatkoztam szépirodalmunk sohanemlátott virágzására, magyar tárgyú szociográfiai, történelmi, néprajzi, demográfiai munkák sokaságára. Felsoroltam a kanadai magyar kultúrotthonokat, felekezeti, tudományos és társadalmi intézményeinket. Szóltam az évszázados kanadai magyar sajtóról, a közel kétszáz újságról, folyóiratról, intézményi kiadásról, s a színvonalas antológiák, tanulmányok, disszertációk, bibliográfiák sokaságáról.
Akkoriban éltük a kanadai nemzeti megújhodás virágkorát, az un. Trudeau korszakot, amikor az etnicitás nem megbélyegzést, de kitüntetést jelentett. Ez ország népe, élükön a "más nyelvûekkel", határtalan bizalommal nézett a jövõbe. Az új, multikulturális törvénycikkek eredményeként magyar berkekben is új korszak nyílott. A származásukat büszkén valló fiatal nemzedék soraiban megindult õseik gyökérkutatása. Hétvégi magyar iskolák nyíltak szerte az országban felnõttek és fiatalok számára. Új folyóiratok, újságok létesültek. A befogadó ország népe õszinte érdeklõdést mutatott a magunkkal hozott, s a befogadó ország kultúráját is gyarapító hagyományaink iránt.
Azóta két évtized telt el változó eredményekkel. Volt idõ eltûnõdni a fenti szép gondolatokon. A bizalomkeltõ példák ellenére arra a következtetésre jut az ember, hogy kontinuitásunk fogalma, belsõés külsõ tényezõk miatt korántsem olyan biztosított, mint elsõdleges elgondolásra tûnik. A kanadai magyar etnikum három generációs csoportból áll: a nagy háború elõttibõl, a második világháborút követõkbõl, s az ötvenhatosok, valamint az õket követõk bevándorlóiból. E csoportok, bár békésen megférnek, történelmi és társadalmi sajátosságaik révén elég keveset örököltek új környezetükben egymástól. A második világháborút követo hazátlanok (D.P.-sek) például más utakon indultak Kanadában, mint õsbevándorló elõdeik. Ugyanez vonatkozik az ötventatosok csoportjára is, mely saját intézményeit létrehozva indult itteni életútjára.
Bár mindhárom csoport létrehozta a saját felépítményeit, egyik se alkotott igazán átütõt ahhoz, hogy az újabb hullámok, mint a szabadságharcosokat követõ csermely-csoportok, azokra építve tovább vihetnék a magyar identitásunk jövõjét. El kell ismerni, van néhány életképes társadalmi intézményünk, mint a Széchenyi Társaság, a Rákóczi Alapítvány, a Kanadai Magyarságkutatók, a Magyar Mérnökök és Írók Szövetsége. Van számos virágzó magyar felekezet és kulturális intézmény is, amelyek reményt adnak fennmaradásunkra. Van az irodalomban is néhány stílusirányzat, amely követõkre talált már eddig is az új nemzedék sorában. Távlatos felméréseink azonban azt jelzik, hogy a kanadai magyar szellemi reneszánsz pár évtized múlva hanyatló korszakába léphet. Hacsak egy újabb, nagyobb bevándorló hullámra nem kerül sor, vagy ha a szülõk nem fordítanak kellõ figyelmet gyermekeik hagyományaink szellemében való nevelésére.
Elmondható - kevés vigaszként - hogy ugyanez vonatkozik Kanada más, százötvenet kitevõ kisebbségi csoportjára is. A kanadai nemzetiségi irodalomról szóló bibliográfiám (Ethnic and Native Canadian Literature: A Bibliography, University of Toronto Press, 1990) például azt mutatja, hogy a ma még oly erõteljes nemzetiségi csoportok, köztük az észt, a litván, az ukrán, és más népek legfiatalabb írói is meghaladják az ötvenes életévüket! Reméljük azonban, hogy eredményeink a tudományokban, a mûvészetekben, a közoktatásban, s általában az élet mindennapi dolgaiban túllépik a kuriózumok határát, maradandó értékeikkel az egyetemes magyarság, az emberiség szellemi értékévé válva.