magyar forditás következik
The issue here is not necessarily about media and free speech and, I agree, the Globe and Mail writer truly misses the point.
With a preference for assimilation, the EU does not encourage nationalism. As a nationalist, Orban struck out against EU authority shortly after being elected. Consequently, the Eurocrats are not amused.
This is a classic Wag-the-Dog story; a detraction. One only has to read between the lines to see background forces at play and why a vice is being tightened around Orban.
The Fidesz party voted in reforms around Christmas. Changes to corporate tax, pension and media control have since become law. Prior to EU complaints over media control, large multinational corporations (including the largest German, Austrian, and Dutch) that control media, energy, insurance, financial, and telecom complained loudly to the EU Commission, that “in order to balance their budget, Hungary had imposed unfair taxation of foreign multinationals”. An interesting note here is that corporate taxes in the U.S. are as high if not higher than the proposed Hungarian taxes – not to mention, Hungary is much poorer and worse off financially.
Hungary has since come under intense pressure over these new media laws which would give a new Hungarian media authority, the right to regulate content of all media, broadcast, print or web-based. It will also have the right to impose fines for material that "is not politically balanced", to inspect media equipment and documents and to force journalists to reveal sources in issues related to national security. Radio and television stations can be fined up to 730,000 Euros for going against "public interest, public moral and order," or for broadcasting "partial information". Sounds tough but the EU and other countries already enforces many of these laws. So where’s the beef?
Where Hungarian free speech rights favors one political view (let’s call it left), Victor Orban seeks to soften their monopoly of the media. The left usually have the loudest means of communication; more importantly, they oppose nationalism, preferring the “Global Village”. Orban explicitly denied IMF involvement in Hungarian financial affairs. The world business pounced on him for that as well. Orban sees the IMF as an impediment to nation building. With IMF involvement the receiving country is at the mercy of the bagman (World Bank) and intrusions into macroeconomic /political affairs invariably follow. The IMF, special interest groups and the EU do not take lightly to this posturing. Hence, the media (owned/controlled by global interest groups) have put the fire under the Fidesz government, branding it right-wing. In the European sense of the word, nationalism and extreme-right parties have included racism and fascism. Not a well received brand, especially in Europe.
Regardless of how reprehensible or corrupt the previous Hungarian government was, the EU media machine ignored them - they played the EU game. Ferenc Gyurcsány pocketed millions in the transition years and his rise from teacher/communist youth party member to Hungary’s 100th richest person is a well known fact, yet neatly kept under the radar and out of world media cannels.
If one cares to dig deeper, Sándor Demján, Hungary’s most powerful and probably the richest person, is quietly maneuvering in the background. He and Rupert Murdoch (News Corp.) are friends and have joint media interests in Hungary. Could it be that the Orbanian regulations would limit the programming/content media interests can beam into Hungary?
Demján is also the chairman and owner of TriGranit which is a major Hungarian property development corporation; one of the largest in Europe. TriGranit specializes in the development of multi-functional city centres, shopping malls and facilities management. TriGranit was established by Sándor Demján and is based in Budapest. As prime minister, the previous government of Ferenc Gyurcsány certainly provided concessions and land deals to TriGanit and other multinationals. TriGanit shareholders include: Peter Munk, Nathaniel Rothschild and other noteables, including the Austrian investment fund Immoeast Immobilien Anlagen. George Soros and Demján have also been known to play poker and sip palinka when not busy mapping the future of Hungary.
A side-note; critics in Britain are upset over the proposed News Corp takeover of the UK media giant BSkyB – the control of media in too few hands. In a twisted fashion, the UK governmnet is bending over backwards to accomodate News Corp.
In my opinion the EU movement is a sad story. Stripping thousand year old nations of their right to govern is the EU mantra. Sprinlke-in benefits like one-currency, borderless travel/shopping/employment to the members might be good for business and the desperate but unlike the New World, the Old Word, each with with their distict language and culture, prefere to remain/play in their own backyard. The EU package benefits the mighty German and French, stripping away assets (as in Hungary’s case), natural resources, commerce and the brightest minds. Perhaps this is the final overture of the two Great Wars. Even though Orban has the full support (majority party) of Hugarians and is dedicated to the betterment of its people, Orban knowns that nationalistic overtures will bring continued pressure from powerful forces in Brussels and on Wall Street.
Némi figyelemmel kísértem a dolgot, lévén érdekelt az ügyben.
Az ügy nem ám a média és a szólás szabadságáról szól. Csatlakozom a véleményhez, miszerint a Globe and Mail szerzői nagyon félreértik a kérdést.
.Az EU előszeretettel viseltetvén az asszimiláció iránt nem támogatja a nacionalizmust. Orbán, mint nacionalista, röviddel a megválasztása után máris szemet szúrt az EU-s felsőbbségnek, így a személye nem kedves az eurokraták számára.
Ez amúgy a klasszikus “Wag-the-Dog” típusú történet: előítéleteken alapuló negatív vélemény. Senki sem olvasott a sorok mögé, hogy észrevegye a háttérben működő erők játékát, és miért akarják sarokba szorítani Orbánt.
A Fidesz frakciója Karácsony táján számos reformról szavazott: így a társasági adó, a nyugdíjak és a médiafelügyelet kérdésében is törvények születtek. Már a média-felügyeletre vonatkozó EU-s kifogásokat megelőzően a nagy (köztük a legnagyobb német, osztrák és holland) multinacionális társaságok harsány hangon panaszolták az Európai Bizottságnál, hogy „Magyarország a költségvetési egyensúlyának biztosítása érdekében igazságtalan adózással sújtotta a külföldi tulajdonú multinacionális cégeket”. Érdemes megjegyezni, hogy itt olyan társasági adókról van szó, amelyek az USA-ban eleve magasak, ha ugyan nem magasabbak, mint a Magyarországon bevezetni szándékolt adók –, és nem említve azt a körülményt, hogy Magyarország sokkal szegényebb és sokkalta rosszabb helyzetben van.
Magyarország ezek miatt az új médiatörvények miatt intenzív nyomás alá került, mivel olyan új médiahatóság létrehozásáról van szó, ami jogosult a teljes média: a rádióhullámok útján sugárzott, a nyomtatott (1) és a web-alapú(2) médiumok tartalmának szabályozására. Jogosult továbbá pénzbírságot kiszabni olyan anyagokért, amelyek „politikailag nem kiegyensúlyozottak”; felügyelni és engedélyezni a sugárzás technikai feltételeit; és a nemzetbiztonsági szempontból fontos ügyekben az újságíróktól megkövetelni az információforrások megnevezését. A rádió- és televízió-állomások akár 730.000 euró összegre büntethetők, ha megsértik a „közérdeket, a közerkölcsöt vagy a közrendet”, vagy ha „hiányos információkat adnak közre”. Ám mondjuk ki az igazat: az EU és más országok eddigi szabályozása is érvényesíti a törvény számos előírását. Akkor meg: hol van a kutya eltemetve?
Ahol a magyarországi szólásszabadság egyoldalúan favorizál valamilyen politikai nézőpontot, (nevezzük baloldalinak), Orbán Viktor ennek a monopolhelyzetnek a tompítására törekszik. A legharsányabb kommunikációs eszközök nagyobbrészt a baloldal birtokában vannak; de ennél is fontosabb, hogy ezek ellenzik a nacionalizmust, és a globális „Világfalu” ideáját részesítik előnyben. Orbán határozottan elutasítja az IMF beavatkozását Magyarország pénzügyeibe, ezért aztán az üzleti világ is rávetette magát. Orbán az IMF-et a nemzeti fejlődés gátjának tartja: az IMF gáncsoskodása következtében a befogadó országok ki vannak szolgáltatva a pénzvilág „behajtó embere” (a Világbank) kénye-kedvének és a makrogazdasági/politikai viszonyokba való folyamatos beavatkozásnak. Az IMF, egyes érdekcsoportok és az EU nem veszik jó néven ezt a hozzáállást. Ennél fogva a (globális érdekcsoportok által tulajdonolt/ellenőrzött) média a tüzét a Fidesz-kormányzatra összpontosítja, rásütve a jobboldali bélyeget. Európai felfogás szerint a nacionalizmus és a szélsőjobboldali pártok fogalma magába foglalja a rasszizmust és a fasizmust is, amelyek (különösen Európában) nem túl jól hangzó márkanevek.
Tekintet nélkül az előző magyar kormányzat elítélendő és korrupt voltára, azt az EU-médiumok nem vették tudomásul, – ők az EU-játékot játszották. Gyurcsány Ferenc az átmenet éveiben milliókat vágott zsebre, és bárha az egyetemi KISZ-vezetőből Magyarország 100 leggazdagabb embereinek egyikévé való felemelkedése jól ismert tény, jóformán soha nem került a radar sugarába, elkerülve a világ médiacsatornáinak figyelmét.
Ha valaki veszi a fáradságot, hogy mélyebbre ásson: Demján Sándor, Magyarország legbefolyásosabb és talán leggazdagabb személyisége az, aki csendesen manőverezik a háttérben. Ő és Rupert Murdoch (a globális News Corporation ura) barátok, akiknek közös médiaérdekeltségeik vannak Magyarországon. Lehetséges volna, hogy az Orbán-féle szabályozás ütközik a Magyarországra sugárzott média műsorszórási/tartalmi érdekeivel?
Demján elnöke és egyben tulajdonosa is a TriGránit-nak, Magyarország legfontosabb ingatlanfejlesztési társaságának; amely egyike a legnagyobbaknak Európában. A TriGránit a sokfunkciós bevásárló- és szolgáltató-központokra, valamint a vásárló-utcákra szakosodott. A TriGránit céget Demján Sándor alapította, budapesti székhellyel. Az előző kormány miniszterelnöke, Gyurcsány Ferenc minden jel szerint koncessziót és országos versenyelőnyt biztosított a TriGránit és más multinacionális cégek számára. A TriGránit tulajdonosi köréhez tartoznak többek között: Peter Munk, Nathaniel Rotschild és más notabilitások, beleértve az ausztriai Immoeast Immobilien Anlagen ingatlanberuházó üzleti csoportot is. Demján Sándor, akárcsak Soros György is, arról ismeretes, hogy szívesesen pókerezik és pálinkát is kortyolgat, amikor éppen nem Magyarország jövő-térképének újrarajzolásával van elfoglalva.
Széljegyzet: Nagy-Britanniában is kritikával illették a javasolt „New Corp” (Új Testület) ötletét, ami az Egyesült Királyságban átvenné az uralmat az ottani BSkyB (British Sky Broadcasting Group : kb. a ”Britanniai Műsorsugárzók Csoportja”) média-hatalmasságtól – vagyis a média feletti, túlságosan is kevés kézben levő hatalmat. Furcsa módon: az Egyesült Királyság kormányzata hajlik arra, hogy visszalépjen a „News Corps”-hoz való igazodás irányában.
Véleményem szerint az EU működése: szomorú történet. Az EU mantrája ezeréves nemzeteknek az önkormányzáshoz való jogától történő megfosztásáról szól. Olyan mázakkal beszórva, mint az egységes pénznem, az akadálytalan utazás/bevásárlás/munkavállalás a határokon át, amelyek bár előnyösek lehetnek az üzleti élet és a kétségbeejtően más „Új Világ” szempontjából; az „Óvilág” a maga elkülönült nemzeti nyelveivel és kultúráival előnyben részesíti a saját hátsó udvaraiban való játékot és megmaradást. Az EU csomagterve a hatalmasoknak: Németországnak és Franciaországnak kedvez, mint (Magyarország esetében is), levagdosva a nyereséges ágakat: a természeti erőforrásokat, a kereskedelmet, valamint a szellemi élet legjavát. Talán ez a végső kimenete a két nagy világháborúnak. Mert ugyan ha Orbán (abszolút többségű) pártja meg is szerezte a magyarok túlnyomó támogatását a nép helyzetének javítása érdekében, Orbán tisztában van azzal, hogy a nacionalista kezdeményezések állandóan erőteljes ellenlépéseket fognak kiváltani a brüsszeli és a Wall Street-i hatalmasságok részéről.