A főkormányzó feloszlatta a kanadai parlamentet

Vasárnap reggel előrehozott választás előtt találtuk magunkat Kanadában, miután Stephen Harper konzervatív miniszterelnök felkérte Michaelle Jean főkormányzót, hogy oszlassa fel a parlamentet. II Erzsébet királynő hivatalos képviselője ezt meg is tette. „Olyan ponthoz jutottunk el, amikor határozott irány és a bizonytalanság között kell választani”–mondta Harper.

Október 14-én kerül sor a választásokra és a legtöbb elemző úgy látja, hogy erősen negatív választási hadjáratra számíthatunk. Ezt jelezték Stéphane Dion, az ellenzéki Liberális Párt miniszterelnök-jelölt szavai is, aki szerint Harper “titokzatos, centralizáló és jobboldali” vezető. De Harper jelenleg sokkal jobban áll mint Dion. A konzervatívok több pénzt gyűjtöttek össze az elmúlt hónapok alatt mint liberális ellenfelei és a jelenlegi kormányfő népszerűbb mint a liberális miniszterelnök-jelölt, akinek angol nyelvtudása még most is korlátozott és kampánybeszédei sokszor inkább száraz és komplikált tudományos előadásokhoz hasonlítanak. Ez talán nem meglepetés, hiszen Dion évekig volt professzor a Montreáli Egyetemen.

Négy parlamenti párt és egy tucat kisebb párt közül választhatnak a kanadai szavazók. A konzervatívokon és a liberálisokon kívül, a szeparatista Bloc Québécois továbbra is a harmadik legnagyobb párt a kanadai országgyűlésben, bár jelölteket csak Québec tartományban indítanak. Gilles Duceppe, a Bloc vezetője nagy kihívás előtt áll, mivel a konzervatívok egyre erősebbek a francia többségű tartomány vidéki választókerületeiben és elképzelhető, hogy a liberálisok megerősítik pozíciójukat Montreálban.

 Justin Trudeau, a néhai miniszterelnök fia, Papineauban indul a Liberális Párt színeiben, ahol 2006-ban a Bloc nyert.

Az Új Demokrata Pártnak (NDP) sem lesz könnyű dolga. A hagyományosan baloldali, szociáldemokrata párt miniszterelnök-jelöltje, Jack Layton feladata, hogy megakadályozza a baloldali szavazók átvándorlását az egyre erősebb Zöld Pártba, illetve a liberálisok balszárnya felé.

A konzervatív főpillérek közé tartozik a közbiztonság, gazdasági stabilitás, a kanadai szuverenitás növelése az északi-sark felett és enyhe adócsökkentés. A liberálisok eddig inkább a környezetvédelemre koncentráltak és erőteljesen ellenzik a Harper kormány döntését, mely állami támogatást vont meg a művészektől és kulturális egyesületektől.

A baloldali és szeparatista Bloc Québécois üzenete most nem annyira a Kanadától való leszakadás, sokkal többet hallhatunk arról, hogy Duceppe pártja az egyedüli, mely a Liberális Párt többségi kormányra vonatkozó álmait keresztülhúzhatja. Az NDP pedig az átlag-családok érdekeiről beszél, különösen a munkahelyek megőrzéséről, az egészségügy modernizációjáról és a környezetvédelemről.

Harper miniszterelnök konzervatív kormánya 2006 januárjában került hatalomra, de mivel csak kisebbségi státuszban volt, az ellenzék bizalmatlansági indítvánnyal bármikor megdönthette volna. 

Ugyanakkor a kormányfő joga, hogy feloszlassa a parlamentet a főkormányzó segítségével, még akkor is, ha éppen a konzervatívok olyan törvényt  szavaztak meg, mely szerint a következő választásokra csak 2009 októberében került volna sor.