Emlékezzünk ma az Édesapára. Adózzunk a családot, a közösséget megőrző Apának hazánkban, a nagyvilágban, és sorainkban.

Az édesapa volt a család fenntartója, oltalmazója a történelem kezdete óta. De csupán a múlt század első évtizedében indult egy mozgalom az Egyesült Államokban, mégpedig Victoriától nem is olyan messze, Spokane városában, amikor egy Sonora Smart nevű hölgy, édesapja iránti hálából szorgalmazta az Apák Napja hivatalos megünneplését. Az országos Apák Napját 1926-ban iktatta be az amerikai Kongresszus, majd Nixon elnök 1956-tól június harmadik vasárnapjára tette az alkalom állandósítását.

Magyarországon ennél is később lépett életbe ez a tiszteletadó megnyilvánulás. Sok magyar édesapa, szerénységből még ma is azt vallja, hogy ő természetből fakadó szeretettel ragaszkodik családjához, mindent elkövet, hogy házastársának, gyermekeinek és hozzátartozóinak nyugodt életkörülményt, biztonságérzetet teremtsen. S ezért - mint mondja - nem tart számot hivatalosan beiktatott ünnepre. Talán ennek a szerénységnek tulajdonítható, hogy mi az Édesapában a család fejét tiszteljük, példaképnek tekintjük, s követjük Őt jó tulajdonságaiban.

Szungyi László plébános feljegyezte volt a Hitélet című lapban, hogy házszentelés alkalmával megkérdezett egy gyereket:

- Lajoska te, tudsz-e imádkozni?

A szülők boldogan válaszoltak a lelkésznek, hogy tud ám! - Mondjad csak, Lajoska! - biztatták a megszeppent fiút.

A gyerek szerényen válaszolt:

- Tudok, de csak Édesapám után.

Aztán elkezdte a Miatyánkot. Szépen elmondta az imát, de az apjáról le nem vette volna a tekintetét. Tőle merített önbizalmat, bátorságot. Édesanyja iránt tanúsított szeretete mellett, Édesapját tekintette példaképének.

A katolikus felekezetűek Szent József alakjához fűzik az Apa képzetét. Az Ő önzetlen példája teszi számunkra magasztossá az Apák Napját. A szorgalmas ácsmester valóban példamutató családapa volt. Kemény munkával, szeretettel biztosította családja számára a megélhetést, nyugalmat, kiegyensúlyozottságot.

Sorainkban élő Édesapák, Ti is nagy felelősséget vállaltatok magatokra, amikor ebben az áldott jó befogadó Kanadában családalapításra vállalkoztatok; az új, számotokra idegen környezetben kitartó munkával meghitt, bensőséges, meleg otthont biztosítottatok gyermekeitek számára.

A Teremtő egy Édesapát szánt minden gyermek részére, kinek szeretetéből életünket kaptuk. S aki, az Édesanya önfeláldozó gondoskodásával együtt, felkészített bennünket az életre, s nem feledkezett meg rólunk sohasem. Abban a családban, melynek élén önzetlen és tökéletes férj és apa áll, béke, megértés, biztonságérzet, kölcsönös szeretet és szolidaritás honol.

Jelen tiszteletadásunk arra buzdít bennünket, hogy nagyobb figyelmet kell szentelnünk az apáknak. Ne legyen ez a féktelen ajándékozás, költekezés ideje. Legyen inkább a hála elévülhetetlen napja. Becsüljük meg a családfők méltóságát, állítsuk helyükre tekintélyüket. Apátlan társadalmak és családok, írta Szungyi lelkész, az emberiség vesztébe vezetnek.