Április 2011.
Székely Éva
Budapest, 1927. április 3. úszónő.
Aranyérmet nyert az 1952. évi nyári olimpiai játékokon Helsinkiben. Az 1956. évi nyári olimpiai játékokon ezüstérmet szerzett.1939-1941 között az FTC úszója volt. 1945-1947 között az ÚTE, 1947-1948 között pedig a Neményi Madisz versenyzője volt. 1949-1956 között a BVSC-nél szerelpelt.1945-1956 között válogatott, 200 m mellúszásban. 1952-ben olimpiai bajnok lett Helsinkiben 200 m mellúszásban. 1956-ban ezüstérmes lett a Melbourne-i olimpián szintén 200 m mellúszásban. 1947-ben EB ezüstérmes, a világon az első nő, aki a 200 m-t végigpillangózta. 1947-1951 között 8-szoros főiskolai világbajnok. 1969-től mesteredző. 1985-1989 között a Start SE társelnöke volt.
1976-ban bekerül az egyesült államokbeli Fort Lauderdaleben működő Hall of Fame, a vizes sportok - így az úszás és a vízilabda - hírességeit befogadó csarnok tagjai közé.
1986-ban Gyermekekért díjban részesítették. 2004 óta a Nemzet Sportolója. 2007. augusztus 20-án példaértékű sportolói és edzői életpályája elismeréseként a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjével (polgári tagozat) tüntették ki. Székely Éva lánya Gyarmati Andrea hát- és mellúszó, aki az 1972. évi nyári olimpiai játékokon nyert 2 érmet Münchenben. Székely Éva volt férje Gyarmati Dezső vízilabdázó.Művei:: Sírni csak a győztesnek szabad! Budapest, 1981, Magvető Kiadó
Jöttem, láttam… Vesztettem? Budapest, 1986, Magvető Kiadó
Megúsztam Budapest, 1989, Sport Kiadó
Hont Ferenc
Szeged, 1907. ápr. 4. – Bp., 1979. márc. 11.
rendező, igazgató, színházesztéta, az irodalomtudományok kandidátusa (1964), Görög Ilona színésznő férje, Kossuth-díjas (1949). Miután Bécsben és Berlinben színésznek tanult, hazatérve Szegeden 1925. ápr. 22.-én fellépett Karinthy Frigyes Holnap reggel c. tragikomédiájának főszerepében. 1925-től 1927-ig Párizsban Gémier mellett tanulta a rendezést. Hazatérve 1928-1937-ig a szegedi színház rendezője volt, de közben bp.-i színházakban (Új Színház, Magyar Színház, Bethlen téri Színház) is rendezett. 1933-ban megalapította a Szegedi Szabadtéri Játékokat és ő rendezte elsőként szabadtéri színpadon Az ember tragédiáját. Tagja volt a Szegedi Fiatalok Művészeti Kollégiumának. 1935-38-ban az Országos Színészegyesület Színészképző Iskolájában tanított. 1935-1937 között A Színpad, 1938-1939-ben a Független Színpad c. folyóiratokat szerkesztette. 1937-1943-ig vezette a Független Színpad színjátszó csoportját. Ő mutatta be Csokonai Tempefőijét, Madách Civilizátorát, Molière Dandin Györgyét. Utóbbit 1942-ben betiltották. A háború alatt munkaszolgálatosként került a frontra, majd átszökve a szovjet csapatokhoz, hadifogoly. 1945. jún.-ban tért haza. 1945-1949-ig a Színház- és Filmművészeti Főiskola főigazgatója, a Madách Színház igazgatója, 1948-1949-ben az Állami Filmgyártó Vállalat művészeti vezetője, 1950-1951-ben az Ifjúsági Színház igazgatója, 1951-1952-ben a Madách Színház rendezője volt. 1952-ben alapító igazgatója az Országos Színháztörténeti Múzeumnak, majd annak 1957-ben történt átszervezésekor elnöke a Színháztudományi és Filmtudományi Intézetnek, 1959-től 1969-ben történt nyugdíjazásáig a Színháztudományi Intézet igazgatója és az ITI (Nemzetközi Színházi Intézet) magyarországi elnöke. Szerkesztette a Színháztörténeti Értesítő (1953), Nagy Magyar Színészek (1957) és a Magyar Színháztörténet (1962), A színház világtörténete (1972) c. műveket. Számos szakcikke jelent meg a folyóiratokban. Oktatói munkáját előbb a Színház- és Filmművészeti Főiskolán, majd egyetemi docensként a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetemen folytatta. 1941-től élete utolsó napjáig vezetett naplót, ebből részleteket közölt a Tiszatáj (1982. 4. sz.), a Kritika (1985. 2. sz., 10. sz., 12. sz.) – Művei:. A színjáték (Bp., 1932); Színház és munkásosztály (Bp., 1935); A színészi képzelet fejlesztése Bp., 1936); Az eltűnt magyar színjáték (Bp., 1940); Költészet a dobogón (Bp., 1942); A rendező munkája (Bp., 1952); A színjátszó munkája (Bp., 1952); Valóság a színpadon (Bp., 1960). A cselekvés művészete (1972); Kis színházesztétika (Bp., 1976).
Ybl Miklós
Székesfehérvár, 1814. ápr. 6. – Bp., 1891. jan. 22
építész. A bécsi polytechnikum elvégzése után 1832-től Pollack Mihály, 1836-tól Koth Henrik irodájában dolgozott. 1840-től a müncheniak.-n, majd Itáliában képezte tovább magát Hazatérve Pollack Mihály fiával, Ágosttal társuk; közösen építették át gr. Batthyány Lajos ikervári kastélyát, majd Károlyi György és Ede megbízásából építette azok fóti és radványi kastélyát, a kaplonyi és fóti templomot. Első nagy alkotásai a keleti elemekkel tűzdelt romantikus román stílus képviselői (fóti r. k. templom, bp.-i lovarda, a Múzeum krt. 7. sz. alatti ún. Unger-ház stb.). Bár a román formákkal később sem szakított (Bakáts téri templom; 1865 – 70), második itáliai tanulmányútja hatására, 1860-tól az olasz reneszánsz stílus újjáteremtésének kérdése foglalkoztatta. Művészete korai és érettebb szakaszában egyaránt kiváló neoreneszánsz stílusú alkotásokat hozott létre a Budai Takarékpénztár épülete, Puskin utcai mágnáspaloták, a Bródy Sándor utcai régi Országház, ma Olasz Kultúrintézet, Bankpalota az Egyetem és Reáltanoda u. sarkán stb.). Nagy jelentőségű középítkezései szinte meghatározói voltak Bp. városképének (Bazilika, 1867 – 91, belső kiképzését ~ halála után Kauser József fejezte be; Rác fürdő, a margitszigeti lebontott Margit fürdő és Szálló, a lebontott Sósfürdő, az egykori Fővámpalota, ma Marx Károly Közgazdaságtudományi Egy., 1872 – 74; a Várkert Kioszk és Bazársor, a királyi palota trónterme és krisztinavárosi szárnya stb.). Fő műve az Operaház (1879 – 84), amelyet Palladio nyomán kialakított festői főhomlokzata, belső terei és főként lépcsőháza révén a korabeli európai építészet kimagasló alkotásaként tarthatunk számon. Vidéken is számos templom, bérház mellett kastélyok hosszú sorát építette (Csurgó, Ókigyós, Marcali, Surány, Doboz, Kétegyháza, Mácsa, Lengyeltóti, Parád stb.). ~ a 19. sz. második felének legnagyobb m. építésze. Emlékezetére 1953-ban évenként kiosztásra kerülő Ybl-dlj elnevezésű építészeti díjat alapítottak
Vas Gereben
született Radákovits József,
Fürged, 1823. április 7. – Bécs, 1868. január 26
ügyvéd és hírlapíró, a szabadságharc utáni években Jókai után a legnépszerűbb elbeszélők egyike.
Radankovics (Radákovits) József, herceg Batthyányi Fülöp enyingi uradalmában ispán és Fitos Júlia fia. Iskoláit a VI. osztályig 1838-ban Veszprémben fejezte be; onnét Pécsre ment, hogy anyja kívánságára pap legyen; de erre nem került a sor, mert „dévaj társaságba keveredvén”, 1840. február 26-án kizárták. Apja ekkor a gazdasági pályára adta és gyakornokoskodott is pár évig; de mivel tiszttartóját versben és prózában csúfolta, 1842. Jogásznak akart menni Győrbe, de arra az évre már elkésett. Ekkor Pápára ment, ahol írnokoskodott bejárt a főiskolába is mint benevolus auditor. Egy évi nyomorgás után megismerkedve egy Radákovits Bódog nevű gazdasági gyakornokkal, annak a bizonyítványait megszerezve, beiratkozott Győrben jogásznak, és el is végezte a jogot. Részt vett az ifjúság társadalmi szereplésében.Golub Vilmos barátjával önképző társaságot alapított és Két garasos Tár című írott lapot adott ki, mely csípős tréfáiért nagy ismertségnek örvendett. Erős élceiért és tréfáért itt kapta a Vas Gereben nevet, melyet aztán kizárólag használt. Dr. Kovács Pál buzdítása különösen nagy befolyással volt későbbi írói pályájára; feltűnést keltett az Életképekben Darázsfészek című humorisztikus vázlata (1844) és a Honderűben megjelent ünnepély leírása; egyszerre olvasott, népszerű író lett.A jogi tanfolyam végeztével hazautazott Egerszegre, hol apja időközben kasznári állást kapott. Ezután joggyakornok lett Esterházy herceg főügyészénél Sopronban. 1846-ban jurátus Pesten. Már ekkor a pesti lapokba is írt és Pozsonyba az országgyűlésre ment fel. Ez év végén .1847-ben ügyvédi vizsgálatot tett és oklevelében Radákovits névvel szerepel. Ez év végén Győrbe ment és ott ügyvédkedett; 1848-ban a Népbarát c. népies lap szerkesztésével bízta meg a kormány. (Vast a kormány sokszor titkos politikai megbízásokban is használta.) Még ebben az évben megnősült, Győr legszebbnek mondott lányát hódította meg. Nemsokára megszületett első gyermekük is. Világos után Dunántúlon bujdosott tíz hónapig, majd jelentkezett Pesten, ahol elfogták. Később kiszabadult ugyan, de az ügyvédi pályáról eltiltották. Ekkor választotta végleges életpályául az irodalmat. Sok rajzot, népies életképet, anekdotát írt az akkori lapokba, folyóiratokba és évkönyvekbe. Jókai után a legnépszerűbb elbeszélők közé tartozott.
Hogy zilált anyagi helyzetén javítson, 1854-ban egy népies folyóiratot indított meg Falusi Esték címmel, ez azonban a 6. füzettel megszűnt. Általában korrajzaival ért el legtöbb kiadást. Számos képes naptárt is szerkesztett. E műveiből szép jövedelme volt, mindazonáltal folyton anyagi zavarokkal küzdött. A 60-as években hanyatlott. A régi siker emlékével még egyszer megindított egy Népbarát című folyóiratot 1861-ben, mely 1867-ig tengődött. Több bécsi lapnak is levelezője volt. Egy-két szerencsétlen vállalkozása, és életviszonyainak kuszáltsága tönkretették jóhírét. Rendetlen életet élt.
1868 elején Bécsbe utazott, hogy a delegációk tárgyalásairól tudósításokat küldjön a pesti lapoknak. Ott egy gyógyszertárba betérve, hogy szokása szerint pezsgőport igyon, hirtelen összerogyott és meghalt. A bécsi Concordia írói egyesület, melynek tagja volt, temettette el a währingi temetőben, Bécs mellett. 1885 január 25-én lánya a Kerepesi temetőben helyeztette örök nyugalomra. Szerkesztette a Nép Barátja című hetilapot – szerkesztőtárs Arany János; A Falu Könyvét 1851., Vas Gereben Nagy Naptára 1854-re; Vas Gereben Kis Képes Naptára 1854-56. évekre; Falusi Esték, 1853-54.; Tárcza Naptár 1856-ra; a Peleskei Nótárius című mulattató hetilap 1858.; Két garasos Újság (mint a Peleskei Nótárius folytatása, 1858.), Képes Újság 1859.-1861.; a Népbarát című politikai és szépirodalmi hetilap 1861.-1867.; a Vén harangozó Naptára 1865.-1866. Művei : Kecskemét, 1847.) Életképek és darázsfészek. (Pest, 1847.) Öreg ABC vén emberek számára. (Győr, 1848. március és április)[1] Parlagi képek (Pest, 1851.) Tormagyökerek (1855.) A régi jó idők (1855.) MEK Nevessünk (1855.) No még egyet nevessünk (1856.) Nagy idők, nagy emberek (1856.) MEK Ne búsulj (1856.) Régi képek - Jellemvonások nevezetesebb férfiaink életéből. (1856.) A nemzet napszámosai (1857.) MEK Egy alispán (1858.) MEK A múltak emlékei (1859.) A pörös atyafiak (1860.) MEK Életunt ember (1863.) MEK A tekintetes urak (1864.) MEK Községi tanácsadó, községi jegyzők, előljárók és ügyködők számára (1864.) Dixi (1865.) Garasos aristokratia (1865.) MEK Jurátus élet (1866.) MEK II. József császár kora Magyarországban (1867.)
Márai Sándor,
Grosschmid , Kassa, 1900. ápr. 11. – San Diego, 1989. febr. 21.
író, költő, újságíró, az MTA tagja (l. 1942. r. 1945-1948, posztumusz 1989), Kossuth-díjas, (posztumusz 1990), Radványi Géza bátyja. Jogász családból származott, apja, Grosschmid Géza az I. világháború után Kassa szenátora volt. Kassán, Eperjesen és Bp.-en járt középisk.-ba. Rövid ideig bölcsészhallgató volt a Pázmány Péter Tudományegy.-en. Rendszeres újságírói tevékenységet fejtett ki, irodalmi kérdésekről írt napilapokba (Magyarország, Vörös Lobogó), folyóiratokba (Nyugat). 1918-ban Kassán megjelent első verseskötete (Emlékkönyv). 1919 okt.-ében elhagyta Mo.-ot. Először Lipcsében, 1921-1922-ben Frankfurtban, 1923-ban Berlinben folytatott egy.-i tanulmányokat újságírói munkássága közben. 1923-ban Bécsben megnősült, feleségével, Matzner Lolával 1924-ben Párizsba költözött. Itt tudósítója volt a Frankfurter Zeitungnak, a Prager Tageblattnak a Prágai Magyar Hírlapnak, a bp.-i Újságnak. A Frankfurter Zeitung megbízásából tett utazást Közép-Keleten, cikkeit Istenek nyomában címmel a lap folytatásokban közölte. Könyv alakban 1927-ben jelent meg Prágában, 1937-ben Bp.-en. 1934 tavaszán tért vissza Mo.-ra. Bp.-en a Krisztinavárosban Mikó utcai lakása lett írói munkásságának színhelye. 1928 és 1948 között a legolvasottabb és legtermékenyebb szerzők közé tartozott. Harminckilenc műve (regény, vers, esszék, elbeszélések) jelent meg több kiadásban. Írásait 1928-tól a Révai Testvérek Irodalmi Intézete gondozta. Írói munkája mellett nagy vonzóerőt jelentett számára az újságírás. 1925-36-ban az Újság publicistája volt. A Műsoron kívül (1931), Szegények iskolája (1933, 1992), a Bolhapiac (1934) c. műveiben az ebben a lapban hétről hétre megjelent cikkeiből válogatott. 1936 dec.-étől 1943. jan. 17-ig a Pesti Hírlap munkatársa volt, a Vasárnapi Krónika írója. Cikkei, elmélkedései Vasárnapi Krónika c. kötetében jelentek meg (1943). 1945-48-ban a Magyar Nemzetnél folytatta újságírói munkáját. Az 1940-es években jelentkezett színdarabjaival. A Kaland c. darabját a Nemzeti Kamara Színház mutatta be (1940. okt. 27.). A városhoz való hűség drámája, a Kassai polgárok 1942. dec. 4-én került színre a Nemzeti Színházban, a kolozsvári Nemzeti Színház is ugyanebben az évben tűzte műsorára. Az MTA I. osztályának 1943. dec. 6-án tartott ülésén Ihlet és nemzedék címmel tartott székfoglalót. A német megszállás után (1944. márc. 19.) felváltva élt Bp.-en és Leányfalun. 1943 tavaszán kezdett memoárjainak írásához. A naplóírás életművének jellegzetes műfaja lett, hordozója írói hitvallásának, humanizmusának, a szabadság, az európaiság gondolatának. Az első kötet (Napló, 1943-1944) Illés Endre gondozásában 1945-ben jelent meg a Révai Könyvkiadónál. 1944-ben és 1945-ben írt verseit 1945 Könyvnapjára adták ki (Verses Könyv). A Pesti Színházban bemutatták Varázs c. színművét (1945. dec. 14.). Bp. ostroma alatt Mikó utcai lakása romhalmazzá vált. Utolsó otthona Bp.-en a Zárda u. 28. számú házban volt. 1948 nyarán, miután Horváth Márton hadat üzent a polgári irodalomnak és Márai ról becsmérlő kritikát írt, emigrációba szorult. 1948-50-ben Svájcban élt. 1950-től Olaszország.ban, a Nápoly melletti Possilipóban. 1952-ben az USA-ban, New Yorkban telepedett le. 1957-ben kapta meg az amerikai állampolgárságot. 1964-ben New Yorkban esküdtszéki szolgálatot teljesített. Többször visszatért évekre Olaszo.-ba, Salernóba. 1980-tól végleges lakóhelye a kaliforniai San Diego volt. 1951 és 1967 között Candidus néven a müncheni Szabad Európa Rádió magyar. osztályának külső munkatársa volt. Havonta négy előadását sugározták, minden vasárnap tíz percet Vasárnapi Levelek címmel. Cikkeket írt a müncheni Látóhatár c. folyóiratba. Ebben jelent meg híres verse, a Halotti beszéd (1951. 5. sz.). Emigrációjában anyanyelve éltette. Minden művét magyarul írta. Életművének mintegy negyede íródott hosszú emigrációjának időszakában. Elsőként a Béke Ithakában c. regénye jelent meg a Magyar Írók Könyvesháza sorozatban (London, 1952, Bp., 1991). Föld, föld! c. visszaemlékezéséből kitűnik, hogy szemléletében kitágította a humanista életfogalmat (Toronto, 1972, Bp., 1991). Naplóinak írását tovább folytatta, az utolsó kötet 1983-ban jelent meg. További naplójegyzetei kéziratban maradtak. Televíziós darabjait és hangjátékait Németo.-ban, Franciao.-ban, Olaszo.-ban, Ausztriában, Dániában, Kanadában mutatták be. Ezek Jób… és a könyve c. kötetében összegyűjtve jelentek meg (München, 1982). A Vendégjáték Bolzanóban c. regényéből verses játékot írt: Egy úr Velencéből, a válogatott versek kötetében jelent meg (A delfin visszanézett, München, 1978). Utolsó műve vallomás és összegezés. A Garrenek műve (I-II, Toronto, 1988) 1934-1949 között írt regényciklusának átdolgozása, öt regényét foglalja magában: Zendülők (1930), Az idegen emberek (1931), Féltékenyek (1937), Sértődöttek (1947), Jelvény és jelentés (1948). 1948 után nem járult hozzá művei magyarországi megjelentetéséhez. Emigrációban írt műveit főleg két kiadó gondozta: az Újváry „Griff” kiadó Münchenben és a Vörösváry-Weller Kiadó Torontóban. Önként ment a halálba. Az emigrációját kényszerítő hatalom megszűnése után az Akadémiai-Helikon Kiadó szerezte meg könyveinek kiadási jogát és összes kiadásban jelenteti meg a műveket. Színházaink újra műsorra tűzték színműveit. A Kassai polgárokat a gyulai Várszínházban mutatták be (1990. jún. 28.) és a bp.-i Nemzeti Színházban (1990. szept. 28.), a győri Kisfaludy Színházban (1991. ápr. 19.). A Kaland c. színművét a Radnóti Színpad mutatta be (1990. okt. 28.), majd a Pécsi Nemzeti Színház (1991. jan. 25.), a Jókai Színház a szlovákiai Komáromban (1990. nov. 23.). A Béke Ithakában c. regényének rádióváltozatát 1990 októberében sugározta a Magy. Rádió. Verses játékából (Egy úr Velencéből) Farkas Ferenc operát komponált (bem. az Operaház 1991. jún. 4.). Kassán, Mészáros utcai szülőházán emléktáblát állítottak (1991. márc. 24.). – Művei:. Csutora (r., 1932, 1991); Egy polgár vallomásai (r., 1934, 1990); Válogatott munkái I-XI. (Bp., 1939-1943); Szindbád hazamegy (r., Bp., 1940, 1992); Vendégjáték Bolzanóban (r., Bp., 1940, 1991); Az igazi (r., Bp., 1941, 1992); Mágia (elb., Bp., 1941); Ég és föld (aforizmák, Bp., 1942); A gyertyák csonkig égnek (r., Bp., 1942, 1990); Röpirat a nemzetnevelés ügyében (Bp., 1942); Füves könyv (prózai epigrammák, Bp., 1943, 1991); Sirály (r., Bp., 1943); Napló. 1943-1944 (Bp., 1945, 1990); Ihlet és nemzedék (tanulmányok, Bp., 1946, 1992); A nővér (r., Bp., 1946); Európa elrablása (útirajzok, Bp., 1947); Medvetánc (elb., Bp., 1947); Vasárnapi krónika (New York, 1955-56): San Gennaro vére (r., New York, 1965); Napló. 1945-1957 (Washington, 1958, Bp., 1990); Napló. 1958-1967 (Róma, 1968, Bp., 1992); Ítélet Canudosban (r., Toronto, 1971). Rómában történt valami (Toronto, 1971); Föld, föld! (visszaemlékezések, Toronto, 1972, Bp., 1991); Erősítő (r., Toronto, 1976); Napló. 1968-1975 (Toronto, 1976); A delfin visszanézett. Válogatott versek 1915-1977 (München, 1978); Judit… és az utóhang (r., München, 1980, Bp., 1992); Jób… és a könyve (hangjátékok, televíziós játékok, München, 1982); Harminc ezüstpénz (r., München 1983); Napló, 1976-1983 (München, 1985).
Polyák Imre
Kecskemét, 1932. április 16. – Budapest, 2010. november 15
olimpiai bajnok kötöttfogású birkózó. Nevelőedzője: Fózer Béla. 1949-ben jelentkezik Matura Mihálynál a Budapesti Dózsában. 1950-1964-ig a Budapesti Dózsa (majd Újpesti Dózsa) birkózója. 1951-ben a berlini főiskolai világbajnokságon ezüstrémes. 1952-ben a Helsinkiben megrendezett olimpián ezüstérmes pehelysúlyban. 1953-ban a nápolyi birkózó világbajnokságon helyezetlenül végez. 1954-ben Budapesten főiskolai világbajnokságot nyer. 1955-ben Kalsruhéban aranyérmes a birkózó világbajnokságon. 1956-ban a melbourn-i olimpián ezüstérmes. 1958-ban megnyeri a budapesti birkózó világbajnokságot. 1960-ban a római olimpián ismét ezüstérmes. 1961-ben a jokohamai birkózó világbajnokságon könnyűsúlyban második. 1962-ben Toledóban - újra pehelysúlyban versenyezve - megnyeri a birkózó világbajnokságot. 1963-ban a hälsinborgi világbajnokságon ezüstérmes. 1964-ben a tokiói olimpián - három olimpiai ezüstérem után - sikerül a döntőben is győznie, olimpiai bajnokságot nyer; emellett ezen az olimpián már a válogatott segédedzőjeként is tevékenykedik Gurics György mellett. 1951 és 1964 között 51 alkalommal volt a válogatott tagja. 12-szer országos egyéni bajnok (5-ször pehelysúlyban, 7-szer könnyűsúlyban). 2-szer csapatban is magyar bajnokságot nyer.[1]
Civil pályafutása
Budapestre kerülése után a Hordógyár kazánfűtője, majd a rendőrségi állomány tagja. 18 évet töltött az V. kerületi rendőrkapitányságon. Rövid ideig a közrendvédelmi osztályon, majd a közlekedésrendészeten, 1964-től az útlevélosztályon dolgozik. Rendőr-akadémiát és a Testnevelési Főiskolán birkózó szakedzői tanfolyamot végez. 1965-től az Újpesti Dózsa edzője, később birkózó-szakosztályvezetője, szaktanácsadója. 1982-ben a Belügyminisztérium dolgozójaként vonul nyugdíjba. Vállalkozó, Budapest VII. kerületében, a Dob utcában lévő Olimpiai borozó tulajdonosa.