Május 8. 2008.

Magyar Krónika, május 8..

Bencsics Klára

Montreál

Károlyi Gyula , gróf

(Nyírbakta, 1871. máj. 7. - Bp., 1947. ápr. 23.):
politikus, miniszterelnök, nagybirtokos, az MTA ig. tagja (1915). Tanulmányait a budapesti, bonni és berlini egyetemekeen végezte. Utána birtokán gazdálkodott, majd 1905-től főrendiházi tag, 1906-ban Arad vármegye. és város főispánja. 1919. máj. 5-én Aradon ellenforradalmi kormányt alakított, ennek székhelyét máj. 29-én Szegedre helyezték át, júl. 12-én lemondott, 1927-től a felsőház tagja. 1928-tól koronaőr. 1930. dec. 9-től 1931. aug. 24-ig külügyminiszter a Bethlen-kormányban; 1931. aug. 24-től 1932. okt. 1-ig miniszterelnök. A világon akkor uralkodott a gazdasági depresszió, és a gazdasági válság mélypontján Horthy személyes bizalmasaként került a kormányra. A válságon az állami gazdasági beavatkozás fokozására tett intézkedések (pl. transzfer moratórium 1931. dec.-ben a valutakiáramlás megakadályozására) mellett elsősorban szigorú költségvetési takarékossággal igyekezett úrrá lenni. Ezek elsősorban a kisembereket sújtották (köztisztviselők létszámának csökkentése, fizetések leszállítása, adóemelések) s fokozták az amúgy is hatalmas méretű elégedetlenséget. 1931. szept.-ben statáriális bíráskodást léptetett életbe.  Külföldi kölcsön reményében külpolitikájában közeledő lépéseket tett Franciaország felé. A II. világháború idején mint Horthy legszorosabb személyi és tanácsadói körének tagja a Kállay-féle "kiugrási vonalat" támogatta.

Boldog Salkaházi Sára

(eredeti nevén: Schalkház Sára) (Kassa, 1899. május 11. - Budapest, 1944. december 27.) a Szociális Testvérek Társasága nővére, közel száz magyarországi zsidó megmentője a nyilas uralom idején, vértanú. Boldoggá avatási eljárását a Szociális Testvérek Társasága 1996 végén kezdeményezte, amelynek lefolytatását a Szentszék 1997 januárjában engedélyezte. Boldoggá avatási dekrétumát XVI. Benedek pápa 2006. április 28-án írta alá, amelynek ünnepélyes kihirdetésére 2006. szeptember 17-én került sor a budapesti Szent István-bazilika előtti téren. Kassán született,  Édesapja, Schalkház Lipót korán meghalt, édesanyja igazgatósági tagként dolgozott tovább a részvénytársasággá alakított kassai Schalkház Szállónál. Sára Kassán végezte iskoláit, tanítónői diplomát szerzett és egy évig dolgozott is tanítónőként. Mikor az első világháború után Kassa az újonnan létrejött Csehszlovákiához került, és a csehszlovák kormány hűségesküt követelt a tanároktól, Sára ezt megtagadta és el kellett hagynia a pályát. Határozott fellépésű fiatal lányként írják le, akinek ambíciója ekkor még az volt, hogy újságíró, író lesz. Mikor elvesztette állását, felvidéki magyar lapokba írt, novellákat, tárcákat, életképeket közölt. Többnyire a kisebbségbe került magyarokról, a szegény munkásokról és nyomorban élő munkanélküliekről írt, nagy átérzéssel. Életmódja ugyanakkor az újságíróké volt. "Önállóság, cigaretta, kávéház, csavargás a nagyvilágban hajadonfőtt, zsebre dugott kézzel, friss vacsora egy kis kocsmában, cigányzene" - írta akkori életéről később. 1922-1923 fordulóján néhány hónapig eljegyzett menyasszony volt, de kikosarazta vőlegényét, a későbbi ga 1927-ben ismerkedett meg a Slachta Margit alapította Szociális Testvérek Társasága rend kassai tagjaival és ez új irányt szabott az életének. Szocális tanfolyamokat végzett a rendnél, végül ellátogatott a budapesti anyaházba is. 1929-ben elfogadták jelentkezését a novíciának.  Hatalmas munkát végzett, a karitász vezetésén kívül heti huszonhat órában tanított, gyermekkonyhát, kegytárgyüzletet, szegényházat felügyelt és szerkesztette a Katholikus nő című folyóiratot.   1937-ben jelentkezett missziós munkára a Brazíliában élő magyar bencések mellé és Slachta Margit el is engedte volna, de ehhez magyar állampolgárságot kellett kapnia. Ezért 1937-ben végleg Budapestre költözött. A missziós utat azonban a második világháború körüli politikai események meghiúsították. 1940 pünkösdjén letehette az örök fogadalmat .A rend mindent megtett, hogy küzdjön a nemzetiszocializmus terjedésének embertelen következményei ellen.  1941 elejétől a Katholikus Dolgozó Nők és Leányok Szövetsége országos vezetője lett. Szerkesztette a mozgalom lapját, gyűléseket, lelkinapokat tartott az országban, három év alatt öt új szegényotthont nyitott összesen háromszáz férőhellyel és elkezdte a Munkásnő Főiskola építését. Az Árpádházi Boldog Margit szentté avatását ünneplő 1944-es rendezvénysorozat keretében március 19-én a mai Erkel Színházban előadták Sára Fény és illat című misztériumjátékát Szent Margitról. A Szociális Testvérek mintegy ezer üldözöttet bújtattak. Valamennyi rendházuk telve volt velük, közülük majdnem százat személyesen Sára nővér mentett meg, aki ekkor a Bokréta utcai munkásnőotthont, a Katolikus Nővédő Otthont vezette. 1944. december 27-én zsidók után kutató nyilasok körbevették az otthont, négy embert és Bernovits Vilma hitoktatót is őrizetbe vették. Sára nővért   is magukkal vitték. Salkaházi Sára halálának körülményei sokáig nem voltak ismertek.Húsz évvel később a zuglói nyilasper egyik vádlottja mondta el a bíróságnak, mi történt. A foglyokat este a Fővámház elé terelték, levetkőztették és a Duna partjára állították őket. Mielőtt a sortűz eldördült, egy alacsony, fekete hajú nő - Sára nővér - a kivégzők felé fordult, a szemükbe nézett, letérdelt, az égre nézett, és keresztet vetett. Salkaházi Sárát 2006. szeptember 17-én a budapesti Szent István-bazilika előtti téren avatták boldoggá, tízezres tömeg előtt. Ez volt az első Magyarországon celebrált boldoggá (illetve szentté) avatás 1083 óta. Hősies embermentő tevékenységéért a jeruzsálemi Jad Vasem Intézet 1972-ben felvette a Világ Igazai közé. 1996-ban, bátor magatartása és helytállása elismeréséül a belügyminiszter posztumusz "Bátorság érdemjelet" adományozott neki.

 Komor Vilmos

(Bp., 1895. máj. 12. - Bp., 1971. szept. 28.):
karmester, érdemes művész (1953), Liszt Ferenc- díjas (1952), Kossuth-díjas (1963). A Nemzeti Zenedében hegedülni tanult, majd 1920-ban a bp.-i Operaház zenekarába került mélyhegedűsnek. 1921-1928 között a Bp.-i Filharmóniai Társaság főtitkáraként tevékenykedett. 1923-ban kamarazenekart szervezett, mellyel számos modern művet mutatott be. 1928-tól 1932-ig a Városi Színház karmestere volt, majd az Operaház művészeti vezetője. Nevéhez fűződik az állatkerti szabadtéri hangversenyek és operaelőadások megszervezése és vezénylése. 1939-ben a zsidótörvények miatt operai tagságát megszüntették. A háború alatt az OMIKE művészakció művészeti vezetője. 1945-től haláláig az Operaház karmestere volt. Rendszeresen dirigált hangversenyeket is, még idős korában is vezényelte főleg 20. sz.-i szerzők műveit .    Wagner: Tristán és Izolda c. operáját 75 éves korában vezényelte először. Az 1950 körüli években vidéki városainkban a Gördülő Opera előadásait vezényelte. Sikereket aratott az NDK-ban (berlini Staatsoper, drezdai Staatskapelle, lipcsei Gewandhausorchester). Lipcsében egy ideig a főigazgatói munkakört is betöltötte. -  Főműsorszámai: Gounod: Faust; Verdi: Aida; Mascagni: Parasztbecsület; Erkel F.: Hunyadi László; Erkel F.: Bánk bán; Verdi: Álarcosbál; Wagner: Tannhäuser; Donizetti: Lammermoori Lucia, Don Pasquale; Verdi: Trubadur; Verdi: Don Carlos.