A Magyarok Világkapcsolata
 
            
t h e   h u n g a r i a n   w o r l d   c o n n e c t i o n       

 
 
 



Január 16. 2005

Magyar Krónika
Bencsics Klára
Montreál

 

Molnár Ferenc
(Bp. 1878. jan.12 - New York, 1952. ápr.2.)

Drámaíró, író, publicista. Jómódú orvos fia, 1896-ban jogot hallgatott Genfben, 1897-től hírlapíró lett Budapesten, megjelent első novelláskötete. 1902-ben bemutatták első színdarabját, A doktor úr-at. Gyors írói sikereit prózában A Pál utcai fiúk (1907), színpadon A testőr (1910) tetőzte be. Tiszta szerkezetű, villogó stílusú korai írásaira hamar felfigyeltek az olvasók. Naturalizmussal és némi költőiséggel keverte a kritikai realizmust. A társadalom valamennyi rétegéről volt mondandója, mégis érezhető, hogy inkább a siker, a hatásosság, mint maradandó teljesítmény vonzotta. A Pál utcai fiúk a világirodalom egyik legszebb (többször megfilmesített) ifjúsági regénye. Csattanókra kihegyezett stílusa eleven, életteli; de jellegzetes színházi ember, akinek a színpad deszkái valóban a világot jelentik. 1907-ben Az ördög sikere átütő, gondolatait áthatja a freudi lélektan, az 1. világháború. előtti esztendők izgatottsága, a századelő modernsége. Legjelentékenyebb és legproblematikusabb színműve a Liliom (1909), amely először keveseknek tetszett. A "kültelki" történet hemzseg a szándékolt magyartalanságoktól, a szöveg báját és érzelmi telítettségét azonban épp a jassznyelv tarkálló virágainak köszönheti. Molnár  kritikusai sem vitatják el, hogy a helyenként már-már giccsesnek tetsző darab megragadó értékekkel, az emberábrázolás finomságaival és társadalomkritikai felhangokkal is kitűnik. A színműből Amerikában,  Carrousel (Körhinta) címmel musikált készítettek, nagy sikere volt, később filmre is tették. Molnár Ameikába a hitleri időkben érkezett.   A magyar irodalom külföldön is széles körben ismert íróinak egyike. Az írás inkább mesterség, mint hivatás volt számára .

Teller Ede
1908. január 15., Budapest- 2003 szept. 9 , fizikus.

 A középiskolát a Trefort utcai Minta Gimnáziumban végezte. Rendkívül vonzotta a matematika és szeretett volna ezzel foglalkozni, de édesapja kérésére mégis vegyésznek kezdett tanulni, előszőr Budapesten a Műszaki Egyetemen. Pár hónap után Németországban folytatta tanulmányait és itt ismerkedett meg a kvantummechanikával. Két év vegyészeti tanulmányok után véglegesen elkötelezte magát a fizika mellett. Sommerfeldnél folytatta a tanulást. Hitler hatalomra jutásakor átköltöztek Angliába. 22 évesen doktorált. Előbb Göttingenben, majd a Londoni Egyetemen és Koppenhágában dolgozott. 1935-ben érkezett az Amerikai Egyesült Államokba mint kiemelkedő szakember. A Washington University professzora lett, s figyelme fokozatosan fordult a  atomfizika felé. 1941-1942-ben a Kolumbia Egyetem professzora volt. Ekkor kezdődtek az Egyesült Államokban a kutatások az atombomba kifejlesztése, a II. világháború mielőbbi befejezése érdekében. 1943 februárjától a Los Alamos-i Kutatóközpont munkatársa, később igazgatóhelyettese, 1952-1953-ban a Kaliforniai Egyetem Sugárzási Laboratóriumának konzultánsa, 1953 és 1970 között ugyanitt fizikaprofesszor. Közben, 1954-től 1975-ig a Lawrence Sugárzási Laboratórium igazgatóhelyettese. 1975 óta a Hoover Intézet főmunkatársa. Fontos szerepe volt az amerikai hidrogénbomba elkészítésében. Elsősorban a atomfizika, a termonukleáris folyamatok elméletében elért kutatási eredményei jelentősek. Hirosima hagyatéka című könyve magyarul is megjelent.  1997 decemberében a Magyarság Hírnevéért díjjal tüntették ki, 2001-ben elsőként kapta meg a Corvin-lánc kitüntetést, amelyet a miniszterelnök adományoz a tudomány, a művészet, valamint az oktatás és művelődés terén szerzett kimagasló érdemek elismerésére.

Ferencsik János
(Bp., 1907. jan. 18. - Bp., 1984. jún. 12.)

Karmester, Kossuth-díjas (1951, 1961), érdemes művész (1952), kiváló művész (1954), Bartók-Pásztory-díjas (1986). 10 éves korától Bodrogi Lajos kántor foglalkozott vele, az orgonajáték mellett a klasszikus összhangzattan rejtelmeibe is beavatta. Hegedűtanulmányait Hoppe István, az akkori Városi (ma Erkel) Színház  . 1925-ben érettségizett, 1927-ben végzett a Nemzeti Zenedében, s még abban az évben az Operaház fizetés nélküli korrepetitora lett. 1930-ban vezényelt először nyilvánosan (Rimszkij-Korszakon: Seherezádé, balett, bemutató előadás). 1930-31-ben a Bayreuthi Ünnepi Játékok korrepetitora, s  ott volt Toscanini minden zenekari próbáján. Később több nyarat töltött Salzburgban, aktív zenei munkával. 1930-tól tanított a Nemzeti Zenedében.1932-től hangversenyezett a Székesfővárosi Zenekarral; több mint hétszázszor dirigálta e zenekart, ill. utódját, az Állami Hangversenyzenekart. 1936-ban, Liszt Ferenc halálának 50. évfordulóján Bayreuthban, az Operaház együttese élén a Szent Erzsébet legendáját dirigálta, a következő évben Kölnben a Fideliót (Beethoven) vezényelte. 1938-tól már sokat vezényelt Bécsben és Budapesten is olyan szólistákkal, mint Bronislav Huberman és Szigeti József hegedűművész. 1940-ben Bartók Béla és Pásztory Ditta búcsúhangversenyét vezényelte a Zeneakadémián. 1942-ben a milanói Scalában dirigálta A csodálatos mandarint, három évvel megelőzve a budapesti   előadást. A nyilas uralom alatt nem nyúlt a karmesteri pálcához. 1945-től a Rádiózenekar vezetője. 1945 decemberében vezényletével bemutatták Bartók Béla A csodálatos mandarin c. színpadi művét. 1946-ban Bécsben vezényelt, és az újjászervezett Székesfővárosi Zenekarral Prágában. 1948-tól 1950-ig állandó kapcsolatban állt a bécsi operatársulattal. Vezényelte a Lohengrint, az Aidát, a Traviatát, a Don Carlost, az Otellót, a Tannhäusert, a Don Giovannit, a Carment, a Figaro házasságát, a Turandotot, a Borisz Godunovot, a Bolygó hollandit, a Rigolettót stb. 1950-ben minden összeköttetése megszakadt a Nyugattal. Első nyugati útjára csak 1957-ben került sor. Ettől kezdve beutazta az egész világot: Afrika kivételével valamennyi földrészen járt. Kétévenként hosszan tartó körútra indult az Állami Hangverseny Zenekarral. Művészi alkatához a bécsi klasszikusok álltak a legközelebb, és mindenek fölött a két legnagyobb modern magyar zeneszerző: Bartók és Kodály Zoltán. Az új muzsika befogadója és tolmácsolója volt. Bartók Béla, Kodály Zoltán, Weiner Leó, Lajtha László és Dohnányi Ernő mellett 28 kortárs magyar szerző műveit mutatta be. A zenekultúrának egyik legkimagaslóbb alakja, művészetét rendkívüli stílusbiztonság, a nemes előadói hagyományok továbbvitele jellemzi. Elévülhetetlen érdemeket szerzett a magyar zene nemzetközi propagálásával is. Neve fémjelzi (Klemperer mellett) a budapesti Operaház háború utáni működését. Lemezfelvételei külföldi kitüntetésekben részesültek.

Polányi János - Polanyi, John Charles -  Nobel díjas
(Berlin, 1930.január 23. -   )

Polányi Mihály és Kemény Magda fia. Egyetemi tanulmányait Manchesterben végezte, ezután angliai, amerikai és kanadai egyetemeken dolgozott, 1962 óta a Torontói Egyetem professzora. Az 1986-évi Nobel-díjat - D.R. Herschbachhal és Yuan T.Leevel megosztva - "az elemi kémiai folyamatok dinamikájával kapcsolatos felfedezéséért" nyerte el. Sajnos a magyar kultúrával kevés a kapcsolata, legfeljebb csak néhány szót tud magyarul. A Magyar Tudományos Akadémia 2001-ben választotta tiszteleti tagjává.

az oldal tetejére Impresszum | Hirdetési árak | 2006 Magyar Krónika Rt.