Szeptember 9.
2005
| Magyar Krónika, szeptember
9. |
| |
| Montreál |
Bakay Szilárd
Altábornagy (Bp., 1892. szept. 8. - kivégezték Kijev, 1946.
ápr. 11. után.
1912-ben a Wiener Neustadt-i akadémián n
gyalogos hadnaggyá avatták. Az I. világháborúban századosi
rendfokozatot szerzett . 1921-22-ben elvégezte a hadiakadémiát..
Különböző vezérkari beosztások után 1933. ápr. 1.-1933. szept.
15. között Belgrádban és Athénben, 1934. jan. 1.-1939. máj.
1. között Szófiában katonai attasé. 1940-ben tábornokká lépett
elő. 1939-1942 között a 27. gyalogos dandár, ill. könnyű
hadosztály parancsnoka. 1942. okt. 1-jén altábornagyi rendfokozatot
ért el. 1943. Máj. 15-1944. júl. 2. között a III. hadtest
parancsnoka, majd rövid ideig a Legfelsőbb Honvéd Törvényszék
elnöke. 1944. aug. 1-jén a budapest I. hadtest élére került,
a kiugrási kísérlet egyik kulcsfigurája volt. Ezért a németek
1944. okt. 8-án elrabolták, Mauthausenbe szállították, ahonnan
csak 1945 nyarán tért haza. A Honvédelmi Min. igazoló bizottsága
igazolta és nyugállományba helyezte. 1946 elején a szovjet
hatóságok letartóztatták és Kijevben háborús bűnösként felakasztották.
Blaha Lujza
Eredetileg Reindl Rimaszombat, 1850. szept.
8. - Bp., 1926. jan. 18. : Színésznő, a századvégi népszínművek
híres primadonnája, "a nemzet csalogánya" . Apja huszártisztként
végigharcolta a szabadságharcot, majd Várai néven vándorszínésznek
állt. Anyja is színésznő volt (Ponti Aloiza). Apja halála
után egy Kölesi nevű színészcsalád vette pártfogásába. Először
gyermekszerepekben lépett fel Győrött 1858-ban Kölesi Lujza
néven. 1864-ben a budai Népszínházban játszott, közben Szabadkára
szerződött, és 1866-ban férjhez ment Blaha János karmesterhez,
aki sokat foglalkozott zenei kiképzésével. 1866-ban Debrecenbe
szerződött. Férje halála után 1871-ben a Nemzeti Színházhoz
került. 1875-ben férjhez ment Soldos Sándor földbirtokoshoz,
tőle 1879-ben elvált, 1881-ben Splényi Ödön báró felesége
lett. 1875-ben a pesti Népszínház szerződtette. 1901-ben
a Nemzeti Színház örökös tagja lett, de megszűnéséig a Népszínházban
játszott. Sokfelé és nagy sikerrel vendégszerepelt (Vígszínház,
Király Színház stb.). Utolsó nagy sikerét 1908-ban Csiky
Gergely operetté átdolgozott Nagymama c. színművében aratta.
1910-ben visszavonult a színpadtól. A m. népszínmű, amelynek
legkiválóbb tolmácsolója volt, a 70-es évektől kezdve az
ő játékstílusához igazodva őrizte meg romantikus, stilizált
és irreális jellegét. Ő tette a Népszínházat a pesti német
színház diadalmas vetélytársává. - F. sz. Finum Rózsi (Tóth
Ede: A falu rossza), Erzsike (Csepreghy: A sárga csikó),
Török biróné (Csepreghy: A piros bugyelláris). - Műve:. Életem
naplója (Bp., 1920).
Latinovits Zoltán
Bp., 1931. szept. 9. - Balatonszemes, 1976. jún. 4
Színész,
Jászai-díjas (1966), Balázs Béla-díjas (1970), érdemes művész
(1975) . Az új magyar. színjátszás és versmondás kiemelkedő
egyénisége. A József Attila Gimnáziumba ( volt budai Cisztergimn.)
érettségizett (1949).Nem vették fel először egyetemre, ezért
asztalostanuló lett, majd betanított munkásként hídépítésen
dolgozott. A bp.-i műszaki egyetem építészmérnöki karán szerzett
oklevelet (1956). Egyetemi tanulmányai alatt is színészi
hivatására készült, Galamb Sándor és Lehotay Árpád tanítványa
volt. Segédszínésznek ment a debreceni Csokonai Színházba
(1956), rendkívüli tehetségével hamarosan kitűnt. Miskolcon
már a társulat vezető színésze. A Vígszínház (1962-1966),
majd a Thália Színház tagja (1966-1968). Az 1968-as évadban
csak szerepekre szerződött, 1969-től 1971-ig ismét a Vígszínház
tagja. Várkonyi Zoltán rendezővel összeveszett, s ettől kezdve
nem kapott rendes szerepet Budapesten. 1971 őszén a veszprémi
Petőfi Színházban színész és rendező. Utolsó szerepe a bp.-i
Fővárosi Operettszínházban A kutya, akit Bozzi úrnak hívtak
(címszerep, Békeffi I.-Fényes Sz. műve, bemutató: 1976. febr.
27.). Kilenc előadás után betegsége miatt nem játszott tovább.
Rendezőként a veszprémi Petőfi Színházban mutatkozott be
Németh László.: Győzelem c. darabjával (1972 ) és ott rendezte
Gorkij Kispolgárok c. darabját (1973. febr.). 1959-ben filmezett
először. Több mint ötven filmben játszott. Legemlékezetesebb
filmszerepei közé tartozik (Szegénylegények, 1965); Bükky
százados (Hideg napok, 1966); Menyhért (Egy szerelem három
éjszakája, 1967); az író és énje kettős szerepe (Utazás a
koponyám körül, ezzel elnyerte San Sebastianban a legjobb
férfi alakítás nagydíját, 1970); Szindbád (címszerep, 1971).
Jelentős versmondói tevékenységet folytatott, különösen emlékezetes
Ady, József Attila, Illyés Gyula verseinek előadójaként.
Öngyilkos lett. - Főszerepei:. . Lucien (J. Anouilh: Romeo
és Jeanette; Willy Loman (Miller: Az ügynök halála); címszerep
(Pirandello: IV. Henrik; Csehov: Ványa bácsi); Higgins (Shaw:
Pygmalion); Pierre Amiel pápai prelátus (Illyés Gy.: Tiszták);
Orin (E. O'Neill: Amerikai Elektra); Ivan (Dosztojevszkij-Müller-Kapás:
Karamazov testvérek); Bolinbroke (Shakespeare: II. Richard);
ifjú Nagy (Bródy S.: A tanítónő); Savonarola (Th. Mann: Fiorenza);
Őrnagy (Örkény I.: Tóték); Teleki László (Illyés Gy.: Különc);
címszerep (Molnár F.: Liliom). - I. f. Gyalog a mennyországba
(1959); Az aranyember (1962); Oldás és kötés (1962); Pacsirta
(1963); Karambol (1964); Vadkacsa (televíziós film, 1964);
Harminckét nevem volt (1972); 141 perc a Befejezetlen mondatból
(1975). - Művei:. Ködszurkáló (önéletrajzi jegyzetek, Bp.,
1973); Verset mondok (tanulmányok, nyilatkozatok, műsorok,
posztumusz összeállítás, Bp., 1978). -
Márkus Emília
Szombathely, 1860. szept. 10. - Bp., 1949. dec. 24. : színésznő,
a Nemzeti Színháznak a századforduló idején Jászai Mari mellett
legünnepeltebb drámai művésznője . Márkus József főpolgármester
húga. A Színitanoda elvégzése után 1877-ben a Nemzeti Színházhoz
szerződött, melynek 1928-ban örökös és tiszteleti tagja lett.
1921-ben Greguss-díjat kapott. 1882-ben Pulszky Károlynak,
az Országos. Képtár igazgatójának, majd annak halála után
1903-ban Párdány Oszkárnak lett a felesége. Ö volt Paulay
Ede társulatának egyik erőssége. Széles skálájú művész, aki
minden szerepet egyforma sikerrel játszott. Sikereihez hozzájárult
sokáig megőrzött szépsége, hajkoronája, melyért fénykorában "szőke
csodának" becézték, valamint hangja és beszédművészete, mely
egyformán érvényesült a klasszikus drámákban és a francia
társadalmi színművekben. Játszotta klasszikus drámák lírai
hősnőit, nagy hatással alakította modern drámák hősnőit is.
Igazi területe azonban a századvégi francia dráma. Szerepet
alakított az első m. filmben (A tánc, 1901). - Főszerepei:.
Júlia, Ofélia, Desdemona, Cordelia, Cleopatra, Cressida (Shakespeare
darabjaiban); Margit (Goethe: Faust); Stuart Mária (Schiller);
Melinda (Katona: Bánk bán); Éva (Madách: Az ember tragédiája);
Fedora (Sardou); Francillen (Dumas); Gauthier Margit (Dumas:
A kaméliás hölgy); Monna Vanna (Macterlinck); Nóra (Ibsen);
Rebeka West (Ibsen: Rosmersholm); Alvingné (Ibsen: Kísértetek).
-
Vastagh György
ifj. (Kolozsvár, 1868. szept. 18. - Bp., 1946. jún. 3.):
szobrász.
Vastagh György fia, Géza öccse. Münchenben tanult,
ahonnan hazatérve nagy sikereket ért el jól megfigyelt állatszobraival
és életképcsoportjaival (Csikósszobra a budai Várban stb.).
Később díszítőszobrászattal is foglalkozott. Részt vett a
budapesti Bazilika szobrászati díszítésében, s néhány emlékművet
is készített (Hadik-szobor a budai Várban, Bethlen Gábor
szobra a Millenniumi Emlékművön, Pázmány Péter-szobor a bp.-i
egytem. számára, Rákóczi lovas szobra Szegeden stb.). Szobrai
az MNG-ben, több állatszobra a Mezőgazdasági Múzeumban van.
Görgey Artúr szobra (1935) a Várban állt, 1944-45-ben megsérült,
lebontották. 1941.) Az itt látható lovasszobor a Hadik- szobor
.