Augusztus
29. 2005
| Magyar Krónika, augusztus
29. |
| |
| Montreál |
Almásy László Ede
(Borostyánkő, 1895. aug. 22. - Salzburg, 1951. márc. 22,):
Afrikakutató, felfedező. ~ György Ázsia-kutató fia. Londonban
folytatott műszaki tanulmányok után az osztrák Steyr autógyár
alkalmazta. 1926-ban utazott először Afrikába, a Núbiai-sivatagba,
hogy egy új típusú autót kipróbáljon. Ettől kezdve majdnem
minden évben szervezett egy-két expedíciót Afrikába. Gépkocsin
bejárta Tanganyikát, Kenyát, Ugandát, Szudánt, ahonnan a
núbiai és líbiai sivatagon keresztül utazott Kairóba, 1929-ben
Egyiptomban repülőiskát létesített és a sportrepülést kifejlesztette.
1930-ban tevés expedíciót vezetett Szudánból Abesszíniába,
1932-33-ban repülőgéppel és gépkocsival a Líbiai-sivatag
addig ismeretlen fennsíkját, a Gilf Kebirt tárta fel. A Zarzura
oázis felfedezése is az ő érdeme. Az Uvainat-hegység barlangjaiban
a történelem előtti korból származó sziklafestményeket talált.
1934-ben a Líbiai-sivatagban és Szudánban sziklafestmények
után kutatott. Feltérképezte Vadi Hauart. Tudósított a Nílus
egyik szigetén élő "magyar" nevű berber törzsről, amelynek
tagjai állítólag II. Szolimán szultán serege által összefogdosott
m. hadifoglyok leszármazottai. 1941-ben behívták katonának
és németek kikérésére az Afrikakorpshoz vezényelték; az emiatt
1945-ben ellene emelt vád alól a budapesti Népbíróság felmentette.
1947-ben ismét Egyiptomba utazott, ahol sivatagkutatási program
kidolgozása mellett autóképviselettel és a sportrepülés tovább
fejlesztésével foglalkozott. 1949-ben egy vitorlázó repülőgépnek
Párizsból Kairóba való vontatásával harmadmagával távolsági
világrekordot állított fel. 1951-ben betegen Salzburgba szállították.
Halálos ágyán értesült, hogy kinevezték az Egyiptomi Sivatagkutató
Intézet igazgatójává. Az általa 1932-ben Kairo-Heliopolis
mellett alapított sportrepülőtér, mely vezetéknevéről vált
ismertté, ma "Al Maza" néven nemzetközi légiforgalmi kikötő.
Róla készitették 1996-ban az amerikai "Angol Beteg" című
Oszkár díjas filmet .
Bulla Elma
(Selmecbánya, 1913. aug. 26. - Bp., 1980. máj. 14.)
Színésznő,
Kossuth-díjas (1956), érdemes művész (1954), kiváló művész
(1960).
Pozsonyban nevelkedett. Balettet tanult az orosz
származású Aubrichtovánál és Viscoussi olasz balettmesternél.
Mint táncos csodagyerek járta Európát. Bécsben Max Reinhardt
ismerte fel színészi képességét. A színjátszás alapismereteit
Margarithe Forbesnél sajátította el. Tizenhárom éves korában
Puckot játszotta a Szentivánéji álomban. 1928-tól 1934-ig
játszott német nyelven Berlinben, Münchenben, Bécsben mint
Reinhardt társulatának egyik vezető színésznője: Hazatérve
1934-ben szerződtették a Belvárosi Színházba, amelynek négy
évadon át volt a tagja. Itt tűnt föl Shaw: Szent Johanna
c. drámájának címszerepében (1936). 1938-tól haláláig volt
a Vígszínház tagja, de gyakran szerepelt vendégként más színházakban
is. Törékeny alkata, egyéni, kissé fátyolos hangja az intellektuális,
szenvedő asszonyalakok megformálására tették alkalmassá.
Később megmutatkozott finom humora is. Elmélyült lelki életet
sugárzó asszony- és anyaalakjai a magyar. színpad maradandó
értékei. Eszközei mindig finomak, visszafogottak, gesztusai
fegyelmezettek voltak. Játékmódja természetes, beszédkultúrája
árnyalt volt. Sok filmben és tv játékban szerepelt. Első
jelentős filmszerepét a Bárdos Artúr rendezésében forgatott
Én voltam c. filmben játszotta. Pályája utolsó szakaszához
két emlékezetes filmszerep fűződik: Örkény István Macskajáték
c. darabjának filmváltozatában Giza és a Déry Tibor novellájából
készült Philemon és Baucis öregasszony szerepe (mindkét filmet
Makk Károly rendezte).
Károly, IV
(Persenbeug, Alsó - Ausztria, 1887. aug. 27.-Funchal, Madeira-szigete,
1922. ápr. 1.):
Magyarország és Csehország királya, I. Károly
néven osztrák császár, a Habsburg-Lotharingiai uralkodóház
tagja. Felesége Zita, bourbon-pármai hercegnő. Ferenc Ferdinánd
meggyilkolása (1914. jún. 28.) után trónörökös, 1916. nov.
21-én, Ferenc József halála után foglalta el a trónt.1916-án
magyar királyá koronázzák a budai Mátyás templomban. 1917
elején, amikor a központi hatalmak veresége nyilvánvalóvá
vált, kísérleteket tett különbéke kötésére az antant államokkal;
legismertebb ilyen kísérlete sógora, Sixtus pármai herceg
közvetítésével történt 1917 márciusában. Külügyminiszterén
keresztül igyekezett a német kormányt is befolyásolni kompromisszumos
béke kötésére. Belpolitikáját az a törekvés irányította,
hogy megelőzze a vereség várható következményeit. Engedményekre
hajlott a birodalom népeinek autonomista törekvéseivel szemben
(1918. okt. 16-i manifesztuma a Monarchia osztrák fennhatóság
alá tartozó részeinek átalakításáról); Magyarországon felmentette
Tisza István miniszterelnököt (1917. máj. 25.) és olyan kormányokkal
kísérletezett (Esterházy Móric, Wekerle Sándor), amelyeknek
programjában szerepelt a választójog kiterjesztése is. 1918
okt.-ében, a Wekerle-kormány lemondása után a rohamos balra
tolódás fékezésére tárgyalt Károlyi Mihállyal miniszterelnöki
kinevezéséről, azonban a huzavona és az intrikák siettették
a forradalom kitörését. 1918. nov. 11-én Ausztria, majd nov.
13-án az ún. eckartsaui nyilatkozatában Magyarország. ügyeiben
való minden részvételről lemondani kényszerült. Ausztriában
1918. nov. 12-én, Magyarországon 1918. nov. 16-án kikiáltották
a köztársaságot. A király családjával együtt Svájcba költözött.
1921-ben két alkalommal is puccsszerű kísérletet tett a m.
trón visszaszerzésére. Első alkalommal (1921. márc. 27.-ápr.
5.) Magyarországra utazott és megkísérelte Horthyt rávenni
a hatalom átadására. Második alkalommal (okt. 21.-nov. 1.)
fegyveresen próbálta a hatalmat megragadni. 1921. okt. 23-án
Budaörsnél a Horthy-kormányzat csapatai szétverték a királyt
támogató alakulatokat. Károlyt őrizetbe vették és az Antant
Madeira szigetére, Funchalba internálta, ahol rövidesen meghalt
2004 okt.3-án II. János Pál pápa Rómában boldoggá vatta.
Reményik Sándor
(Kolozsvár, 1890. aug. 30. - Kolozsvár, 1941. okt. 24.)
Költő, szerkesztő. Kolozsvárott kezdett egyetemi tanulmányait
nem fejezte be, hivatalt nem vállalt, kizárólag az irodalomnak
élt. Az erdélyi újságok állandó munkatársa. 1921-től a Pásztortűz
c. folyóirat főszerkesztője. Kezdetben Végvári álnéven irredenta
verseket írt, költészetét hazafias, vallásos érzés hangvétel
jellemezte. Későbbi verseiben azonban már a humanitás gondolata
érvényesül. Baumgarten-díjat kapott (1937 és 1941). Verseit
számos idegen nyelvre lefordították. - Főművei: Fagyöngyök
(versek, Kolozsvár, 1918); Csak így (versek, Kolozsvár, 1920);
Vadvizek zúgása (versek, Kolozsvár, 1921); Kenyér helyett
(versek, Kolozsvár, 1932); Romon virág (versek, Kolozsvár,
1935); Összes versei (Bp., 1941, az MTA posztumusz nagyjutalmát
kapta 1941-ben); Egészen (versek, Kolozsvár, 1942).
Bilicsi Tivadar; Gravátsch
(Bp., 1901. szept. 6. - Siófok, 1981. júl. 11.):
Színész,
érdemes művész (1962), kiváló művész
Érettségi után
rövid ideig postatisztviselő, majd kardalos a Városligeti
Színházban. Ezután különböző vidéki társulatoknál játszott,
majd beiratkozott az Országos Színészegyesület Színészképző
Iskolába, amelyet 1925-ben végzett el. Színészként Szegeden
és Miskolcon volt szerződésben. Bp.-en először a Király,
majd 1928-ban a Belvárosi Színházban játszott, 1931-ben a
Fővárosi Operettszínházhoz szerződött, majd fellépett a Teréz
körúti Színpadon. 1933-tól 1945-ig a Magyar Színház és az
Andrássy úti Színház tagja volt. A II. világháború után zenés
bohózatokban, operettekben játszott a Medgyaszay Színházban
(1946), a Művész Színházban (1947), a Magyar Színházban (1948).
Pályafutásának egyik nagy sikere fűződött a Művész Színházhoz,
ahol a Csókos asszony c. operettben Kubanek hentes mestert
alakította. 1949-54-ben a Fővárosi Operettszínház, 1954-től
haláláig a Vígszínház tagja volt. Eredetileg a táncoskomikusi
szerepkört töltötte be, de jellemábrázoló ereje, különösen
idősebb korában- sok kitűnő drámai szerepben érvényesült.
Klasszikus értékű alakítása volt Ill Dürrenmatt: Az öreg
hölgy látogatása c. darabjában. Drámai alaphangját a humánum
jellemezte.