Augusztus
17. 2005
| Magyar Krónika, augusztus
17. |
| |
| Montreál |
Gárdonyi Géza, Ziegler
Agárd, 1863. aug. 3. - Eger, 1922.
okt. 30.: író, költő, az MTA tagja (l. 1910, t. 1920).
Apja
jómódú géplakatos volt Bécsben, de a forradalom hírére hazajött
és sajátköltségén alapított kis fegyvergyárában fegyverkovács
lett, a szabadságharc bukása után uradalmi gépész. Középiskoláit
Sárospatakon és Pesten végezte, majd az egri tanítóképzőben,
1882-ben tanítói oklevelet szerzett. Tanító volt Karádon
(1882), Devecserben (1883-84), Sárváron (1884), 1885-ben
Győrben a Hazánk, a Győri Közlöny, majd a Győri Hírlap munkatársa,
szerkesztője, a Tanítóbarát c. folyóiratot, valamint a Garabonciás
Diák c. győri élclapot. 1885-ben feleségül vette Molnár (Csányi)
Máriát; házasságuk boldogtalan volt. Novellái, versei sorra
jelentek meg a bp.-i lapokban is. 1889-ben a Szegedi Híradó,
1890-91-ben a Szegedi Napló, munkatársa. 1891 őszén Pestre
került és Bródy Sándor segítségével Feszty Árpád történeti
körképvállalatának titkára. 1891-ben Argyrus librettójával
elnyerte a Műbarátok Köre pályadíját. 1892-97 között a Magyar
Hírlap munkatársa. 1893-ban Barna Izsó operettzenéjéhez szöveget
készített (A paradicsom.) Először a később megtagadott Göre
Gábor levelei tették ismertté. 1897-től Egerben élt, utolsó
éveiben mindenkitől elzárkózva. Az én falum (1898), az Egri
csillagok (1901) megjelenése, A bor c. színművének hatalmas
sikere a Nemzeti Színházban (1901) az ország egyik legolvasottabb
írójává tette. 1900-ban s a következő években gyakran utazott
Franciaországba s más nyugat-európai országokba. 1903-ban
a Kisfaludy Társaság tagja. Művei a magyar irodalom számottevő
értékei. Az egri várban temették el. Egykori egri háza emlékmúzeum.
- Főművei:. A lámpás (r., Bp., 1894); Április (költemények
Bp., 1894); Az én falum (elb., Bp., 1898); Egri csillagok
( Bp., 1901); A bor (színmű, Bp., 1901); A láthatatlan ember
(r., Bp., 1902); Az a hatalmas harmadik ( Bp., 1903); Az
öreg tekintetes (r., Bp., 1905); Ábel és Eszter (r., Bp.,
1907); Isten rabjai ( Bp., 1908); Ida regénye (Bp., 1924);
Kék pille elbeszélések. Versei (Válogatta és az előszót írta
Bóka László, Bp., 1958). Verseit többen megzenésítették (Dankó
Pista, Lányi Géza, Radó Aladár stb.).
Rezek Román
(Gödöllő, 1916. aug. 3. - Sao Paolo, 1986. máj.
8.): költő, műfordító, teológus. Gödöllőn érettségizett 1934-ben
a premontreiek gimnáziumában, majd belépett a bencés rendbe.
Pannonhalmán 1936-ban tett fogadalmat, 1940-ben szentelték
pappá. 1941-től a rend kőszegi gimnáziumában francia-magyar
szakos tanár. 1944-ben mint tartalékos tábori lelkész francia
hadifogságba esett, innen 1945 októberében szabadult. A franciaországi.
Magyar Katolikus Misszióban dolgozott. 1965-ben érkezett
Brazíliába, ahol az ottani magyar bencés közösség tagjaként
tevékenykedett haláláig. Alapítója és szerkesztője volt a
párizsi Ahogy Lehet irodalmi folyóiratnak. Magyarra fordította
Teilhard de Chardin minden írását 28 kötetben, és kommentálta
világképét. 1981-ben jelent meg Teilhard-antológiája: Út
az Ómega felé, a Szent István Társulatkiadásában. Mo.-on
tanulmányait a Vigilia és a Teológia c. folyóiratok és a
Teológiai Évkönyv közölte. Teljes kéziratos hagyatéka a Pannonhalmi
Főapátság Főkönyvtárának birtokában van. - Művei:. Négy tanulmány
Charles Péguy-ről majd Prohászka filozófiájáról (1942-44):
Szent Ágoston: Hozzád kiáltok (fordítás, Köln, 1952); Mélyen
szállunk (versek, Párizs, 1952); Elmélkedések a szépségről
(művészetfilozófia, München, 1954); Deus ou nada - Isten
vagy semmi (reflexiók a modern ateizmusról, Sáo Paulo, 1975).
Makay Margit
(Miskolc, 1891. aug. 4. - Bp., 1989. nov. 6.):
színésznő, érdemes művész (1969), kiváló művész (1962), a
Nemzeti Színház örökös tagja (1989). A Színművészeti Akadémiát
1909-ben végezte, majd egy évadot a miskolci színháznál töltött.
1910-ben a Vígszínház szerződtette, amelynek 25 éven át a
vezető színészei közé tartozott. 1935-ben a Nemzeti Színház
tagja, s egy év megszakítással haláláig tagja maradt. Az
egy év: 1945-ben a Madách Kamaraszínházat vezette (ahol bemutatták
Társszerzők c. darabját rendezésében), de utána visszatért
a Nemzeti Színházhoz. 1939-44-ig tanára volt a Színiakadémiának,
magán színiiskolájában. sokan tanulták tőle a színészi mesterséget.
Sokoldalú színésznő, eleinte vígjátéki naivákat, később bonyolult
lelkivilágú szépasszonyokat játszott. Ábrázolásmódja általában
realista, de klasszikus tragédiákat is művészi stílusismerettel
oldott meg. Jelenléte mindig sajátos feszültséget teremtett
a színpadon. Tökéletesen szép magyar színpadi beszéde példamutató
volt, elsőként kapta meg ezért a Kazinczy-díjat (1963). Az
1920-as évek hazai vígszínházi Csehov ősbemutatóinak egyik
szereplője volt. Testi és szellemi ereje hosszú ideig tartotta
színpadon. 93 éves korában még szerepelt Karinthy Ferenc
Bösendorfer c. darabjában a Játékszínben. 96 évesen pedig
szerepelt Mészáros Márta: Piroska és a farkas c. filmjében.
Emlékirata: Hogy is volt? Főszerepei.: . Irina (Csehov: Három
nővér); Tarja (Csehov: Cseresznyéskert); Jolán (Molnár: Az
ördög); Olga (Heltai: A Tündérlaki lányok); Marika (Molnár:
Liliom); Christine (O'Neill: Amerikai Elektra); Gertrud (Shakespeare:
Hamlet); Iokaszté (Szophoklész: Oidipusz király); Gertrudis
(Katona: Bánk bán); Dr. Pálos Eszter (Márai Sándor: Kaland);
Elmira (Moliere: Tartuffe); Maja (Ibsen: Ha mi holtak feltámadunk);
Ágnes császárnő (Németh László: VII. Gergely); Brodarits
Antalné (Karinthy Ferenc: Bösendorfer). Az aranyember (1919);
A lélekidomár (1919); (néma filmek); Egy asszony elindul
(1949); Úri muri (1949); Erkel (1952); Rokonok (1954); Vörös
tinta (1959); Tűzoltó utca 25. (1973); Macskajáték (1974);
Egy erkölcsös éjszaka (1977); Piroska és a Farkas (1987).
Bibó István
ifj. (Bp., 1911. aug. 7. - Bp., 1979. máj,
10.): jogtudós, filozófus, szociológus, politikus, egyetemi
tanár, az MTA tagja (l. 1946). Édesapja - István filozófus,
a szegedi egyetemi könyvtár igazgatója, felesége Ravasz Boriska
tanár, igazgató volt. Egyetemi tanulmányait a szegedi tudományegyetem
jogi karán végezte (1929-33). Jogtudományi doktorátust 1933-ban,
államtudományit 1934-ben szerzett. 1939-40-ben az Igazságügyminisztériumban
dolgozott. A szegedi tudományegyemen magántanári képesítést
nyert jogbölcselet tárgykörből, s 1940-től a politika tanszéken
oktatott. 1946. júl. 22-én egyetemi tanárrá nevezték ki.
1950. dec. 31-ig tanszékvezető egyetemi. tanár. A polgári
demokratikus népi írókhoz tartozó közíró volt. 1945-ben Erdei
Ferenc belügyminiszter a Belügyminisztérium. (BM) közigazgatási
főosztályának vezetését bízta rá. Erdei Ferenccel a közigazgatás
reformtervezetén dolgozott. 1946-1949 között a Kelet-európai
Tudományos Intézet miniszteri biztosa, majd elnökhelyettese
és vezetője volt. A demokratikus népfrontpolitika híveként
1945-48-ban a koalíciós kormányzás, a zsidókérdés és a m.
társadalomfejlődés kérdéseiről írt könyvet, cikkeket, röpiratokat.
Egy széles népi önkormányzaton és parlamentáris demokrácián
alapuló "harmadik utas" társadalmi fejlődést remélve szállt
szembe mind a nyugati kapitalista, mind a szovjet típusú
szocialista politika követőivel. 1948-49 után kiszorult a
közéletből. 1951-1956 között a bp.-i Egyetemi. Könyvtár munkatársa
volt. 1956. okt. 31-én a Petőfi Párt néven újjáalakuló Nemzeti
Parasztpárt Végrehajtó Bizottságának tagjává választották.
1956. nov. 1.-nov. 4. között a Nagy Imre-kormány államminisztere.
1956. nov. 6-án "kompromisszumos megoldási tervezetet" tett
közzé, melyben a többpártrendszer, a Nagy Imre-kormány és
az ország semlegességének visszaállítása mellett foglalt
állást. 1957-ben emlékiratot juttatott nyugatra Magyarország
helyzete és a világhelyzet címen. 1957. máj.-ban letartóztatták,
1958. aug.-ban életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték.
1963-ban helyezték szabadlábra. 1971-ig (nyugdíjba vonulásáig)
a Központi Statisztikai Hivatal könyvtárosa volt. Az 1970-es
évek elején az MTA Igazgatástudományi Bizottságának tanulmány-összeállítást
készített a közigazgatási területrendezés ügyéről. A jogelmélet
területén belül elsősorban a jogi kényszer, a jogi kötelező
erő, a jogerő, legitimitás, a nemzetközi jog struktúrájának
kérdéseivel, az államelméleten belül alkotmánytannal, közigazgatástannal
és a területrendezéssel, a társadalomelméleten belül a társadalmi
értékrendszerek, ideológiák, forradalmak, a szabadság és
erőszak problémakörével foglalkozott. Az 1945 utáni Mo. legjelentősebb
politikai gondolkodója volt. Bostonban Bibó-díjat alapítottak
(1980). - Főművei: A számok szerepének és jelentésének kialakulása
az emberiség történetében (Szeged, 1935, Bp. reprint, 1989);
Etika és büntetőjog (Bp., 1938); A magyar demokrácia válsága
(Bp., 1945); A kelet-európai kisnépek nyomorúsága (Bp., 1946);
Zsidókérdés Magyarországon 1944 után (Bp., 1948); The paralysis
of international institutions and the remedies (London, 1976);
Válogatott írásai szemelvények. Összegyűjtött írásai I-IV
(Bern, 1981-1984)
Magyar Elek
Bp., 1875. aug. 14. - Bp., 1947. máj. 16.:
újságíró. Jogi tanulmányait a bp.-i egyetemen végezte. Újságírói
pályáját a Telefonhírmondó munkatársaként kezdte; egyúttal
bemondó is volt. 1901-től a Magyarország munkatársa, 1917-től
felelős szerkesztője. Sokrétű újságírói munkát végzett: politikai
cikkeket, a régi Bp.-ről szóló tárcákat, színházi és képzőművészeti
kritikákat, sport- és lóverseny tudósításokat egyaránt írt.
A Pesti Naplóban Ínyesmester álnéven évekig vezette a konyhaművészeti
rovatot. Ínyesmester szakácskönyve c. műve a műfaj egyik
legismertebb terméke. 1945 után a Képes Figyelőben is vezette
a konyhaművészeti rovatot. - F. m. Tiszavirágok (versek,
Bp., 1910); Pesti históriák (karcolatok, Bp., 1920).
Varsányi Irén
Győr, 1880. aug. 16. - Bp., 1932. okt. 17.:
színésznő. 1894-ben beiratkozott a Színművészeti Akadmiára
s két év múlva Ditrói Mór szerződtette az újonnan megnyíló
Vígszínházhoz, amelynek kötelékébe tartozott haláláig. 1904-ben
férjhez ment Szécsi Illés gyároshoz. Kezdetben divatos párizsi
vígjátékok és bohózatok főszerepét alakította könnyed, világvárosias
eleganciával. Kiforrott művészete különösen a 20-as években,
Csehov nőalakjaiban nyilvánult meg. - Főszerepei: Erzsi (Bródy:
Dada); címszerep (Bródy: Tanítónő); Julika (Molnár Ferenc:
Liliom); Ella (Ibsen: John Gabriel Borkmann); Candida (Shaw).;
Anna (Hauptmann: A takácsok); Katalin (Shakespeare: A makrancos
hölgy); Elisa (Shaw: Pygmalion). Néhány némafilmben is játszott.
- I. f. A tánc (1901), Cox és Box (1915), Karenina Anna (1918),
Sappho (1920).