A Magyarok Világkapcsolata  
 
            
t h e   h u n g a r i a n   w o r l d   c o n n e c t i o n       

 
 
    HIRDETÉS
HIVTALOS FORDÍTÓ
Érsek András
Ordre des traducteurs, terminologues et interpretes agréés du Québec , magyar, angol, francia, román
Tel: (514) 781-9768
Fax: (514)626-0869
Email: itt
KERESÜNK
magyarul beszélő személyt, A Magyar Társadalmi Klub (Hungaria) keres, kiszolgálás és kisebb feladatok ellátására, hétvégenként és rendezvények alkalmával.
Tel: 514-288-7966
kérje Tibort.
A Magyar Aranycsapat ez évben is megrendezi a Nemzeti Összmagyar Diákbajnokságot
(
sakk, bírkózás, asztalitenisz, magyar irodalom és történelem). További információ Gyuri bánál.
Tel: (814-586-9647)
Családi Temetkezési Vállalkozó
693. Jean Talon O.
(Park Extention)
Montreal,  H3N 1N1
Tel: (514) 271-1212
Dr. Machan Tamás
Családi fogorvos
6600. Trans Canada,
Suite 807
Pointe Claire, QC.
H9R 4S2
Tel:
514-426-4228

 

 

 

Magyar Krónika,
2017. december 3.

Surján László

 

Orbán Viktornak „nemcsak a kormányzása káros, hanem mindaz, amit képvisel. Nemcsak a légkört mérgezi, hanem a lelkeket is” – jelentette ki állítólag Gurmai Zita. Mondta ezt épp azokban a napokban, amikor a lélekgyógyulás jeleit tapasztalhattuk az országban. Ilyen jelnek tartom a reformáció 500 éves évfordulóját, amit a magyar protestánsoknak úgy sikerült megünnepelniük, hogy semmiféle felekezeti súrlódást nem okoztak. A régi harcokat „békévé oldta” az emlékezés.  Gurmaiék ajkai szerencsétlenkedését követően pedig a katolikusok körében lett kézzelfogható, hogy valami történt az országban. Gurmainak annyiban igaza van, hogy olyan változások zajlanak Magyarországon, amelyek világtendenciákkal ellentétesek.

E változások egyébként függetlenek a kormánytól, bár nincsenek a kormány ellenére, sőt.
A vallás látványos meggyengülését tapasztaljuk világszerte, s közben több mint húszezer katolikus tartott egy órás szentségimádást Magyarország minden szegletében. Valami történt, s a korszellemmel ellentétesen. Gurmai a magyarok lelkiállapotát tartja kórosnak, vele ellentétben azonban épp a világtendenciák látszanak betegnek. A hivatalosságok világszerte már évek óta elhagytak minden vallásos külsőséget. Nincs karácsonyi üdvözlet, csak „szezonális” köszöntés. A keresztény témájú művészeti alkotások lekerültek az üdvözlő lapokról, hol elrejtik, hol tiltják például a jászolt vagy húsvétkor a bárányt. A vallás magánügy, ez az egyik indok, a másik pedig az, hogy ne sértsük a nem keresztények érzékenységét. A muszlimokra hivatkoznak pedig épp az ateistákat zavarja, ha az elhagyott vallásra emlékezteti őket valami. („Saul, Saul, nehéz neked az ösztöke ellen rugódoznod.”)

Ebben a légkörben a 2020-ban esedékes Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusra készülve Magyarországon egy órás szentségimádást hirdettek meg november 25-én délután öt órára. A szervezők célszámot is megjelöltek, remélték, hogy lesz húszezer ember, aki erre vállalkozik. Hogy az egész akció végképp lehetetlen küldetésnek tűnjék, még regisztrációra is kérték a résztvevőket. Reménytelen, mondta még sok plébános is.
A fele sem lesz meg, zúgták a pesszimisták.

A szervezők minden egyes templomot, kápolnát, ahol megszervezték a szentségimádást, felhelyeztek a Google térképre. Ezek az imahelyek kirajzolták Magyarországot. Pontosabban a magyar nyelvterületet. Dél-Szlovákia, Kárpátalja, Székelyföld, Délvidék, sőt a diaszpóra is megmozdult: Tokiótól Vancouverig, Koppenhágától Bariig jelentkeztek a katolikus magyarok. A résztvevők száma 25000 felett van.


Valami történt tehát. Ez a szombat este, Krisztus Király vigíliája, rácáfolt a pesszimisták s a fanyalgók kétkedésére. Megmozdultak a magyar katolikusok. Képesek voltak tömegesen oda vinni a gondjaikat, bajaikat és reményeiket, ahová kell: az Úristen elé.
A vallásukat gyakorló francia katolikusoknak csak durván a fele hiszi, hogy Jézus Krisztus valóságosan jelen van a kenyér és a bor színe alatt. Magyarországról ilyen felmérést nem ismerek, de ez a húszezres tömeg azt jelenti, hogy a hit él, pontosabban éled az országban. Külön érdemes szólni a határon túli területekről. A nemzet határmódosítás nélküli egyesítésének jeleként megmozdult a kisebbségbe szorult magyarság is

A helyzetükre jellemző, hogy volt, ahol a közös imádságra magánlakásban került sor.
Jövőre azt tervezik a szervezők, hogy átlépnek a magyar nyelvhatáron és közös imára hívják a többi nemzetet is. Ezen a hídon már nemcsak a magyar-magyar kapcsolatok normalizálódhatnak, hanem közeledhetünk a Kárpát-medencén belüli megbékélés felé is. Hiszen ugyanannak az Atyának gyermekei vagyunk. Talán nem hiába kéri az ének, hogy „forrassz eggyé békességben, minden népet, nemzetet. 1938-ban ez nem sikerült. Igaz, akkor Hitler nem engedte, hogy a németek eljöhessenek a budapesti Eucharisztikus Kongresszusra. Szerencsére más időket élünk. Annyira más időket, hogy például Sátorosbányán, ahol 315 lakosból 265 szlovák és csak 22 magyar, szlovák nyelvű szentségimádással csatlakoztak. Az előzetes regisztráció szerint nyolcan. (Ezt a számot általában kétszer, háromszor meghaladta a tényleges résztvevők száma.)

A következő pár év egyik fontos feladata, hogy tudatosodjék: az Eucharisztikus Kongresszus természetesen nemzetközi, azaz az egész világ katolikusainak ügye, de különösen a rendezőké. Mi viszont magyarok nemcsak azokat a magyarokat tekintjük rendezőknek, akik magyarként kerültek át más országokba, hanem azokat is, mint például a sátorosbányaiakat, akik velünk együtt alkották és alkotják a Kárpát-medence népeit.

Mondják, hogy napjaink ezer gondját-baját csak a keresztény értékekre támaszkodva lehet megoldani. Szép szavak, legyintenek erre sokan. A szombat este letérdelők bizonyították, hogy van erő bennük, hogy az oly igen szükséges vallási megújulás, a korszellem kórságának gyógyítása lehetséges, és talán épp innen, Közép-Európából indulhat ki.

 

az oldal tetejére Impresszum | Hirdetési árak | © Magyar Krónika Rt.

 

Ádventi készülődés

Dr. Pungur József

 

                                                                                   A fejsze immár a fák gyökerére vettetett” (Máté 3: 10)

   Ádvent nagy alakja Keresztelő János, aki eljött, hogy az Úrnak útját megkészítse népe szívébe. Egyszer csak megjelent a Júda pusztájában, megtérést hirdetett és parancsolt az arra utazóknak, járóknak-kelőknek. Szikár alakján szegényes ruhája teveszőrből volt, börővvel a derekán, sáskán és erdei mézen tengette életét. Bozontos haja, karvaly orra, parázsló szeme nem volt vonzó inkább ijesztő. Ám dörgő hangján elkiáltott prófétai üzenete messzire zengett. Híre hamar terjedt, s özönött hozzá a nép, hogy hallhassák ezt a furcsa és keményszavú prófétát.
Megtérésre sürgető és keresztséget parancsoló üzenetét azzal indokolta, hogy már jő és közel van az Úr érkezése, akiről a próféták jövendöltek hosszú évszázadokon át, s akit a római zsarnokság igája alatt nyögő nép türelmetlenűl és esdekelve várt – a Messiást, a Szabaditót, az Üdvözítőt! Ám a legsúlyosabb érve mégiscsak az volt, hogy immár a “fejsze a fák gyökerére vettetett!” Azaz a fennálló, a megszokott, természetesnek vett és öröknek vélt életvitel, gondolkodás, az erkölcstelenség világa gyökerestől írtatik ki. A fejsze nemcsak a fák törzsét, hanem már a gyökereit fogja vágni és szaggatni. Az elkövetkező felfordulásból, pusztulásból  és kataklizmából  csak egy kiút van: a megtérés – azaz  vissza az elhagyott Istenhez, s a megérkező Messiással újra kezdeni az életet! Nincs más út a túlélésre, a megmaradásra, az életre.
A Keresztelő üzenete jobban mint valaha ma is érvényes, aki prófétai vizióban látta az akkori romlott, gonosz és bűnös világ tarthatatlanságát és közelgő elkerülhetetlen végét.  Úgy ma is, akinek szeme van látnia kell a ma fennálló romlott, gonosz és bűnös világ tarthatatlanságát és közelgő elkerülhetetlen végét. Akkor a Messiás megérkezte után a kereszténység rohamos tejedésével a váltás bekövetkezett. Nagy Konstantin római császár már 312-ben államvallássá nyilvánította az addig tűzzel-vassal üldözött Kereszténységet. Ezzel az Ókor elmúlt, s kezdetét vette a keresztény Középkor, s vele egy igazságosabb, haladóbb és élhetőbb világ, mely aztán helyet adott az Újkornak, melynek lassan immár a tragikus végéhez közeledünk.
Mik ennek a jelei? Mindenekelőtt az, hogy az új világot hozó, megteremtő és megtartó Kereszténység értékeit kétkedéssel, cinizmussal, vélt jobbantudással lassan de szisztematikusan aláásták, hiteltelenné tették éppen az annak talaján kinőtt, de szabadságával visszaélő gondolkodók, akik “sokkal jobbat” ajánlottak: istentagadást, örök értékek elvetését, materializmust és erkölcstelenséget. Gondolataik politikai ideológiákká sűrüsödtek, melyek valláspótló szerepet töltöttek be. Elég csak a fasizmusra, kommunizmusra és kozmopolizimusra utalni. Ezek végül is két világháborút és számtalan helyi háborút eredményeztek. Míg a u.n. Keresztény országok százmilliókat veszítettek a háborúkban, főleg fiatal katonákét, s ma népességük tragikusan fogyóban van, addig a világ más részein élő egyszerűbb  népek túlnépesedtek s most egyre hangosabban dörömbölnek a “jóléti társadalmak” kapuin. Pedig ezek a társadalmak is a végét járják. Gazdasági rendszereik a hidegháború idején ugyan minden kedvezményt megadtak népeiknek félvén a kommunizmus terjedésétől. S hogy annak vége lett, most meg ezeket lassan visszavonják, mindent amit adtak, s ráadásul mindent drágítanak. Az nyert hasznot pedig bizonyára drága, elhúzódó és ineffektív háborúikra költik. Mindezekhez járul a táradalom lassú szétesése: a közösségi össztartozás meggyengülése; a növekvő individualizmus; a végtelen önzés; a családi kötelékek meglazulása; a család lassú eltűnése; a vallás iránti növekvő közömbösség s ahol az iskola már nem nevel, csak oktat. Sajnos az Egyház is elerőtlenedett.  Nem látjuk-é, hogy a fejsze a fák gyökerére vettetett? A szemünk láttára vágatott ki két hatalmas elnyomó birodalom a fasiszta és a kommunista, s jelei vanak, hogy a harmadik is inog már: a globális pénzbirodalom.
Az emberiség kollektív tudatalattija nyugtalanítóan érzi, hogy mi egy átmeneti korban élünk. A nagy kérdés milyen lesz a jövő új élete – és egyáltalán lesz-e? Az elkövetkező felfordulásból, pusztulásból  és kataklizmából  csak egy kiút van: a megtérés – azaz vissza az elhagyott Istenhez, s a megérkező Messiással újra kezdeni az életet!  Valahogy úgy mint Keresztelő János: böjtöléssel, imádkozással és alázatossággal. Nincs más út a túlélésre, az újrakezdése, a megmaradásra, egyszóval az életre!