Hazai Gábor

A victoriai magyar közösség irodalmi köre minden hónapban megrendezi a maga irodalmi estjét. Ez év november 21.-i összejövetelén Miska János tartott előadást: "Hódolat Böszörménynek" címmel, Fias György és több más személy közreműködésével.

Hazai Magda, az irodalmi kör elnöke, bevezetőjében az emigrációt, a fa törzséről leszakadt ághoz hasonlította, amely szükségszerűen az idők múlásával elvész és felolvad környezetébe. A magyar irodalommal, a magyar nyelvvel való foglalkozás célja az, hogy ezt a szükségszerű és elkerülhetetlen beolvadást, amely minden emigrációnak sorsa és végzete, időben minél távolabbra halassza. Ebben az időnyerésben Miska Jánosnak hervadhatatlan érdemei vannak.

Magyar írók gyakran mentek külföldre, de ezek az utazások amolyan tanulmányutaknak feleltek meg. Hazajöttek és otthon írtak, otthon adták ki műveiket.

A századforduló óta azonban gyökeresen megváltozott a helyzet. "Kitántorgott Amerikába másfélmillió emberünk," és ezt a kivándorlást követte az újabb, sok tízezer magyar, akik a háború után menekültek nyugatra. Az 56-os forradalom leverése után újabb áradat hagyta el az országot. A diaszpóra változást hozott a magyar irodalom történetében is.

Ha a magyar irodalmat eddig kizárólag az ország határain belül írott és megjelent művek alkották, most irodalmunk valahogy két részre oszlott. Külföldön, nem feltétlenül magyar nyelvű művek jelennek meg magyar írók tollából. Miska János életcéljául tűzte ki, hogy a Kanadában élő magyar írók műveit, vagy legalábbis azok könyvészeti adatait, alkotói nyelvüktől függetlenül számon tartsa, rendszerezze, és ezáltal a jővő irodalomtörténészeinek bibliográfiák útján rendelkezésére bocsássa.

Részben az ő érdeme, hogy ezen írók egy része, és műveik nem kallódnak el nyomtalanul. Ennek a munkának fontosságát ismerte fel a Magyar Tudományos Akadémia és ezért választották be Jánost az Akadémia külföldi köztestületi tagjai közé. Miska János maga is eredményes író. Számos novellás és tanulmány-gyűjteménye jelent meg, melyek a Magyarországon kiadott JELES HETVENESEK című évkönyvben is méltatást nyertek. Megkülönböztetett szeretettel őrzi szülőfaluja, Nyírbéltek emlékét, amely diszpolgársággal jutalmazta külföldre szakadt fiát, és a község kultúrköre ebben az évben három előadást rendezett irodalmi munkásságának ismertetésére.

A mostani irodalmi est tárgya egy 1992-ben történt interjú volt, melyet János a hajdúböszörményi Gargya Imre tanárral folytatott. Ez a korszak jelentette a reményteljes rendszerváltást, Antall József szabadon választott miniszterelnöksége alatt. Az interjú, a Bocskai István Gimnázium megemlékezése mellett számos, ma is időszerű kérdéssel foglalkozott, köztük a kivándorlás folytonosságával, a különböző külhoni magyar nemzedékek kapcsolatával-súrlódásával, a mezőgazdaság s általában a parasztság fontosságával mindennapi életünkben. A műsor élményszerűségét növelték az előadó korábbi írásaiból vett szemelvények, Nyers Kati, Fias Zsuzsa, Szy Mária előadásában.

A beszélgetés különösen megható részletei azok az egyéni benyomásokról szóló leírások, amelyeket Miska János érzett, amikor sok-sok évi távollét után ismét szülőfaluja utcáin lépdelt, s az emberekkel beszélgetve tapasztalta, hogy az idő milyen változásokat hozott a falu életében. Tempora mutantur, et nos mutamur in illis. "Az idők változnak és mi velük változunk," mondták a latinok, de ez a tétel csak részben igaz. Itt, külföldön asszimilálódunk új környezetünkhöz, új hazánk szokásaihoz, de emlékeink szülőföldünkről élesen emlékezetünkben élnek, változás nélkül.

Ezért van az, hogy hazalátogatáskor, tudatosan, vagy tudatlanul mindig kis aggódással, félelemmel szállunk ki a repülőgépből, a vonatból, azon aggódva, hogy esetleg nem azt látjuk viszont, amit egykor otthagytunk. Nem találjuk meg az embereket, akikkel valamikor kapcsolatunk volt, hiába keressük a régi iskolát, az ismert vendéglőt; az utca képe is más lett és az emlékek valahogy hajótörést szenvednek a tényeken. Tudták ezt már 2000 évvel ezelőtt a görögök, amikor kijelentették, hogy a "valóság megöli a szimbólumot." Hazalátogatáskor vesszük észre, hogy elrepült az idő felettünk.

Valószínüleg erre gondolt Miska János otthon élő sogóra is, amikor reggelizés közben, kávé és kalács mellett mondta nyugtatóul:
"Ne aggódj a múlton!" - Talán igaza is van - vonta le az író a következtetést. - Ha harminc évvel ezelőtt új szeleket élesztgettünk itt, akkor most igazítsuk hozzá kalapunkat.