Nemrégiben, nagy csomag kalocsai "édes csemege"  paprikát kaptam Magyarországról visszatérő lányomtól, hogy a   fogyóban lévőt pótolja.
Gondolom, Kalocsa városa a legtöbb ember  számára, a finom piros paprikáról  ismeretes. Pedig sok más érdekessége is van.
Nevezetes a kalocsai érsekség, a kalocsai népművészet és ősi ezeréves  városként is emlegetik.   Magyarországi  utazásaimkor  jártam arra 2003-ban és   az ott látottakat nem lehet elfelejteni. Kezdjük az elején, Kalocsa történelménél.

Kalocsa körülbelül egyidős a magyar állammal. A honfoglalás után Árpád szálláshelye volt. A mai érsekség elődjét, a kalocsai püspökségetI. István király alapította1001-ben, amikor az esztergom is. Első érseke a királyi koronát hozó Asztrik apát volt. Kalocsa már 1011-ben szabad királyi város lett. Első temploma is a 11. század elején épült.
A későbbi érsekek közül Csáki Ugrin  (érsek 1219 és 1241 között) a tatárok  ellen harcolt, Tomoir Pál  pedig 1526 -ban a magyar hadakat vezette a mohácsi csatában. Mindketten elestek.
A törökök 1529. augusztus 15 -én foglalták el Kalocsát, és teljes egészében lerombolták a várost. A lakók elmenekültek, Kalocsa veszített jelentőségéből 1602-ben a kálvinista hajdúk   rombolták le a várost. Ezután csak az érseki palotát állították helyre. A törökök 1686. október 13 -án hagyták el a várost és várát felégették.
Az elkövetkezendő időkben Kalocsa lassan fejlődött. 1875 -ben nagy tűzvész pusztított, a vasútvonal pedig a fejlődés szempontjából későn, 1882 -ben érte el a várost. 1886 -ban elveszítette városi rangját, melyet 1921 -ben kapott vissza. Kulturális jelentőségét azonban az érsekeknek köszönhetően mindvégig megőrizte. Az ipari fejlődés csak a húszadik század közepén kezdődött igazán.  Véres történelmében, még nem is említettük  a gyakori árvizeket,  melyek  a várost sújtották.
Kalocsa Budapesttől 120 km-re délre, a Duna bal partján található, az Alföldön
Bács-Kiskun megyében.  A város egyike a négy magyarországi római katolikus érsekségi székhelynek. Mostani lakosságának száma : 18.136 fő.
A város látványosságai közé tartozik a kalocsai érsekségi székesegyház, a Nagyboldogasszony templom.
Magyarország legrégebbi székesegyháza., melyet még Szent István építetett 1050- körül, Asztrik érsek idejében.  T.i. Asztrik érsek hozta a Szent Koronát István királynak Rómából.
Természetesen a ma álló Székesegyház, az eredeti után, a harmadik templom. A tatárdúlás végleg elpusztította  az akkori templomot, majd a török megszállás alatt a lakosság igen kihalt. A mostani Székesegyházról lesz itt csak szó.
A Mária mennybemenetele tiszteletére szentelt barokk főszékesegyház belseje 57 méter hosszú, 24 méter széles, csarnoktemplom jellegű. Az egyhajós, négyboltszakaszos, oldalkápolnákkal szegélyezett hajó,  két boltszakaszos szentélyben végződik. A szentély fölé félkupola borul. A főhajó homorú falfelülettel csatlakozik a szentélyhez. A hajó boltozatait 1768 és 1770 között készült stukkók díszítik.  A templomba belépők figyelmét leginkább a szentélyben lévő főoltár vonzza magára, mely Mária mennybemenetelét ábrázolja. Az első főoltár Patachich Gábor, a második Kunszt József érsek nevéhez fűződik. 1856-ban .
a kétoldalt épült négy-négy oldalkápolna mindegyikében  oltárképeket helyeztek el . A szentélyhez legközelebb a Szent Kereszt-oltár kapott helyet,  a keresztre feszített Jézust ábrázolja, bal oldalán a Fájdalmas Anya, jobb oldalán János apostol látható. Jobboldalt  az 1790-ben készült, későbarokk Szt. Alajos oltár állt. A  szentély melletti oldalkápolnában a templom legrégebbi, 18. századi oltárát láthatjuk, melyet Erlinger József festett a Fájdalmas Szűz Anya témában .Ugyancsak itt vannak elhelyezve Szent Pius földi maradványai, Rómából hozták Kalocsára 1741-ben.

A színes ablaküvegeket Zsellér Gyula készítette 1851 és 1866 között. A mellékkápolnák ablakai magyar szenteket vetítenek elénk: Szt. István, Szt. Margit, Szt. Imre, Kapisztrán Szt. János, Szt. László, Szt. Erzsébet, Szt. Gellért, a  szobortalapzaton egy-egy ugyanekkor készült domborművet látunk.

A szentély északi oldalán lévő koszorúkápolnában 1988 óta az érseki kincstárt tekinthetjük meg. Itt található Szent István ezüst hermája, mely a millennium idején készült, továbbá az Árpád-kori sírhelyből feltárt maradványok is. A templom alatt az érseki kripta húzódik,  Patachich érsektől kezdve az összes érseket ide temetik, a kripta egyszerű oltára vörös márványból készült, ezt csak érseki temetések alkalmával használják. A kripta padlózatán
felismerhető, hogy merre húzódott az első székesegyház szentélye.
A Főszékesegyház égbetörő tornyaiban hét harang foglal helyet. 1922-ben a budapesti Ecclesia Harangművek készítette az I. világháborúban elvitt, 4539 kg. súlyú híres Laci-harang helyett. A mai érseki nagyharang - mely csak kicsiny utóda a Laci-harangnak - kizárólag nagy egyházi ünnepek napján szólal meg, de akkor is csak abban az estben, ha otthon van az érsek. Amikor Grősz érsek öt évig a kommunisták börtönében volt, akkor öt évig nem szólalt meg a harang.

Kalocsa másik nevezetessége az Érseki palota. Az egykor itt állt vár bástyáját (lakótornyát) beépítették a mai, barokk stílusú palotába. Itt található az érseki könyvtár és kincstár.
A palotát Batthyány József érsek kezdte építetni 1775-ben . Utána Patachich Ádám érsek építtette a könyvtári szárnyat, ezzel megalapította a nevezetes főszékesegyházi könyvtárt. A palota dísztermében áll többek között Liszt Ferenc zongorája, amelyen több hangversenyt is adott.
Mikor Kalocsára érkeztünk, a nap lemenőben volt, s turistavezetőnk elsőnek a híres kalocsai Vasútállomásra vitt. Ajánlani tudom mindenkinek, ha arra jár, nézze azt meg, mert nem mindennapi vasútállomás. T.i. falait a kalocsai "pingáló asszonyok" népművészeti festményei tarkítják. Váróterme  olyan, mint egy kis múzeum. Az épületet 1937-38-ban Gábor Lajos (1886-1947) kalocsai festőművész tervei alapján átépítették és népművészeti motívumokkal díszítették. Az építkezést Rökk Károly (1881-1970) kalocsai építész, festőművész vezette.  A falpingálásokat  szatmári pingálóasszonyok festették. Az átalakított állomásépület 1938. jún. végén készült el.
Innen mentünk el  a  csipkekészítő nők házához, ahol a híres kalocsai csipkéket, népi hímzést csodálhattuk meg. A kalocsai népi hímzés a szabadrajzos és a kevert öltési módokat szabadon felhasználó népi hímzések csoportjába tartozik. Ez azt is jelenti, hogy sajátos stílusvilágán belül sem formában, sem színben, sem öltési módokban nincs megkötöttsége.  Az eredeti kalocsai kiírás alapján készült népi hímzés jellemzoje éppen az, hogy rajzban (íróasszony) és színben (varróasszony) azonos módon kétszer nem fordulhat elo. Nincs az a híres író- (varró-) asszony aki pl. egy kis teritot kétszer egyformán írná vagy varrná ki.

Néhány szó még a kalocsai paprikáról.: A paprika már  1748-tól az érseki uradalom számadásaiban is szerepel. A város határában csak a XIX. század végén kezdték el nagyobb arányú termesztését. Volt idő, amikor a kalocsai védett paprikavidék 32 falu határára terjedt ki. Kezdetben a dunai vízimalmok őrölték az itt termett paprikát, 1820-ban épült Bátyán az első szárazföldi malom, de a feldolgozás háziipari jellege mégis sokáig fennmaradt. A Paprika Múzeum mutatja be a vidék jellegzetes fűszernövényének történetét, termesztését. A táj világhíres termékének szüretéhez kapcsolódó Paprika-napok keretében   képzőművészeti kiállítást is rendeznek. A paprika-motívum a kalocsai hímzésekben is látható.

Magyarországi utazásaim során, mindig eltűnődtem azon, mennyi kincset, mennyi tehetséget rejtenek a kis magyar városok, falvak és  mennyire nincs eléggé értékelve.