2007 szeptember 16-án búcsúzott a montreáli Magyarok Nagyasszonya Egyházközség Deák Ferenc S.J. plébánostól, aki 1975 óta végzett  lelkipásztori szolgálatot Montreálban. Egyben Androvich Tamás atya hivatalosan is átvette az egyházközség vezetését. Beiktatására és Deák atya búcsúztatására több mint 500-an jelentek meg az ünnepélyes szentmisén és az azt követő fogadáson.

A szentmisén beszélt Mgr. Michel Parent, a montreáli nemzetiségi egyházak püspöki helynöke, aki említette, hogy ő személyesen is ismerte a franciául anyanyelvi szinten beszélő Deák atyát és mennyire hiányzik majd neki. Ugyanakkor örömmel fogadta Tamás atya kinevezését és említést tett arról is, hogy az új, fiatal plébános már Kanadában (Winnipegben) született. Mgr. Parent  azt is reméli, hogy Tamás atya is több mint harminc évig szolgál majd Montreálban, követve elődje példáját.

A misén szintén jelen volt Jaschko Balázs jezsuita atya Torontóból és Lóczy Tamás, az ottawai László László atya küldöttje, valamint Kiss Barnabás, az észak-amerikai magyar katolikusok püspöki megbízottja  is. Jaschkó atya a mise utáni fogadáson arról beszélt, hogy mennyire sajnálja a magyarországi Jezsuita Rend, hogy Deák atya távozásával megszűnik montreáli tevékenységük. Azt  mondta azonban, hogy a rendszerváltás előtti hosszú évtizedek miatt, egyszerűen nincsen elég pap, hogy új Jezsuitát  küldjenek a montreáli magyarokhoz. A fogadáson Roy Marika, az egyházközség világi elnöke is felszólalt és köszönetet mondott Deák atyának  a hosszú évek folyamán végzett tevékenységért.

Deák atya vezetése alatt valóban sokat fejlődött az egyházközség. A rendkívül dinamikus plébánosnak köszönhetően felépült a templom melletti Ifjúsági Otthon és egyre több fiatal vett részt a Montreáli Magyar Iskolában, a 23. Szent László és a 37. Szent Margit Cserkész-csapatokban és a népitáncban. Deák atya mindig nagy hangsúlyt fektetett az ifjúságra és azok is otthon érezték magukat az egyházközség gazdag kulturális programjain és az Ifjúsági Otthon kereteiben működő szervezetekben. Kevésnek volt tapasztalata az egyházzal és a vallással kapcsolatban. . Deák atya alatt igazi ekumenikus szellemben működött a montreáli egyházközség, mely nyitott és befogadó volt mindenki számára. Ebben a tekintetben követendő példaként szolgálhat a Magyarok Nagyasszonya Egyházközség más kanadai és magyar egyházközségek számára. Deák atya láthatta, hogyan nőtt fel egy egész generáció 32 éves szolgálata alatt. Azok közül a gyerekek közül akiket még ő keresztelt meg a hetvenes években, illetve a nyolcvanas évek elején már sokan megházasodtak és nekik is születtek gyermekeik.

Vannak tanárok a Magyar Iskolában, akik évekkel ezelőtt diákként tanultak ott. Később tanárként tértek vissza. Ez a Cserkész-csapatoknál szintén fennáll.

Deák atyát még az utóbbi években is foglalkoztatta a fiatalok  bevonása az egyházközség életébe. Amikor 2002 decemberében megalakult a Hungaro Relacio (HUREL)–Montreáli Magyar Fiatalok Köre, Deák atya mindig helyet biztosított az Ifjúsági Otthonban a szervezet filmvetítéseire,  partykra, gyűléseire és egyéb programjára. 2004-ben pedig támogatta a Hurel  kérelmét, hogy integrálódhassék az egyházközség életébe. Egy év után, a plébánia volt a Hurel által rendezett Magyar Fiatalok Nemzetközi Konferenciájának legnagyobb támogatója.

Talán egy anekdota jellemzi legjobban Deák atya hozzáállását. 2003-ban és 2004-ben a Hurel rendszeresen szervezett röplabda-meccseket a templomhoz közeli Jarry Parkban. Számos alkalommal Deák atya is megjelent ezeken a vasárnapi délutánokon és az akkor 80 év körüli plébános legalább annyira szívesen vett részt a játékban mint a húsz-harminc éves fiatalok.

Az egyházközség hívei nyilvánosan is köszönetet mondtak Deák atyának. Bárhonnan is tekintünk az elmúlt 32 évre, talán sok mindent lehetne mondani Deák atya tevékenységére, de egyet nem, hogy hűtlen lett volna. Deák atya hűséges pap és plébános volt. Szívén viselte az egyházközösség sorsát, és mindig szem előtt tartotta a hívek javát. Sokszor lemondott saját kényelméről és pihenéséről, sajátmagát nem kímélve, az egyházközséget szolgálta. Önzetlenül szolgált, feláldozta önmagát, Krisztust követte Isten legnagyobb dicsőségére és a hívek üdvösségére. Kedves Deák atya! Köszönjük, hogy értünk voltál, értünk szolgáltál, és értünk éltél. Köszönjük, hogy életedet nekünk adtad. Megfizetni és meghálálni munkádat nem tudjuk. Mi csak annyit tudunk kérni, hogy a jó Isten fizesse meg  értünk végzett tevékenységedet.”

Androvich Tamás atya energikusan kezdte el plébánosi tevékenységét. A szentmisén egyre többször hallunk modernebb, gitárral kísért énekeket, melyek vonzók lehetnek a fiatalok számára. Azzal hogy ő már Kanadában született és folyékonyan beszél angolul, szorosabbá fűzheti a második, illetve harmadik generációs kanadai magyarok kapcsolatát az egyházzal. Az, hogy az egyházközségnek végre van új internetes honlapja ( www.magyarplebania.com ) szintén nagyon pozitív fejlemény.