Nagy várakozással  igyekeztünk április 20-án, a Loyola Egyetem Cazalet Stúdiójába,
a QArt Színház új darabjának bemutató előadására.                     

Nem sokat tudtunk az új darabról. Címe, ugyancsak érdekes, magyarra fordítva valami ilyesmi: Shuswap Ernesztine megkapja pisztrángját - vajon halászatot látunk majd? -. A darabot Thomson Highway írta, akiről őszintén szólva eddig nem hallottunk és a négy szereplő közül három szintén ismeretlen volt előttünk.

Bíztató csupán az volt,  hogy a negyedik szereplő Bobo Vian, akinek játékában eddig még nem csalódtunk, tehetségével minden feladatát sikerrel oldotta meg, és ismertük a rendezőt, Zsigovics Gábort, akiről szintén tudtuk, hogy tehetséges, és sikeres rendező.

Köztudomású azonban, hogy sok más tényezőn is múlik  egy darab sikere; vajon,  sikerült-e a rendezőnek összeválogatni és a végeredményt kihozni azokból színészekből, akikkel ezúttal dolgozik, mit  várhatunk egy ismeretlen írótól, mit akar majd nekünk mondani, és a mondanivalója milyen közel áll majd hozzánk? Egyszóval nagy érdeklődéssel igyekeztünk a színházba.
Az első meglepetés maga a színpad és a "nézőtér" volt, amit csaknem ugyanannak mondhatunk. A megoldás izgalmas és érdeklődést keltő.

Az előadás megkezdődött, és annak első percétől az utolsóig tele volt váratlan fordulatokkal, a négy színésznő fantasztikus játéka elképesztően magával ragadó volt és annak ellenére, hogy csaknem önálló monológokból állt a darab, az utolsó szóig izgalmas és érdekes volt.

A téma maga  négy indián törzs életéről szólt az 1900-as években, amikor nagy mértékben folyt az indiánok önállóságának felszámolása. A megkötések egész sorát mutatta be, ami addigi megszokott életük folyásának, szokásainak megakadályozásához vezetett.

Azonban, ha áttételesen gondolkodunk, a téma megtalálható sok más társadalomban napjainkban is, de a századforduló óta csaknem állandóan jelen van.

Az író észak Manitóba-i Cree indiánok törzséből származik, így közvetlen tapasztalatból merítette forrását a darab megírásához, amit a négy színésznő remek átérzéssel és hűen adott vissza.

A kosztümöket Sofie Fekete tervezte, aki a Magyar Kanadai Művészek Közösségének tagja.

A darab nagy sikert aratott a bemutató nézői között, és reméljük a további napokban ugyancsak sokan megnézik és élvezik ezt a különösen jó, és nem mindennapi előadást.
Gratulálunk a rendezőnek, és művésznőknek, további sikert kívánva.