Talán  sokan nem is tudják, hogy  él közöttünk  egy magyar költőnő is, Krisztinkovich Mária, kinek válogatott versei mostanában jelentek meg Kanadában.

A Vancouverben élő költőnő  először regényével jelentkezett az irodalmi életben. A nagy sikerű élet-regénye először angol nyelven jelent meg Bridge under the water címen Kanadában 1993-ban, majd magyarul Budapesten, 1996-ban,  Híd a víz alatt  címmel, melyben egy magyar középosztálybeli  asszony életét mutatja be a II. Világháború előtti, alatti  és utáni időszakban. Nem tudni, valóban az ő életéről szól-e a regény, de a drámai, tragikus korban mindenki magára ismerhet. 

A most megjelent Nevetek Sírva címmel  2006-ban kiadott költeményei átfogják életének további részleteit is, sőt  kanadai  életéről is találunk  benne verseket.
A kötetnek érdekes, modern szerkezeti és stílusbeli beosztása van. Elsőnek azt tűnik fel, hogy csak egy vers van egy oldalon, majd minden vers nagy betűvel jelenik meg, vessző és pont nélkül. Különösnek  hat, de olvasás közben ez valahogy folytonosságot  kölcsönöz a kötetnek.
Mint az élet különböző eseményei : jó vagy rossz,  de folyamatos!
A költemények, válogatás szerint, három részre osztják fel a versgyűjteményt.
A kötet a Zord Idők ciklusával kezdődik, amelyben a háború és a kommunizmus tragikus élményei versekben vannak  megörökítve. Nagyon sokat mond az akkori életről eme vers is:

Vergődve viseljük
Cammogva cipeljük
Hátunkon  hordjuk
Keresztjét
Véletlen  eloldja
Sóhajunk sodorja
Pehelyke  életünk  terhét  

A költőnő érzelmeivel, hangulatával  azonosul az olvasó is eme kor verseit olvasva, hiszen legtöbbünk átélte eme zord időket.
A versgyűjtemény legnagyobb részét  a Szerelem című versek teszik ki. Úgy mint a szerelem maga hangulatokból, különböző  érzelmekből tevődik ki, így ezek a versek is. Van szerelmi extázis, féltés, csalódás, aggodalom, harag és álomszerű beteljesedés....A témát megkapóan őszintén  megfogalmazott verseiben egy női lélek vergődését, boldogságát és csalódását éljük át. Már egyszer utaltam arra, hogy női költők versei között ritkán találtam verset ennyire őszintének és  ennyire intenzívnek, mint Krisztinkovich Mária szerelmes  költeményei.
Egy rövidebb, de annál kifejezőbb kis versét ragadom ki a férfi és a nő vetélkedő kapcsolatából:

Te  kő vagy
Én   hajítalak
Kő  vagyok  én                                     
Te  hajítasz
Meg  tudsz  e  állni  ha  hívlak
Tudok e  megállni
Ha  te hívsz?

A versgyűjtemény utolsó része a Tünődések  versciklus. Sok igazán szép tájleírás a vidéki életről nagy, népi íróink verseivel vetekedik... Ilyen közülük a BÉKE  SZÁLL SZÍVEMRE  kezdetű  falusi őszi  kép, mert szinte festőin megelevenednek ezek a sorok:

 ...Hulló falomb surlódik a zsalun
ferdén vánszorog  fáradt napsugár
szélszórta maggal terül a határ
halva  hanyattdőlt  tengerik szára
tarlóra diót pottyant a kánya.......

A kötet utolsó részében néhány Kanadát  emlegető vers is szerepel. A költemények többsége viszont főleg hangulatokat, gondolatokat fejez ki. Utolsó, kedves versének befejező részét   hadd idézzem itt, melyben Istenéhez szól :

...Adtál könnyet a szenvedéshez
Adtál szívet hogy elszoruljon
De adtál kire ráboruljon
........................................
Lenyestél sok sok kusza ágat
Kínnal lomboztad koronámat
Ha még elfognak kétkedések
A kút mélyébe belenézek
Kis kerek kéket látok amint
Isteni gúnyod reám kacsint
Nevetek sírva nevetek újra
Hála  Tenéked  hallelúja!

Krisztinkovich Mária költőnőt nyugodtan besorolhatjuk a XX. század magyar költői közé, mert verskötete  (NEVETEK SÍRVA)   bebizonyítja  értékes maradandóságát.

A költőnő átélte ennek a kornak drámai éveit és hűen megosztja velünk gondolatait szép verseiben .Ezért  méltón foglalja el az  emigrációban a magyar költő  megtisztelő szerepét.