Világpolitika a magyar irodalom tükrében

Magyar Krónika, március 21.

Pompery Judit

Berlin

Úgy veszem észre, hogy a bennünket körülvevõ nemzetközi politikai feszültségekben egyik alapvetõ és rendszeresen megismétlõdõ gond, hogy eltérõ mentalitások ütköznek – és akkor még nem beszéltem az adott politikus, népvezér, tirannus, stb. személyiségének egyéb vonásairól. Mert ugye más a becsület, az igazság, a hûség, kötelességtudás, stb. fogalmának értelmezése a különbözõ kultúrkörökben.

Hetek óta olvasom a “Der Spiegel” érdekfeszítõ sorozatát Szaddam Husszeinrõl. Ma pedig egy jó barát figyelmeztetésére elolvastam egy fejtegetést a Népszabadságban arról, hogy milyen lesz a világ a háború után. (Itt zárójelben megjegyzem, hogy a német újságokat legjobban a magyar lapokban szeretem olvasni: Pl. a HVG, de egyéb lapok is sokkal rövidebb lére eresztve foglalják össze az általam amúgy rendszeresen olvasott német értelmiségi sajtó egyes cikkeinek lényegét. Félreértés ne essék, nem nyelvi problémáim vannak, csak kinek van arra ideje, hogy 4-5 x 10-15 oldalakat olvasson, pl. iraki diktátor barátunkról.)

No, hogy a lényegre térjek, korszakalkotó és újsütetû ötletként minkét lapból értesültem amerikai pszichológus szaktekintélyek bevonásáról, valamint ezek véleményérõl Szaddam Husszein egyéniségét, lelkét, motivációit, kényszerképzeteit illetõen. Bár õk ezt így nem írják, én tudom, hogy gondolkodásmódjának egy része kulturális örökség, másik persze személyes jellegû. Mindenesetre olvastam a fenti analízisekbõl fakadó kiszámítható el-, ill. semmi esetre sem várható következményekrõl. És ezektõl függ, hogy lesz-e háború, mikor, milyen, meddig, s mi lesz utána. Csupa meglepetés, tépelõdés, leleplezés, érvelés, bizonyítás. Végül nagyfokú bizonytalanság. És mindehhez pszichológusok serege. Nem értem.

Ahogy így tanulmányoztam ezt a pszichés helyzetet, hirtelen rámtört a felismerés: Itt a világnak egy Jumurdzsákkal van dolga! Persze azért van egy kis különbség, hisz ez itt hatalomhoz jutott, míg a Gárdonyi alkotta negatív hõs csak az elveszett amulettjét kergeti évtizedeken keresztül, de azért az alapfigura szerintem mégiscsak hasonló. Mindkettõ megszállottan hisz valamiben, amit keres tûzön-vízen át, korlátokat nem ismerve küzd a megszerzéséért. Cselhez folyamodik, gáncstalan, ha kell, öl is. A napnyugati kultúrkör képviselõjének szemében tisztességtelen, hazug, álnok, csalfa, kiszámíthatatlan. Ill. azt ki lehet számítani, hogy ígéretét garantáltan nem tartja be és az események során biztosított a következõ galádság.

Valahogy nem értem a világ megdöbbent felháborodását. Mindenki úgy tesz, mintha valami váratlan disznóság történt volna. Nem értem, hogy miért lepõdnek meg mindezen és minek ehhez ennyi pszichoanalitikus. Már gyermekkori elsõ regényélményünk interkulturális üzenetébõl tudhatja, aki tud olvasni, hogy a gyaurnak tett ígéret nem kötelezi a „hitetlent” annak betartására, különösen, ha valami szent célt követ az illetõ. Tehát semmilyen etikai vétség nincs, csak más a fogalmak értelmezése. Ezt én az Egri csillagok óta tudom. (Mentségemre szóljon, hogy míg Gárdonyi kliséjével enyhén szólva általánosít, ezzel ellentétben én nem kívánom egy kalap alá venni és en bloc elítélni a földgolyó lakosságának mohamedán harmadát. Csak a fanatikus vagy fanatizált Jumurdzsákokról szólok.)

Vagyis nekem ez a Szaddam Husszein olyan, mint egy nyitott könyv. Hogy lehet, hogy nálam okosabb embereket, nagyhatalmak vezetõ politikusait, nemzetközi ellenõrzõ bizottságok képzett képviselõit ennyire félre tudja vezetni és azt ráadásul szisztematikusan, éveken, sõt, évtizedeken át? Ma rájöttem, hol a hiba. Csak egy magyarázatot van erre: Emezen amúgy kitûnõ államférfiak, nemzetközi szaktekintélyek nem olvasták az Egri csillagokat. Mert ha olvasták volna, ....

Elõször is Dzsordzs Dabljú akkor például tudná, hogy hol van Magyarország. Meg, hogy milyen a galád cselszövõ. Keleti és nyugati kivitelben. És egyáltalán: A magyar irodalom széleskörû ismerete rengeteg közvetett és közvetlen hasznot hozna népünknek, nemzetünknek, igen, az egész emberiségnek. Na, most ezt a gondolatot a pátosz könnyes netovábbjáig lehetne fokozni, de ettõl eltekintek. Egy a lényeg: Ismerjük és ismertessük meg a magyar irodalmat! Most ragadjuk meg az alkalmat, mert sose késõ és mert Nobel után erre van is némi reális esély! Használjuk hozzá továbbá a frissen teremtett virtuális vízummentességet!

Nota bene, igényes berlini napilapunkból ma különben megtudtam, hogy a fent említett két egymással hadakozó államférfi között a vártnál több a közös vonás. Nagyon kiemeltek itt egyet: Cipõiket mindketten évek óta ugyanannál a kézzel varrott férfilábbeliket elõállító exkluzív olasz manufaktúránál rendelik. A híres-hírhedt ügyfelek kedvenc fazonjainak leírása után az ügyvezetõ véleménye: Szaddamnak van jobb ízlése. No, Egri csillagok ide vagy oda, ezt még én sem hittem volna! Bár, ha meggondoljuk, van benne némi logika.