A cserkész, minden cserkészt testvérének tekint!

Cserkészcsapataink arany jubileuma alkalmából, Pelikán Sándor (Sanyi bá’) és felesége Anikó cserkésztisztek szervezésével, ismét nagy sikerrel zajlott le a montreáli ‘öregcserkész” találkozó 2003 november 22-én.

Erre a találkozóra, csapataink volt és jelen nagykorú cserkészei és házastársaik voltak hivatalosak. A számos telefonhívásnak, drótpóstának, levelezésnek most is meg lett az eredménye.

Mindazok eljöttek velünk ünnepelni, akiknek szívük ügye a cserkészet, tudnak egymásnak örülni, és érzik, a cserkészszeretet baráti vonzóerejét. Többen pedig jelentették, hogy sajnos nem tudnak részt venni a találkozón, de üdvözletüket, jókívánságaikat, szeretetüket küldték.

Ötven év:! - Egy emberöltõ.- Az ünneplõ cserkésztestvérek zöme, ma már édesanya, édesapa sõt nagyszülõ. Büszkén mutogattuk egymásnak, gyermekeink, és unokáink fényképeit. Remek ötlet volt a feltûzhetõ névkártya, hogy felismerjük, némely esetben 20-30 éve nem látott barátunkat. Itt voltak, Kaliforniából, Vancouverbõl, Calgaryból, New Jerseybõl és sokan Ontarióból.

Izlésesen feldíszített terem fogadta az érkezõket. Minden cserkész, illetve házaspár kapott egy emléklapot, a jelenlevõ cserkészek névsorával.

Kitûnõ volt a hangulat. Sokat kacagtunk, a gyermekkori emlékek felelevenítésével. Voltak akik táncra perdültek, de legtöbben, csak beszélgetni, egymást újra felfedezni akartak. Az est folyamán, illõen megemlékeztünk elhunyt testvéreinkrõl is.

A pompás és ügyesen összeállított hideg-meleg büfét, a fiatalabb cserkész asszonyok és szülõk készítették, Edvi Anikó vezetésével. Úgyhiszem, mindenki tudott válogatni szája íze szerint a finom falatokból. Késõbb, a bõséges süteményes asztal finomságai, újra nagy sikert arattak.

Az est fénypontja a csoportképek készítése volt. Szorosan egymás mellé álltunk, hogy mindenki ráférjen a fényképre. (160-an) Jót mulattunk ezen. A cserkészcsoport képe majd rákerül egy kalocsai mintával gyönyörûen kifestett kartonra, amit aláírtak a találkozó résztvevõi.

Óriási szeretet kört alakítottunk reggel kettõ felé. Több könnyektõl csillogó szempárral találkozott a tekintetem, ahogy végignéztem az arcokon. Ezzel még nem zártuk le az estét, csupán elbúcsúztunk azoktól akik messzebb laknak és még az éjjel visszatértek otthonukba.

Hálás köszönet jár mindazoknak akik ennek az estének a sikeréért közös erõvel önfeláldozóan dolgoztak. Sanyi bá’ szerint mindenki a tõle lehetõ legjobbat nyújtotta.

Befejezésül, Reményik Sándor “ Öröktûz” címû versébõl szeretnék idézni.

“ Egy lángot adok.
Ápold, add tovább,
és gondozd híven!”

További Jó Munkát és Isten áldását kívánjuk a jubiláló csapatoknak cserkész szeretettel.

---------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Emlekezzünk a régiekrõl...
A montreali magyar cserkészek emlékmiséje

Az ötven év alatt, amióta Montrealban magyar cserkészcsapatok vannak, sok minden történt. Volt a cserkészek életében sok öröm, de volt bánat is, volt sok “Isten hozott”, de volt “Isten veled” is. Voltak olyan cserkészek, akik elköltöztek, ki Ontarioba vagy British Columbiába, ki Californiába, ki pedig, Isten hívására, haza, mennyei otthonukba. A montreali cserkészek, idén már ötödik éve, minden évben megemlékeznek a csapatoknak azokról a tagjairól, akik “hazamentek”. Ünneplésüknek ez a kulcsa. Nem saját veszteségüket siratják, nem arról panaszkodnak, hogy “itt hagytak minket”, hanem hálát adnak a sok jóért, amit azáltal kaptak, hogy ezek a cserkészek és vezetõk életük egy részét megosztották velük.

A hazamentek listája bizony egyre nõ most már huszonnégy cserkész képe van az emléktáblán. Van közöttük, fiú és lány, van aki fiatalon halt meg, és van, aki öregen. Ott van Fodor Miklós bá képe, aki arra volt büszke, hogy akkor lett cserkész, amikor a Magyar Cserkész Szövetség még csak két éve létezett, a csapatot alapító Szalay Zoli bá, és olyanok, akik halálukkor még élték az aktív cserkészéletet. Mindegyikük adott valamit a csapatoknak, mindegyik ismeretségével gazdagabbak lettünk.

A megemlékezés minden évben magába foglal egy ökuménikus Istentiszteletet, azaz egy szentmisét, amelyen a református közösséget a Nagytiszteletû úr részvétele képviseli. Idén Ft. Orbán Mihály S.J. celebrált, és Nt. György Attila mondta az ünnepi beszédet.

A liturgia után hagyományosan egy kis harapnivaló fogadja a résztvevõket, hiszen terített asztal körül sokkal jobban esik a beszélgetés, emlékezés, még akkor is, ha nem lehet leülni az asztal mellett, de hát ez a mai élet.... Ezzel szemben a cserkészszülõk jóvoltából és a felnõtt cserkészek által, idén elsõsorban Sári Krisztina cserkésztiszt munkájával, elkészített büfé bõsége és ízletessége kárpótolt a kényelmetlenségért.

A büfén kívül a szervezõ Glaser Heidi cserkésztiszt igyekszik minden évben valami meglepetést tervezni. Tavaly minden hazament cserkész családja kapott egy nagyítást arról a fényképrõl, ami a tablán van. Idén a képeket az Ifjúsági Otthon új nagy televeziójának óriás képernyõjén vetítettük, és a családok a világszerte mindenütt meghalt cserkészeket jelképezõ nagy csokorból kaptak egy-egy szál virágot.