Öt év Montreálban

A diplomaták munkájáról általában keveset tudunk. Még nehezebben alkotunk képet magunknak arról, milyen szerep jut a diplomata feleségének. Jászi Ildikót, a montreali főkonzul feleségét mégsem csupán erről az érdekes és izgalmas hivatásról kérdeztük. Elsősorban azt az asszonyt szerettük volna közelebbről megismerni, aki életének elmúlt öt és fél évét itt töltötte közöttünk, de nem idegenként, mert mindenkor képes volt elfogulatlanul, előítéletek nélkül szemlélni életünket, szokásainkat, és a magyar közösség szerves részévé válni.

Beszélgetőtársunk, Jászi Ildikó, megkapó egyszerűséggel és természetességgel vall identitásról, toleranciáról, békés egymás mellett élésről és az élet sok más, nagyobb és kisebb dolgáról.

Házasságkötésük első nyolc évét Magyarországon töltötték, kisfiúk Gergő itt született. 1990 január 13-án indultak első külképviseleti állomásukra, Törökországba, Ankarába, ahol férje, mint kulturális beosztott és konzul tevékenykedett. A második két évben Ildikó szintén dolgozott a követség konzuli osztályán, ahol feltornyosult a munka az akkori jugoszláviai helyzet miatt, sok vízumot kellett kiadni. Törökörszágban született kislányuk, Boglárka, és már négyen tértek haza négy és fél év után.

Miután visszatértek Budapestre folytatták abbahagyott pályájukat. Ildikó eredeti foglalkozása pedagógus. Ugyan annak az óvodának vezetőjeként dolgozott ismét, mint törökországi kiküldetésük előtt. Nagy szeretettel beszélt erről a munkahelyéről, amihez most is boldogan tér haza, és számítása szerint innen szeretne - majd amikor eljön az idő - nyugdíjba menni. Szívügye a gyerekekkel foglalkozni, szereti munkáját, minden ahhoz tartózó elfoglaltságot, a szülőket, és saját munkatársait. Ezekkel a távlati tervekkel indul haza Kanadából, az itt töltött öt és fél év után.

1999 január 2-án, egy fagyos, barátságtalan - 42 fokos téli napon érkeztek Montreálba

A család életében ez volt a második állomás. Mivel ez kis képviselet, a feleség munkájára is szükség volt. Ildikó, ideérkezésük előtt a budapesti Külügyminisztérium illetékes osztályain részesült kiképzésben, a nagyon sokrétű teendőre amit férje mellett kellett végeznie. Munkájuk sok energiát igényelt, számtalan és váratlan feladattal találták magunkat szemben. A munka ami rá hárult, nagyon nehéz volt. Ezt csak az tette elviselhetővé és néha még élvezetessé is, hogy az ügyfelek nagy többsége magyar volt. Igyekezett munkája folyamán mindenkinek tanácsot adni és segíteni. Egyedül dolgozott, ami magában is nagy teher volt számára, de nemcsak mint konzuli munkatárs kellett megállni helyét, hanem mint feleség és anya is. Ez utóbbi olyan feladat volt, amit viszont nem hagyott volna soha senkire, hogy helyette elvégezze. Gyermekei nevelése nagyon fontos számára, és az a tény, hogy mindig elérhető legyen amikor gyermekeinek szüksége van rá. Így az első idők különösen sok terhet róttak rá, egy 8 éves kislánnyal és egy kamaszodó fiúval a számukra idegen környezetben élni.

Gyermekeik révén azonban több lehetőség is nyílt számukra amit a hivatali munkán belül nem érhettek volna el. Ezek a kapcsolatok kitágították ismereteiket az iskolán keresztül a helyi magyarságon belül. Nagyon sok barátot, jó ismerőst szereztek. Ezeket a barátságokat, a jővőben is szeretnék ápolni, és most már nem annyira a gyerekek miatt, de saját maguk miatt is.

Miután hazatérnek Magyarországra, egyenlőre az elképzelésük az, hogy huzamosabb ideig otthon maradjanak. Mert mint Ildikó elmondta, egy következő kiutazás, sokkal nagyobb változást hozna családi életükben. Gyermekei már felnőttként számítanának pár éven belül, és nem valószínű, hogy a négytagú család új állomáspontra együtt tudna kiutazni

Kanadát nagyon szép országnak ismerték meg, különösen a tavasz, nyár és ősz időszakában. A hat hónapos telet ugyan megszokták, de szívesen elfelejtik. Montrealt Észak-Amerika egyik legszebb, legkedvesebb városának tekintik. Sok lehetőséget ad az érdeklődő embereknek. A fiatalok talán itt élnek leggondtalanabbul. Ezt saját gyermekei is bizonyítják. Erős kézzel kellett mellettük állni, hogy a hagyományos, a család által megszokott mederben tudják tartani életüket.

Kanadában nagyon jól érezték magukat, sok szép kellemes emlékkel és újonnan kötött barátsággal mennek haza.