Idén az Ottawai Tulipán Fesztivál május nyolcadikán, pénteken kezdődött.

Ünnepélyes megnyitó, katonazene, díszsortűz - tűző napsütés, párás hőség, kilométer hosszan túristákat szállító buszok, rengeteg látogató és még több alacsonyan kerengő sirály, "akik" tudják, hogy a látogatók esznek is, szemetelnek is, s abból viszont így vagy úgy nekik is jut. Ha másként nem, hát a bámulkodó turisták kézéből ragadják ki a lángost, fagyit, hot-dogot. A sörre szerencsére még nem szoktak rá, de a lerakott sörösdobozokat kidöntögetik.
Ottawának e nevezetes, vendégcsalogató eseményéről ez olvasható a Kanadai Halabaluban:
"A fővárosban májusban csak a háztetőkön nincs tulipán. Az Ottawa és Rideau folyó, valamint a Rideau Csatorna partja, terek, útkereszteződések..., mindenütt fanyarkás, kesernyés, különleges illatú, különleges színű virágok tízezrei. Ahogyan nálunk az érett arany gabona, úgy hullámzik a csatorna mentén táblákban a tulipán.

A II. világháború idején Kanada nyújtott menedéket a holland királyi család tagjainak. Margriet hercegnő az Ottawa Civic Hospitalban született. A holland állam 1945-ben százezer tulipánhagymát küldött Ottawának, Princess Juliana – Margriet anyja – személyes ajándékként húszezret. Azóta a Tulipán-nagyhatalom minden évben több ezer ritka hagymát juttat Kanada fővárosának.
Ottawában 1952. óta rendeznek minden év májusában Tulipánünnepet. – Ettől függetlenül a főváros tavasztól késő őszig tarka-barka virágoskert."

A Foyer Hongrois idős lakói mindjárt a nyitást követő napon mentek "tulipántúrára." Az utat a ház lakóközössége szervezte.
Szerencsére nem volt napsütés, csak hőség és pára telepedett Kanada fővárosára. Az autóbusz először nem messze a parlamenttől, Ottawa belvárosában, a látványosságnak számító öreg piacnál állt meg, ahol egymás mellett vannak a különböző olcsóbb és drágább vendéglátó helyek. Itt érte a társaságot egy mindössze néhány perces felhőszakadás, ami a levegőt nem hűtötte le, csupán még párásabbá tette.
Mire a csoport a Rideau Canal-hoz ért, már minden fölszáradt. A busz oda állt, ahova tudott, azaz a sor végére, s ezért a tulipánok kicsit (nagyon) távol voltak a bottal, járókerettel közlekedő idősebb embereknek. Ennek ellenére másfél óra múlva  mindenki jókedvűen szállt vissza az autóbuszba, hiszen a hat hónapos kanadai tél után (két hete még havaseső hullott, és csak szürkeséget lehetet látni) most minden zöldellt, kivéve a tarka-barka, különleges tulipánokat, s ez mindenkit elégedettséggel töltött el.