A középnemzedék egyik legtehetségesebb alakja Seres József.
Ő is a kísérletezők közé tartozik, kezdeti írásait impresszionista beütésekkel magyarázták kritikusai, bár a költő ezzel nem egészen értett egyet. Csinger Józsefhez hasonlóan, befelé forduló, önmagát vallató, gondolatait analizáló költő és képzőművész.

Szerencsen született 1942-ben. 1972-ben jött Kanadába. Torontóban telepedett le, s az Ontárió Művészeti Főiskolán szobrászművészi diplomát szerzett. Művészeti munkáiban és költészetében bölcseleti és filozófiai elemek dominálnak. Állandóságot kutat a pillanatnyiban és a gyorsan változóban is. 1978-ban jelent meg első verseskötete, Évszakok nélkül címmel, saját illusztrációival. A kilencven számozott versében filozófikus tárgyakat elevenít meg, bennük az élet elvont titkait kutatja. Ezeket a fogalmakat általában nagybetűs alakban szedi: ÉRTELEM, ISTEN, IDŐ, HALÁL. Más elvont szavai a lélekből fakadnak, mintegy belső útvonalat jelezve a költő számára: CSEND, AKARÁS, KÉTSÉG, SZERELEM, KÖZÖNY.

A nyugati magyar irodalom története 1945 után című kötet szerzői feljegyezték róla, hogy kezdeti verseiben az impresszionizmus érzésvilágának újraélésére tesz kísérletet. ,,Színek, formák, hangulatok gomolyognak verseiben. Szándékosan kerüli az élesebb kontúrokat, a pontosító vonalrajzot. Hasonlatai váratlanságukkal, asszociációi merészségükkel hatnak leginkább az olvasóra." Valóban, az embert szinte értetlenül érinti a kedveséhez írott verse befejező sora. További megfontolás alapján azonban arra felismerésre jutunk, hogy talán éppen az ilyen fordulatok teszik igazán emlékezetessé a Seres  verseket:

 
játszadozó bűnök alján
búcsúzok a kedvesemtől
hóvirágos rétre megyek
hol a mézet nem rabolja szorgos nyüzsgés

Költészete alapján kitárulkozó lélekként ismerjük meg, szeretné átfogni az egész világot. ,,Szabadként vagyok"-ban mindenki szolgájának nevezi magát, újra akar lenni, adni, tenni, bár nem úgy, ahogy X elvárja...

Jobbá tenni az emberi életet  
segítek én azáltal,
hogy láthatom, miként születik
és testvérkedik folyton a halállal.

Szakács István Péter feljegyezte Szavak prérijén c. monográfiájában, hogy ,,az általános sorsproblémákra és paradoxonokra épülő, egzisztencialisa jegyeket viselő költészetben az emigráns léthelyzet értékelése is megváltozik. A nyugati magyar irodalom e jellegzetes témája veszít intenzitásából, hiányzik belőle a fájdalmas, lázadó vagy rezignált hangsúly, amely a gyógyíthatatlan gyökértelenség átéléséből fakad... Seres verseinek gondolatíve e megváltozott létérzékelésre utalnak." Számára a otthontalanság sivár világából a kivezető út az új értékekkel telített világ felé vezet.

Légy vendégem című gyűjteménye 1999-ben jelent meg.  A kötet 108 versét tematikai szempontból továbbra is gondolati, befelé forduló, filozófiai elmélkedések jellemzik. Hangvétele és verstechnikája azonban gyökeresen megváltozik. Az egyes költemények nagyobb lélegzetűek, környezetüket illetően elbeszélőbbek, a részletek megjelenítésére nagyobb gondot fordítóak. Az elégikus elmélkedések mellett (,,Elégia") odafigyel a természet jelenére. A költőben ott él a ,,tollászkodó fa", a határban az ,,aprógyöngyök a fűszál végén" azon tanakodnak, ,,hulljanak-e le vagy várjanak a Napra?" Megjelenik a hatalmas világjelenség, ,,lankákon fekszik az ég", de ugyanott van egy prózai barna rostú kötél is. A meghökkentő versvégek, csattanók helyett megelégszik ilyen zárósorral: ,,megfürdetem magam a valóban." Visszatérő gondolatai: szeretet, szerelem, varázsos, rejtélyes, ima, ,,minden-Isten pillanat" (,,Megvillanni láttam"). ,,Szólj anyám" nagylélegzetű gyönyörű verse hellyel-hellyel József Attilára emlékeztet. Seresnél azonban a küzdelmekben aszott anya csókkal, gyöngédséggel, reménységgel árasztja el fiát, aki a kétkézi aratókat nézve felismeri, ki ad örömet. S az anya legnagyobb érdeme, hogy fia megmaradt magyarnak.

Palackposta (2001)  című kötetével még tovább megy korábbi, gyakran abszurditásba hajló verstílusa feladásában. Az itt közzétett 108 versét kiegyensúlyozott hangvétel, közvetlen élményeiből fakadó, leíró, önelemző, a humornak is helyt adó költészeti stílus jellemzi. Egyik otthoni kritikusa (Tarapcsák Ilona) Arany János költészetére hívta fel a figyelmét. Hogy csupán intuitív megnyilvánulás volt-e ez, vagy Seres már korábban is foglalkozott a klasszikus hagyományok gondolatával, nem tudni. Tény az, hogy a hagyományos verstechnika alkalmazása, a könnyed rímelés, a ritmus, a bravúros szótömörség olyan költészetet eredményezett, amihez hasonlót Aranynál láthattunk.

Réveteg szemünk fénye lett
Megtervezett csakazértis
lelkünk homályba, égbe ment,
Igényeltünk tágas tért is
s szerettél minket jó Atyánk.
(,,Kétségek idején")

Ezek a versek is nagylélegzetűek, érezni rajtuk, hogy a költő élvezetet talál a leíró, a részletező módszerben. ,,A dér összeesküdött a köddel. / Aludt még a nagy csatatér, / a lábak érezték a rugaszkodás fáradtságát... (,,Előszó helyett"). Vissza-visszatér a magány-okozta önirónia, a váratlan fordulatosság, de ezek már pózolás nélküli formában. Nyugodt hangvétele, a hosszú verssorok alkalmazása olvasmányos költészetet eredményeznek nála. Gyakori telefonbeszélgetéseink és részletes felolvasásai közepette néha megemlítettem neki a Fáy Ferenc - Tűz Tamás - Seres József alkotta háromszöget. ,,Gondolod?" mondta, s eltűnődött a javaslaton.