Magyar Krónika
Versek: a szürkület fénybe szűrődései
Magyar Krónika 2018. 07. 07. kultúra
ESEMÉNYEK Tovább
GASZTRONÓMIASzoky konyhája
hirdetés
Klikk ide
"...látni a siker sivár díszletein túl..."
 Tamási Orosz János
Nagyatádi Horváth Tamás
Első megközelítésben érdekes szellemi kalandozásra hív bennünket Nagyatádi Horváth Tamás verseinek füzére. Aki úgy kezd egy kötet megismerésébe, hogy előbb átpörgeti, itt-ott beleolvas (tudom, meglehetősen rossz szokás, no de hát így vagyunk ezzel minden találkozás esetében; szemébe nézünk az ismeretlennek, elidőzünk a tartásán, megfigyeljük, ösztönösen, mondatfűzését, hanglejtését), az érti, mire utalok. Ám jelen esetben a szerző mire is hívja fel figyelmünket, már a belső tartalom, a versek előtt? Nem kevés érdekes körülményre.

Ott van mindjárt a hátsó borítólapon olvasható szöveg a szerzőről, kitől mintegy azonnal el is határolódik a közreadó. Aki váltakozó minőségű versekről beszél, s valamilyen ambivalens személyes viszonyról, mely sok éve megszakadt már a közreadó s a szerző között. Ami amúgy üdvös játék, ám első kötet esetében azonnal mintegy lezárást jelezni előre, hangsúlyozni, „hogy másfelé fordultam”, meglehetősen zavarba ejtő. Hiszen „hagyatékként” kezelni s közreadni a műveket, amolyan kvázi szerzőként, nem más, mint azok magukra hagyása. S bár a vers útja s hivatása tulajdonképpen ennyi is lenne, egyedülvalóságukat megjelenteni az egyedül való világban, de azért tudjuk: minden sikeres vers mögött ott áll egy költő. Aki jól járt, hiszen a vers őt választotta. Tréfa ez, bár nem tréfálok. Érthető talán, hogy – ismétlem, első kötet esetén – súlya van az efféle lezárásnak. Különösen abban a megközelítésben: ugyan lírikusi toposz, de szentül hiszem igazát, hogy a vers keresi meg a szerzőt, megtalálja, fogja s vezeti valaki kezét; a mélyen ihletett pillanatokban nincs költő, ki pontosan értené: hogyan született az a vers, mely, íme, ott lélegzik, nyújtózik, forgolódik a kéziratpapíron.

S a szerző nem léphet a vers elé, nem léphet el tőle, nem jelezhet valamiféle kívülmaradást, még a legkomolyabb játékösztön kedvéért sem. Különösen abban az esetben nem, s ez most fenn áll, ha erőteljes, helyenként korszakos jelentőségű, de mindenképp egyedi hangú lírában merülhetünk el, amely líra kemény, mégis elégikus, tiszta, mégis metafizikai magasságokba ívelő képet rajzol úgy a huszonegyedik század első két évtizedéről, úgy a már – első kötet ellenére – a középgeneráció „felső határát súroló” szerző – ha úgy tetszik – magánmítoszairól. Ezek egyikeként akár fölfoghatjuk a kötetet, Szürkület versei-nek történetét, alcímében jelezve 2005 és 2011 közötti foglalatát, egy töredékes lét egészét, vagy talán a válaszok könyvét az általa föltett kérdésre: „Ki az a tébolyult, aki hiszi, / hogy vezet valahova / a minden dolgok összetörése.” (Nigredo). S mondom újra, hogy ideszőjem, érteni vélem a szerző ambivalens tréfáját, a reményt, hogy ez a történet ennyi volt, már vége, de hát ő maga is egyfajta végtelenített világ képét rajzolja elénk, ahol „...csak tolódik / a bedeszkázott templom- / ablakok újraüvegezése” (33).

Felső határ, írtam föntebb, s hát magyarázzuk meg: a szerző, Nagyatádi Horváth Tamás 1974-ben született, negyvennégy esztendős eszerint, nagy léptekkel halad azon cezúra felé, mikor kortárs költőinket fél évszázada tartó ittlétük alkalmából szokás köszönteni – ő viszont most osztja meg velünk első szűrletét, a „33 plusz-mínusz két-három” körül született művek retrospektívje ez, és, bár adná magát, de mégsem térek ki az imént idézett vers (33) kettős hitvallására, mely, ha úgy tetszik, ars poetica, ha úgy tetszik, a hiábavalóság hirdetése, szóltam róla, elég tán ennyi is. Költőnk tehát első kötetes, noha nem egészen ismeretlenül. Folyóiratok oldalai, a világháló felülete már teret adtak verseinek, nem érdemtelenül, miképp a Prágai Tamás díj is ezt igazolta, igazolja, ugyanakkor kissé valóban érthetetlen, hogy ez a kötet eddig váratott magára. Noha tudni vélem a választ kérdésemre, hiszen évtizedek óta nézem, tűnődve, a kiadói műhelyek belső világát, mégis, újra és újra meglep az a fura figyelmetlenség, ami át-átsiklik egy-egy jelentős vers fölött.

De mindegy is, hisz itt a könyv, ezt az apró kitérőt, szürkületre gondolva, már azt sem tudom, ki is teszi; a vers, a szerző, én, vagy mindhármunkat álmodja valaki, aki, majd „Így estefelé a lejegyzetlen / félmondatokra gondol újra, / ahogy feloldódtak süket percek / és párbeszédek közé hullva” (Tudás völgye). Mondom, nem tudom, ahogyan azt sem, hogy az eddigieken túl mit is mondjak a kötetről. Sokat? Kevesebbet? Beszámoljak-e fura játékaimról, melyekbe a kötet forgatása közben tévedtem? Vagy engedjem át s meg kinek-kinek a felfedezés személyes élményét?
Inkább megosztom. Hátha a tiltakozás hoz újabb olvasókat. Tiltakozás például az ellen, s említettem, előbb csak átpörgettem a kötetet, s némiképp ráhangolódván, úgy az első ciklus felénél járva szúrt belém a kíváncsiság: vajh hány tételes is ez a szimfonikus építkezés? Rálapoztam, elsőre bizony átsiklottam a tételek címe fölött, megelégedtem a számmal: öt. Öt ciklus. Az öt seb, kezdtem „rávélni” a ritmusra, meglelni a gondolat mellé a sorokat, hozok ide egyet-kettőt belőlük: „Égünk, istenien illatozva” (Őrizkedj a beszédtől). „otthonos poklok falává lényegülve” (Ergo sum). „útjelző gyanánt egy-egy máglya / lobban fel haszontalan könyvekből” (Noéma). „Üresség-e valami hiánya?” (Fixatio).

Ám szép lassan tágult, változott a versek kapcsolata, ez a kárpit meghasadt, átadva helyét másnak, még mindig az ötös szám bűvkörében keresvén magamnak megoldást: jutottam az analitikusok közismert bűvészkedéseihez, így a gyógyulás folyamatának szakaszaihoz, tudják, ismeretek, nyitottság, elengedés, elfogadás és cselekvés; vagy az ellenkező véglet, megbirkózás a halál elkerülhetetlenségével - tagadás, düh, alkudozás, depresszió, belenyugvás. Bűnömül vallom meg ezt a félreértést, de bevallom, mert általa talán felvillantok valamit a kötet lélekközpontú, ember-centrikus hangjából. A szerző verseit ugyanis akár e fogalmak mentén is egymáshoz illeszthetnénk; valami nagyon hétköznapi személytérből jut el a megszemélyesített személytelenség, a tágra zárt nyitottság centrális peremvidékére – és korántsem játszom itt sem a perspektívákkal. Mert képes egyfajta távolságtartás kialakításával vizsgálni a legbelsőbb léthelyzetek mélységét, távolságát, látván s láttatván a végtelennek tűnő szakadékok peremeit. Összevetvén „múlandóval múlhatatlant.” (Appendix).

Tudom, a számok misztikája korántsem jelent valós megközelítést, s talán nem is az ötös a legkülönösebb, de mégis: valahogy minden ide fut. Minden, amit a teremtés üzeneteiről, a termő időkről vallunk, öt ujj, öt kenyér, hogy mást ne mondjak a fentieken kívül, mind ide fut, az ötös szám kibontásához, még az analitikusok kedvencei is a lélek rétegeit összegzik s szálazzák szét, lásd az iménti utalást, hát ugye magától értetődően kell végül értelmeznünk Nagyatádi Horváth Tamás választását: az ő öt ciklusa az öt alkotóelem: föld, víz, levegő, tűz, éter. Roppant logikus, akár a versekből visszavezetve is juthatunk erre a felismerésre, de ha siet valaki, nyugodtan kezdheti a cikluscímek elolvasásával. Ugyanezt az öt címet fogja ott olvasni – és a soraim fölött mosolygóknak (ami nem zavar) üzenem: tudom, hogy évezredek óta úsznak bárkák a vizeken, de akkor sem árt, ha életünk során megépítünk egyet tulajdon két kezünkkel. Az sem baj, ha nem bárkát, de magunk tegyük meg.

Költőnk megépítette, megírta a lélek teremtésének könyvét, „mint rábízott gondolatokat” (Renovatio). Lelke rajta...

Nagyatádi Horváth Tamás: Szürkület versei.
Cédrus Művészeti Alapítvány, Budapest, 2018.
Magyarország Tiszteletbeli Konzulátusa
Tiszteletbeli konzul Szentmihályi Gyula Fogadóórák, minden kedden 13.00 - 17.00 óráig 65 rue Ontario, Ouest, Montreal, QC. H2X 1Y8
Tel: 514-288-7378 Email: itt
HIVTALOS FORDÍTÓ
Érsek András
Ordre des traducteurs, terminologues et interpretes agréés du Québec , magyar, angol, francia, román
Tel: (514) 781-9768
Fax: (514) 626-0869
Email: itt
Dr. Machan Tamás Családi fogorvos
6600. Trans Canada,
Suite 807
Pointe Claire, QC.
H9R 4S2
Tel:
514-426-4228
Családi Temetkezési Vállalkozó
693. Jean Talon O.
(Park Extention)
Montreal,  H3N 1N1
Tel: (514) 271-1212