-  Akik Istent keresik azokat Isten megtalálja.
- Isten jelenléte először félelemmel tölt el, amikor kiderül, hogy nem ítélni akar, hanem szeretetéről biztosítani, akkor jelenléte lenyűgöző lesz.
-  Isten jelenléte miatti félelemben az a vígasztaló, hogy ő közel van.
- Isten a legfejlettebb állatot választotta, hogy  felemelje magához, ezért lelkét lehelte belé és emberré tette. Ez az ember nagy lehetősége
- Az emberek nagy része kiveti magából az isteni lelket, mert csak állat akar maradni. Ez az ember tragédiája.
-  A legtöbb vallásnak csak alapítója és szent könyve van. A kereszténységnek ezeken túl pedig egy feltámadt személyisége – a Megváltó.
- Isten a legtöbb vallásban nyomokban jelen lehet, a kereténységben viszont emberré lett s így mutatta meg kicsoda Ő.
- A vallások többsége törvényvallás. A kereszténység  a szeretet vallása. Ez erőssége de gyengéje is.
- A vallások olyanok mint a különböző tisztaságu vízzel telt poharak. A Keresztyénységé a legtisztább mert benne az Élet vize van.
- A Kereszténység nem filozófia, mégcsak nem is vallásfilozófia – csupán használja a filozófia eszköztárát sajátos üzenete kifejezésére korról korra.
-  A keresztény teológia csupán a vallás kognitív kifejezése. A vallást teljessé az ehhez  tartozó emocionális és akarati oldala teszi.
-  Sok ember számára a kereszténység olyan mint gilisztának a napfény. Amint földalatti búvóhelyéről a felszínre kerül  s a Napba néz annayira megrémül, hogy gyorsan visszabújik a föld sötétjébe –  amelyben  születet, él és elpusztul.
-   Az emberek többsége olyan mint a galacsin-hajtó bogár. Nem tudja, hogy miért kell egész életében a föld sarából vett golyót görgetni, mégis görgeti elszántan, megszállottan és cél nélkül, mely egyre nagyobb lesz s mikor már nincs ereje tovább – a sárgolyó maga alá temeti.
-   A galacsinhajtó bogár – ha minősíthető erkölcsileg – ,  magasabban áll az embernél, mert nem veszi el furfanggal vagy erőszakkal  a másiktól  magáénál nagyobb galacsint!
-  Ha az embereket a rusnya hernyókhoz hasonlítjuk melyek a levélrágásba eltöltött unalmas életüket begubózásban végzik. Vajon tudják-e, hogy ebből egyszer kitörnek, s színekben pompázó lepkeként újjászületve a kék ég és a Nap felé fognak szárnyalni?