IDESANYÁMNAK.
Hegedűs László Jenő
*
Anyám, édes jó Anyám, ne félj.
Ne félj, nincs itt semmi baj.
Jönnek hozzád ismerősök, rokonok.
Én is útnak indulok majd, hozzád, haza utazok.

Haza, hozzád, sieteve, szeretettel telve
Válaszolok majd számtalan kérdésedre.
A búza most is tartja árát,
A koporsók árát most is ehhez szabják.

Emlékszel  régebbi időkre
Akkor, amikor a háborúnak volt vége?
Pengőt akkor forintra váltva
A koporsók árát búzára stabilizálva.

Győrbe küldtél kisdiáknak
De érettségi előtt forradalmat csináltak.
Szinte remegve mondád nekem:
Fiam, nem mondhatom, hogy maradj velem.

Itt a veszedelem, mások is mondták
Vajon viszont látjuk e mi még egymást ?
Jó pár évtized után végre mégis
Hazamentem látogatni téged én is.

De ne félj Anyám,nincs semmi baj
Van bőven kenyér is, meg van is rá vaj.
Roskad a padlás a búza súlya alatt,
Télre tüzifa, meg szén is akad.

Ne félj Anyám, az újság is jó hírt hoz.
Lesz itt még békés világ is, nem csak rossz .
Te csak pihenj tovább, aludj csendesen,
Mosolyogj és mondd, én is szeretlek gyermekem.

Ne félj Anyám, itt vagyunk minden veled
Add ide, hadd szorítsam meg mégegyszer a kezed.
Megcsókolnám, de nem búcsúzni jöttem én
Szívemben dobogva él még a remény.

Maradj még velünk Anyám, ha tudsz
Az élet úgyis csonkított és rövid volt
Gyere velünk még országot járni most
Együtt töltött időből nekünk bizony kevés jutott.

Nekünk is járna tán öröm, kacaj,
Ne aludj Anyám, nagy most itt a zaj.
Itt a fél falu már, öreg és fiatal,
Itt van mind, aki szeretett, vagy még szeretni akar.

Aludj most Anyám, ne félj
Meghívunk majd mindenkit, aki itt lén
De csak akkor majd ha a nagy útra készülsz
Amikor  Apámhoz mész, és búcsúzol tőlünk.

Búcsújárásnak tűnik majd temetésed napja
Itt lesz a falu, a megyénk egy része, lakosa.
Virágerdőben fürdik majd Markota.
Vár majd akkor a falunk volt asztalosa.

Nem távozhatsz tőlünk, nem leszünk árvák,
Még akkor sem, ha a házastársad már vár rád.
Vele lehetsz , az örök boldogságban,
De szereteted marad velünk a családban.

Más értelme lesz most a búcsúnak nálunk
Halottak napján most már csak a templomba járunk.
Szétszóródva vagyunk, a nagy világon ,szerte szét,
Nem lesz búcsúkor többé ünnepi ebéd.

Az biztos, hogy sosem felejtünk téged el,
Megneveltél bennünket erélyes szeretettel.
Példádat követve neveljük mi is,
Az unokákat meg még az övéiket is.

Büszke lehetsz te is a családi névre,
Nem higul az ki, bárkivel keverve
Tisztelet, becsület, szeretet és hála,
Megfizetted te ezt, de nem hiába.

Anyám, édes jó Anyám, ne félj.
Ne félj, nincs semmi baj.
Megyünk hozzád mi is majd, ismerősök, rokonok.
Én is útnak indulok majd, hozzád, haza utazok.