Keresztény hitünkben, magyar létünkben
megfogyatkozva, reményszegetten várjuk a jövőt.
Hiányzik belőlünk, István, a te Nagyasszonyt kérlelő, országfelajánló, szent hited.
Körülvett s elborít a pogányság. Veszedelmesebb, mint a te idődben.
Sem Istene, sem erkölcse,
elrágja a nemzet éltető gyökereit;
a szeretetre teremtett,
megismételhetetlenül egyedi,
s ezért végtelenül értékes embert
öncsaló, boldogságot
tömegcikkek vásárlásától remélő,
személytelen, önző lénnyé silányítaná.
Rá kell találnunk ismét önmagunkra,
az emberebb emberre, magyarabb magyarra.
A kereszténység újrafelvétele nélkül eltűnünk,
miként elpusztultunk volna
kereszteletlenül akkor, ha engeded.
Nincs többé királyunk.
Törvény szavára, király parancsára
nem teremthető már keresztény Magyarország,
az csak szabad polgárok
önkéntes döntéséből születhet újjá.
Magyarország akkor újul meg, ha népe felismeri,
hogy a valódi jólét
nem a nincstelenek kifosztásából,
nem a magzatok elpusztításából,
hanem munkából
és egymás iránti felelősségből fakad; s
hogy az ember nem elég önmagának,
másokra és
az embernél nagyobb Másra van szüksége a boldogsághoz.
E felismerésből lesz
az igazságosabb és testvériesebb ország.
Meg kell tanulnunk Tőled
a gondviselésre való cselekvő ráhagyatkozást,
ami olyan áldozattal is járhat, mint
a boldog emlékű Apor Vilmos élete,
Mindszenti József börtönévei
és számkivetettsége,
a XX. századot átélt névtelen magyarok
sok-sok szenvedése.
(fogságban, kisebbségben, Recsken, Hortobágyon, idegenben)
Példád nyomán mi is Nagyasszonyunkhoz fohászkodunk:
Boldogasszony Anyánk!
Köszönjük, hogy ezer év múltán is élnek magyarok
s keresztények e tájon.
Rád bízzuk újra magunkat. Neked ajánlunk ismét
Koronát, Országot.

Segíts,
hogy meglássuk embertársunkban a rászorulót,
hogy megtanuljuk
a javakkal bánás felelősségét,
a gazdálkodás erkölcsét,
a kimondott szó hitelét,
a szabadságból fakadó kötelesség felismerését.
Kérd Fiadat, hogy kezünk nyomán
ne a törtetőknek,
a megcsalatás versenyében győzteseknek,
hanem a mindenkivel közösséget vállalóknak
épüljön az ország,
és földjén, - földeden - megalkossuk
a valódi szeretet társadalmát.
Ez legyen a mi nemzedékünk által
a jövendő korok hitben megújult magyarságának
és az új évezrednek küldött okos üzenet.
1997. augusztus 19.
Surján László dr.

Szent István halálának évfordulója

Első királyunk, Szent István, a magyar állam alapítója kilencszázhetvenöt éve, 1038. augusztus 15-én halt meg Székesfehérvárott.

  969-ben született Esztergomban Vajk néven. Apja, Géza nagyfejedelem a hagyomány szerint Árpád vezér dédunokája, anyja, Sarolt az Erdélyben uralkodó Gyulák leszármazottja volt. Géza felismerte, hogy népe európai beilleszkedése csak a kereszténység felvétele révén lehetséges, ezért 972-ben papokat kért I. Ottó német-római császártól. Ottó Bruno Sankt Gallen-i szerzetest küldte Magyarországra térítő püspökként, aki megkeresztelte Gézát és udvarának tagjait, ám a fejedelem még holtáig áldozott a pogány isteneknek is. Vajk a keresztségben - Szent István vértanú nyomán - az István nevet kapta. (Vajkot a hagyomány szerint Vojtech prágai püspök, a későbbi Szent Adalbert keresztelte, más források szerint bérmálta.) Géza a fiát a bajor herceg - a későbbi II. Henrik császár - nővérével, Gizellával házasította össze; ekkor számos német lovag érkezett az országba, akik István seregének a magvát alkották.

István atyja halála után, 997-ben vette át az uralmat, amit a somogyi Koppány, a család legidősebb férfitagja a korábbi örökösödési rend alapján fegyverrel vitatott. István a veszprémi csatában legyőzte Koppányt, tetemét felnégyeltette, és egyes tagjait az ország legfontosabb erősségeinek - Esztergom, Győr, Veszprém, Gyulafehérvár - kapujára függesztette ki.

István 1000 karácsonyán vagy 1001. január elsején koronáztatta meg magát Esztergomban. A koronát II. Szilveszter pápától kérte, ami azt is jelentette, hogy az országot a római egyház és nem a német-római császár védnöksége alá helyezte. Lerakta a magyar állami és egyházi szervezet alapjait, kijelölte a királyi birtokok székhelyeit, létrehozta a várispánságokat (megalapozta a megyerendszert), kibocsátotta az első magyar ezüstpénzt, kiadta első törvénykönyvét. Megalapította az esztergomi érsekséget és a püspökségeket latin szertartásrenddel, de engedte a görög rítust is. Megújította a 996-ban alakult pannonhalmi apátság kiváltságait, bencés monostorokat alapított, amelyek idővel az írásbeliség műhelyeivé váltak.

Uralkodásának első évei az ország egyesítésével, a királyi hatalom megszilárdításával teltek. 1003-as erdélyi hadjáratában leverte nagybátyja, Gyula hadait, és a területet országához csatolta. 1008 körül rokonát, Csanádot küldte a Maros-vidék ura, a bizánci hitű Ajtony ellen. A győzelem után a terület ispánja Csanád, püspöke Gellért lett. István a húgát a kabar vezérhez, Aba Sámuelhez adta, így a kabarok elismerték a király főségét, és létrejött az egri püspökség. 1009-ben alakult meg a pécsi, majd a kalocsai püspökség, amely csakhamar érsekség lett. István azt is elrendelte, hogy a termés tizedét az egyháznak kell beszolgáltatni.

A fiatal magyar állam állandó harcok közepette élt: 1015 körül I. Vitéz Boleszláv lengyel fejedelem várakat foglalt el a Morva és Vág mentén, Erdélybe pedig a besenyők törtek be, de a magyarok kiverték az ellenséget. 1018-ban István a bizánci császár oldalán viselt hadat a bolgárok ellen. Ebben az évben kötött fia, Imre herceg házasságot, feltehetően egy bizánci hercegnővel. István zarándokutat nyitott a Dunántúlon Jeruzsálem felé, s ekkor kezdte összeállíttatni Intelmeit fia számára. A Karoling királytükrök mintájára készült mű az általános erkölcsi kérdések taglalása, az uralkodói erények felsorolása mellett a helyes kormányzás alapelveit is tárgyalja. Imre nem vehette sokáig hasznát e tanításoknak, mivel 1031-ben egy vadászaton meghalt.

István az 1030-as években adta ki második törvénykönyvét. A ránk maradt 56 cikkelyből kitűnik, hogy az államalapító a közrend és a magántulajdon megszilárdítására, a királyság és az egyház megerősítésére törekedett. Tiltotta az emberölést, a lopást, a gyújtogatást, a király elleni összeesküvést. Törvényben kötelezte a lakosságot a templomba járásra, a vasárnapi munkaszünetre, böjtre, gyónásra, és minden tíz községben templomot építtetett.

1030-ban az új német császár, II. Konrád megtámadta az országot, és a Rábáig hatolt. István a felperzselt föld taktikáját választotta: kiüríttette az elfoglalt területeket, és így döntő csata nélkül késztette visszavonulásra az ellenséget. Imre herceg halála után, a trónöröklés körüli viták során összeesküvést szerveztek István ellen, a szervezkedéssel Vazult, István unokatestvérét gyanúsították. A király megvakíttatta, megsüketíttette rokonát, akinek három fia cseh, majd lengyel földre menekült, közülük András és Béla később magyar király lett. István utolsó éveiben Aba Sámuel lett a nádor, ám a király utódául unokaöccsét, a velencei Orseolo Pétert jelölte ki.

I. István király 1038. augusztus 15-én, Nagyboldogasszony napján hunyt el, s a székesfehérvári bazilikában temették el. Istvánt 1083. augusztus 20-án utóda, a lovagkirály I. László emeltette oltárra, azaz tette az egyház szentjévé fiával, Imrével és Gellért püspökkel együtt. Ünnepe a világegyházban augusztus 16., Magyarországon augusztus 20. - ez nemzeti és hivatalos állami ünnep is egyben.

Szent István alakja immár egy évezrede a magyar államiság jelképe. Személyéhez legendák sora kötődik, kis és nagy legendáriuma a szentté avatás előzménye volt. Jobb karja egyházi kultusz tárgya, akárcsak koponyacsontjai. Első királyunk legfőbb történelmi érdeme a magyar állam megalapítása, kiépítése, megszilárdítása és európai integrálása, sikereinek titka egyensúlyteremtő képességében rejlett. Intelmeinek legtöbbet idézett gondolata: az egynyelvű és egyszokású ország gyenge és erőtlen.

info-kultura