Betlehemesek   
(Rövidített változat)

A mi vidékünkön a karácsonyi Szentestét el sem lehet képzelni betlehemes játék nélkül. Sötétedéskor, miután az apró kántálók és csillagosok végigjárták a falut, rövid időre elnémulnak az utcák, jelezvén, hogy a lakosok apraja, nagyja feszült figyelemmel várja a betlehemeseket. Kilenc óra tájban itt is felcsendülnek a csengők, ott is megcsörrennek a csörgősbotok, s megjelennek a legények, nyolcan egy-egy bandában, bokáig érő fehér gyolcs ingben, tornyos sisakjukon lobogó színes sallangokkal, a kis Jézuska köszöntésére. Elől megy a Beköszöntő, mögötte öt Angyal, kezükben a magas tornyú betlehemmel. Hátul bokáig érő szűr bundában, kifordított kucsmában a szakállas Öreg, s legvégül a Csikó, boros kannával a karján. A játékot röviditett változatban így adtuk elő:

Beköszöntő (Kopog az ajtón. Mielőtt engedélyt kap a házigazdától a belépésre, jól
megcsörgeti a botját, értésükre adva a pillanat fontosságát): Jó estét.

Háziak: Adjon Isten neked is!

Beköszöntő:
Szép betlehemet készítettünk
Krisztus Urunk számára,
Engedelmet kérünk bemutatására.
Be szabad jönni a szép betlehemmel?

Háziak: Be! Be!

Beköszöntő (Kitárja az ajtót, s csörgősbotja fejével nagy kört mutatva beinvitálja társait):
Jertek be, ti erdei lakosok,
Hadd lássam, hogy mit tudtok.

Angyalok (Énekelve bevonulnak. A fehér abrosszal leterített asztalra helyezik a
betlehemet):
Repüljetek angyalok, angyalok,
Víg verseket mondjatok,
Ékesen, szívesen, jöjj el
Jézus én szívem,
Jöjj el, Jézus, szerelmem.

Beköszöntő:
Hopp, ismét, lám én is itt vagyok,
Ebben a vad farkas bőrömben járok.
Melyen igen nagyok a lukok,
A múlt este tépték szét rajtam a farkasok.
Teljesen szét nem téphették ugyan,
A királynak híres juhásza voltam.
Híres ételekkel éltem,
A fekete levest a sapkámból hörböltem.  (S minő fogásokat evett a legény!)

   Az első tál étel csirkevisítás.
A második bagolynyerítés.
A harmadik üres kocsizörgés.
A negyedik kemény hasmennydörgés.

Főangyal (Kiszól a pitvarban várakozó Öregnek):
Jöjjön be, kend Öreg, jó tűz van idebenn,
Hideg már a pitvar, didereg benne kend.

Öreg (Mély dörmögő hangon, hosszas alkudozás, vitatkozás után belép):
Adjon az a terebesítő Szentháromságos Atya Úristen
Szerencsés, lencsés, füstös kolbászos jóestét.
Igen, kedves gyermekeim? Ti idebenn isztok, esztek, dorbézoltok?
Öreg apátok csajla-bajla bajuszára nem is gondoltok?

   (Hosszas beszélgetés után meggyőzik, hogy igen, gondolnak rá, s itt lesz enni-inni való
bőven, majd rászedik az Öreget, hogy feküdjön le aludni. Ő rá is áll.):

Jobb is lesz ennek a fáradt testemnek.
Ha én ide lefekszek, nektek többet
Juhászotok nem leszek.
Keresztet vetek a fejem alá, hogy álmomba’
Az ördögök el ne vigyenek

   (Botjával a sárga homokkal lehintett földön keresztet vet, s nagy krákogással,
nyögdécseléssel a földre veti magát. Néha rúg egyet, megrázkódik, amitől a kicsi
gyerekek igen megrettennek. Angyalok szép karácsonyi éneket énekelnek. A ház népe
sorba áll, s illendőséggel az arcukon a betlehemhez járulnak. A betlehem kívülről
öt tornyával olyan, mint egy szép kegytemplom. Belül meg olyan, mint az akol, ahol
a kis Jézuska megszületett. Ott van József és Mária, ott vannak a pásztorok, a három
napkeleti Bölcs, s a kukorica csutkából készült barmok, gyapjas juhok, kajla szarvú
marhák. A betlehem közepén, az oszlop előtt van a mohára helyezett jászolka, benne
az édes kis Jézuska. Elől jön a gazd’asszonyka, hóna alatt a legkisebb gyerekkel. A
csöppség már hónapok óta a betlehemesekről álmodozott, nagymosáskor magára vette
az apja gyolcs ingét, idősebb testvéreivel újságpapírból csákót csináltatott magának, s
úgy fújta a betlehemes  énekeket. Most pedig, megszeppenve, nem is a
betlehemet, de a ház földjén elnyújtózott Öreget nézi, félős szemét le nem venné a
hosszú fürtű fekete subáról, a kifordított kucsmáról. Jön a házigazda is, mögötte a többi
gyerekkel, aztán újból a háziasszony, a köténye zsebéből előkerült bugyellárissal. Az
Angyalok teljes erőből mondják a szép éneket):

   Nem kívánja palotáját a nagyuraknak,
Sem bíborból vetett ágyát a gazdagoknak.
Szalma az ágya, nincsen párnája,
Kemény szalma gyönge testét el-elringatja.

Öreg: (Miután jól kialussza magát, felkeltik, s álmairól kérdezgetik):
Álmomba’ bejártam Ázsiát, Afrikát, Amerikát, Irgenburgon Burgondiát
De sehol nem kaptam egy deci pálinkát…
Láttam túróbul hegyeket, keféből erdőket. Bennek csúnya fene vadakat. Rám-rám-
vicsorgatták fogaikat. Az egyiknek füttyentettem. A másiknak döbbentettem.
A harmadiknak odavágtam, amíg ti hozzátok, kedves gyermekeim, eljutottam.

   (További társalgás, szép ének következik, mire az Öreg körül táncolja a szobát. Hallani
sem akar a távozásról, amíg nem ettek-ittak eleget, s bajuszpedrőt nem kaptak.)

Második Angyal (Kiszól a konyhába):
Gyere be, Tari, apád is vót kani.

Csikó (Nyerítve bejön, buta kifejezéssel tartja a karján a boros kannát. Kormos arccal
ostoba képet vág, nagyokat ugrik. A házigazda fogja a boros kancsót, megtölti a
poharakat, s felkínálja az Öregnek és az Angyaloknak. Azok, ha már eleget ittak,
beleöntik a kannába. Öreg nagy alkudozást végez. Ha a gazd’asszonyka elég fiatal és
takaros, megszorongatja a derekát. Nagy kavarodás van a házban. Az Angyalok
barátkoznak a gyerekekkel, elmondják nekik a betlehemkészítés részleteit. Csikó
a karácsonyfát dézsmálgatja, szedi le a szaloncukrot. A házigazda ki-kinéz az
előszobába, a kamrába, mert könnyen lába kelhet a sonkának, kolbásznak, de még az
ünnepre sütött fonott kalácsnak is. Öreg neki durálja magát, kéri a bajuszpedrőt. Ha
nem boldogul, elrikkantja magát: Jujj, de szemetes ez a ház! Az ágyból kitép egy
marék szalmát, s szétszórja a földön. Legtöbb Öreg azonban illedelmesen viselkedik.
Végül, ha eleget ittak, a perselybe is tettek, az Öreg javaslatára elbúcsúznak. Az
Angyalok fogják a színes árkuspapírral bevont, csillagokkal, üstökösökkel, holddal
diszített betlehemet. Főangyal takarékosságból elfújja a gyertyákat, Beköszöntő ajtót
nyit, s hangos énekszóval távoznak):

      Isten áldja meg e háznak gazdáját,
Jószágát, borát, éléskamoráját.