| A magyar értelmező szótár szerint, a "hős" szót következőképpen lehet meghatározni: "Halálra is elszánt vitéz katona. Csodálatos tetteket véghezvivő (néha mesebeli) személy. Bátorságáról vagy helytállásával példamutató ember". Ez az értelmezés megfelel annak a képnek, amely a hősről bennünk él. Ez a kép leginkább a mai fiatalhoz áll közel, hiszen olyan világban élünk, amelyben a film, a mese és a reklám tanítja az embereket. Ezek miatt, a mai fiatalemberben torz hős-kép létezik. A filmek és a tv-sorozatok rendkívül képességekkel bíró hős-figurákkal állnak elő, azaz szuperhősökkel; a Superman-től egészen a Pókemberig. Ezek azok a mesebeli hősök, akik a XXI. századi ember hős-képét alakítják. Ezek a hősök minden ellenféllel szemben és minden körülmények között győznek. Ezért mondhatjuk azt, hogy számunkra mai ünnepünk kissé paradoxon. Olyanokról emlékezünk meg, akik a vesztes oldalon álltak; akik két világháborút és egy forradalmat vesztettek el. Mindennek ellenére, hősöknek nevezzük ezeket az embereket, és a mai hiedelmek ellenére, ezek az emberek valóban hősök. Hősök azért, mert hitük mellett mertek kiállni, és az igazságért harcoltak. A végső eredmény, emberi szemmel nézve nem dicséretre méltó. A Szentkorona országa területének 2/3-át elveszítette, majd 40 évig a szovjet rémuralom alá került.
Ezek alapján jogosan feltehetjük a kérdést, hogy "miért?". Ezek az emberek miért tettek így? Miért nem cselekedtek úgy, mint más nemzetek, akik a háború utolsó pillanataiban oldalt váltottak és győztesként ünnepelték őket? Azért nem, mert tudták, hogy se Istent, se nemzetet, se hazát elárulni nem lehet. Az ő magatartásuk volt az, amely gerincet adott a népnek, és jövőt a nemzetnek. Ők voltak azok, akik reményt adtak az országnak, és megmutatták, hogy minden áron az igazság mellet és az igazságért harcolni kell; ez a mi kötelességünk. Igazságtalanságok voltak és léteznek. Az egyik ilyen igazságtalanság az I. Világháború egyik békediktátuma, amely 70 évre szólt: a Trianoni békeszerződés. Ez a paktum Magyarországot 5 részre darabolta fel. Hőseink ilyen igazságtalanságokat felismertek, és mertek a zsarnokság, a hazugság és az erkölcstelenség ellen küzdeni.
Nekünk, akik itt születtünk és élünk, nem kellett katonának lenni, és nekünk nem kellett háborúba vonulni. Azonban ámulattal és tisztelettel fejet hajtunk elődeink előtt. Hősiességüknek és igazságérzetüknek köszönhetjük, hogy mi itt, Montrealban magyarok és keresztények lehetünk. Nekünk, fiataloknak nem szabad arról megfeledkeznünk, hogy honnan származunk, kik vagyunk és kik voltak elődjeink, mert ez kötelez. Arra kötelez bennünket, hogy mi hasonlóképpen az igazságért, a magyarságért és Magyarország felemelkedésén fáradozzunk Krisztusban a Szent Istváni örökség szerint, hiszen abból származunk. Az elhangzottakat Jakabfy Ferenc "Hazám" című versével szeretném alátámasztani:
Hazám.....
Minél tépettebb rongy lesz szép ruhád,
Minél csapzottabb tiszta homlokod,
Nagypéntekednek égő kínjait
Minél fáradtabb vállal vonszolod,
Minél árvább s lenézettebb leszel;
Hogy érted újjal mutatnak reám,
Annál pogányabb daccal hirdetem,
Hogy az a koldusasszony az ANYÁM!
Tiszteld, szeresd, segítsd fogadott új hazádat!
De ne feledd, ne vesd meg, nagyon szeresd a régit,
az édest, a szülőhazádat, mert ha nem...becstelenné
és értéktelenné válsz mindkettő előtt!
Dolgozzunk hát együtt, imádságban, a krisztusi fegyverrel Istenért, Egyházért és Hazáért.
Köszönöm megtisztelő figyelmüket! |