Sokszor azt hinné az ember, hogy művészettel, irodalommal az emigrációban csak azok foglalkoznak, akik időmilliomosok, mert munkájukat senki sem veszi észre, még kevésbé értékeli. De van egy belső kényszer, ami nem hagyja nyugton a tehetséggel megáldottat, és alkot: fest, szobrot vés, komponál, táncol, énekel, ír - önmaga és nagyon szűkre szabott környezete gyönyörűségére.

Nos, a Torontói Magyar Képzőművészeti Csoport, az általánosan HUVAC néven ismert szervezet legutóbbi kiállítása, amelyet Dr. Beér Sándor torontói magyar főkonzul nyitott meg, kicsit megingatta ebbéli hitünket. Szemünk láttára kelt el Horthy Nándor három nagy képe, a tárlat látogatottsága pedig a szép iránti érdeklődés terjedését bizonyította. Majthényi Barbara mint boldog háziasszony fogadta a vendégeket, maga kísérte el némelyiket a képek közé, és mutatta be a harmadik kiállítót, Horváth Fisher Gabrielle szobrászművészt az érdeklődőknek. Horthy Nándor vallomásából megtudtuk, hogy képzőművészetből kanadai magyarként is meg lehet élni. Meleg színárnyalatú, harmonikus kompozíciójú, a világ legszebb tájait, az élet legmeghittebb pillanatait megörökítő alkotásait szereti a művészetkedvelő közönség, mert jól megférnek a legkülönfélébb lakberendezési stílusokkal. Magáról a következőket vallja a művész: "Magyarországon születtem, ahol iskoláimat is végeztem, Kőszegen és Budapesten.

A második világháború után családunknak igen sok szenvedés és megpróbáltatás jutott osztályrészül, amiért is 1956 végén feleségemmel és kislányommal elhagytuk Magyarországot és Kanadában telepedtünk le. Az új bevándorlókra váró kezdeti nehézségek után feleségem szakmáját és tanácsait követve én is képzőművészeti pályára léptem és néhány év elteltével, ma már több mint 30 éve, mindketten, mint hivatásos festőművészek tartjuk fenn magunkat. Két lányunk a képzőművészeti főiskola elvégzése után szintén hivatásos festőművész lett. Noha több festőtanfolyamot végeztem, önmagam megítélése szerint mégiscsak önképzett festőnek tartom magam.

Festői pályafutásom alatt számos csoportos és egyéni kiállításon vettem részt Kanadában és az Egyesült Államokban, festményeimmel eddig több mint 80 díjat nyertem. Képeim galléria kiállitásokon megjelentek a következő Észak Amerikai városokban: Toronto, Montreal, Ottawa, San Francisco, Chicago, Buffalo, Tuscan,Charleston, Miami és Naples kiállítótermeiben. Egyéni vásárlóim voltak Ausztráliából, Japánból és Európa több országából. Magyarországon 2001 augusztusában állítottam ki 20, Kanadában élő magyar képzőművész csoportos tárlatán Budapesten." Csodálatos tájképek festője Majthényi Barbara is, aki így mutatkozik be: "Budapesten születtem, és ott is végeztem 1951-ben Iparművészeti főiskolát.

A rákövetkező években mint dekoratőr dolgoztam. Később olajképek festésével foglalkoztam. Jelenleg Kanadában élek. Sokfelé volt kiállításom mind egyéni, mind csoportos: Miami, Tucson, Charleston, Buffalo városokban és Európa számos országában, természetesen, Budapesten is. Legtöbb festményem magángyűjteményben van. Ma már élvezetből festek, főleg megrendelésre, és jótékonysági célokra. Minden festményem többszörösen kiállított, és díjnyertes." Dr. Aalt Mulder az Amszterdami Múzeum neves igazgatója, e szavakkal vezette be a művésznő soron lévő tárlatát: "A természet szinte élethű, ritka szépégét tárja elénk.

A pompás tavasz, ami szemünk láttára csap át dús zöld bujasággá, megszülve gyermekét a - nyárleányt. A tavak tükrén visszavetődő azúrkék égboltot, a hegyek távoli kékes szürkeségbe vesző kecses vonalait. A szikrázó napfény árnyas játékait, amint átbújik a lombok között. Még a haldokló őszt is úgy tudja megjeleníteni pompás színeivel, hogy a természetetkedvelő ember gyönyörködni tud az elmúlást idéző festményeiben. Olyan festő ő, akinek belső kiegyensúlyozott gyönyörű világa tetten érhető minden egyes ecsetvonásában." Horváth Gabrielle szobraira mindenki rácsodálkozott, mert eddig még nem találkoztunk - legalábbis az eddig látott HUVAC-tárlatokon nem - érdekes, szép alkotásaival.

Mint arany csipkékkel borított torzók vonták magukra a tekintetet, szinte megszólaltak az életnagyságú "portrék" sugallván az emberi test örök szépségét. A fiatalság himnuszának éreztem ezeket a különleges, egyedi technikával alkotott műveket. Gabrielle szintén Magyarországon született, 1956-ban hagyta el az országot. Iskoláit, művészeti tanulmányait az Egyesült Államok és Kanada különböző iskoláiban végezte, így a New York-i Art Student's League, C. W. Post University és az arizonai Scottsdale School of Art hallgatója volt.

Neves mesterekkel tanult, akik közül megemlíthetjük a Torontóban élő Keszei Attila szobrászművészt. A 90-es évek elején ismerte meg Gabrielle közelebbről a 60-as, 70-es években divatos hiperrealista stílust, amely nagyban hozzájárult szobrászi világának formálásához.