Régi, öreg közmondás, és még mindig használjuk, minden év végén elmondjuk,  mégsem únjuk az ismétlést, mert olyan igaz.

Jó visszagondolni az elmúlt időkre, amikor  egy pillanatra megpihenünk az évi sok hajsza, rohanás, izagalom, és program után, hogy is volt, mit is csináltunk, mivel gazdagodtunk az elmult évben. Másik öreg közmondás: ki mint vet, úgy arat. Ezt is nagy szeretettel használjuk igazsága miatt.

Ha az évet úgy zárhatjuk, hogy mindenek előtt saját eredményeinket megvizsgálva azt kielegítőnek tartjuk, akkor már sokat várhatunk az éves kiértékeléstől. Nem azért, mert  személyes eredményeink voltak kiemelkedőek, hanem azért, mert akik körülöttünk voltak, akik mindenben segítettek, ezek együttes erőfeszítésének eredményeit vizsgáljuk.

Nem kétséges,hogy mindig többre és jobb eredményre törekszünk akármilyen is volt az elmúlt év. Ez az ember elkerülhetetlen törekvése, ez viszi előre a világot, hogy a sok kis hangya mind többet és jobbat kíván a jövőben produkálni.  Az elmúlt evben sok szép rendezvényre nézhet vissza a montreali magyar közösség. Az 1956-os Forradalom és Szabadságharc 50. évfordulójának megemlékezése nevében folytak  a rendezvények. Kezdődött az ünnepi sorozattal  márciusban, a Kanadai Magyar Művészek Közösségének kiállitásával. A művészek személyes érzelmeik megformálásával áldoztak ennek az ünnepi kiállitásnak. Ebben az évben a Magyar Szent István Bál rendezői  is a megemlékezés fontosságát  tartották szem előtt, az évente megrendezésre kerülő bál szervezésében. Az ünnepi sorozat számos rendezvénnyel, filmvetítéssel, kiállitással folytatódott majd a gála-esttel zárult, oktober 22-én.

Figyelemre méltó az ujjonnan megalakult Történelmi Társaság, amely novemberben a montreali Városházán megrendezett kiallitás összeállitására alakult. A kiállitásra készülve jöttek rá a társaság szervezői  munkájuk fontosságára, ami a már régen feltett kérdésre ad választ.  hogyan  is lesz tovább a magyar közösség élete, összetartozásának biztositása az új hazában. Erre adott feleletet a Társaság munkája, amikor rájöttek arra hogy jövőnket csak a mult megőrzésével biztosíthatjuk. A kiállitás befejeztével elkezdődött az a hatalmas munka, amit a szervezők maguk elé tűztek. Ennek sikeres megoldása csakis a magyar közösség segítségével és együttműködésével sikerülhet.

Mindehhez a Magyar Kronika munkatársai azzal is hozzájárultak, hogy folyamatosan figyelemmel kisérve az eseményeket és azok fejleményeit, hírt adnak a közösségnek, tudatva, hol és milyen formában van segítségre szükség,ugyankkor információval szolgálnak minden tevékenységről. A már hét éve működő ujságunk köszönettel tartozk olvasóinak,akik segítik mindennapi továbbhaladásunkat. Köszönettel tartozik azoknak, akik önzetlen munkával előállítják és készítik az ujságot. Elsősorban köszönetet kell mondjunk Both Stefinek, aki hét év óta javítja a sokszor sebtében megírt cikkeket, hogy azt olvasóink gördülékenyebben, helyesebb magyarsággal olvashassák. Nagy munka ez, még a nagy ujságoknál is.
Köszönjük azt hogy amikor cikkeinket olvassák és olvasóink dicséretüket ránk halmozzák -ezt mind neked köszönhetjük Stefi..

Köszönjük Ádám Christophernek nagyon jól megfogalmazott, a kanadai politikát értelmező és megmagyarázó cikkeit, amiket nemcsak a kanadai magyar olvasók élveznek,de sokan,akikhez elkerül a Krónika. Kanadán kívül is örömmel olvassák a magyarnyelvű kanadai politikai híreit. Christoper nemcsak cikkeket ir, de az utóbbi napokban a szerkesztést is elvállalta  sok más fontos elfoglaltsága mellett.  Köszönjük Bencsics Klári egyéni írásait,amiknek nagy olvasótábora van. Dancs Rózsa és Miska János egészítik ki ujságunk hiányzó rovatait., amit mindkettőjüknek igen köszönünk. Az utóbbi időben csatlakozott hozzánk Szücs Kata, köszönjük a segítséget, igen fontos mindannyiunk számára.

Az elmult év sok változást hozott az ujság életében,ami reméljük elősegíti majd tovább-fejlődésünket.

Olvasóinknak kívánunk nagyon kellemes ünnepeket és eredményekben gazdag új esztendőt.