A kanadai derékhadnak a közelmúltban elhunyt tehetséges költője, Csinger József évtizedeken át Montreálban élt, majd a brit-columbiai Nanaimoba költözött családjával. Kisbérpulapusztán született 1923-ban. Versei otthon a Vasárnapi Újság, az Új Magyar Munkás, a Magyar Katonaújság című lapokban jelentek meg. 1948-ban elhagyta Magyarországot, előbb Párizsban telepedett le, s költeményeit közölte a londoni Irodalmi Újság és a párizsi Ahogy lehet. Az ebből a korból származó verseiből kitűnik, hogy a hazátlanság számkivetettséget, a hontalanság megaláztatást vált ki a költőből. ,,Árad a Szajna" c. versében lemondással gondol jövőtlen életére:

Azt hittem, itt majd leélem
száműzött életemet
savanyú olcsó boron,
s keserű kegyelemkenyéren,
de kár így tovább gyötrődnöm,
jobb lesz ha beletörődöm,
hogy itt  sem jussom a béke...

1951-ben Kanadába vándorolt, s Montreálban telepedett le. Tovább folytatta irodalmi tevékenységét, versei magyarul újságokban jelentek meg, s hallhattuk azokat a Szabad Európa rádió műsorain is. Angol nyelvű versei a Motreal Star c. lapban láttak napvilágot, majd kötet formában is megjelentek.

1997-ben, Nanaimoba való áttelepülésük után jelent meg első verseskötete, Emlékvitorla címmel. Negyven év alkotásait foglalja magába ez a gyűjtemény, verseket számkivetettsége első korszakából, s az azt követő évtizedekből, a haza iránti ragaszkodásáról, új környezetéről, a nagyváros lelket sikkasztó vad, süket voltáról, melynek utcái mint vaskos ujjak fojtogatják lakóit (,,Pihenő", ,,Zord városkép"), s ez a pogány környezet inkább megtűri, de egészen be nem fogadja az új jövevényt (,,Jónás Ninivében"). A gyűjteményt négy évszámhoz kötött ciklusba foglalja, Vesztegzár (1948-1960), Jónás Ninivében (1960-1980), Úszó jégtáblán (1980-1990), és Holtvágány (1990-1997).

Az időrendi beosztás lehetőséget nyújt számára tematikai csoportosításra is. Az első és negyedik ciklusban a haza emlékének adózik, vágyakozva hordja szülföldje képét magában, s elbocsájtó kedvese emléke is az elveszett országot jelképezi számára: (,,Te vagy az ország"). A negyedik ciklusban közvetlenebb tárgyakkal, a hazát érintő erkölcsi, gazdasági, társadalmi problémákkal foglalkozik. Itt közli ,,Trianoni elégia" című versét, melyet együtt kellene szavalni Dsida Jenő, Wass Albert, Kannás Alajos verseivel. A második és harmadik ciklusban felenged érzelmi feszélyezettsége, kibővül tárgyi köre az élet apróbb jelenségeire (,,Üvegrajz"), a negatív jellemvonásokra (,,Hiúság"), az urbánus világ rideg légkörére, a családi boldogságot s a természet békét ihlető perceire (,,Tavasszal néha").

1998-ban jelent meg Keyhole in the Sky című angol nyelvű gyűjteménye, melyben, a magyar nyelvűekhez hasonlóan, az urbánus környezet barátságtalanságát, az új bevándorló gyökéreresztésének nehézségeit, az egyén elidegenülését, magányosságát mutatja be (,,Echo against Walls", ,,Skyline at Sunrise," ,,Fable of New Babel.") Ezen verseivel irodalmi díjakat nyert a The Poetry Institute of Canada és az amerikai The National Library of Poetry intézményektől. 2000-ben jelent meg harmadik kötete, Űrrepülés címmel. Bár ebben is jelen van az élet mostohaságát, fonákságait kifejező irónia, a gyűjtemény egészében már több a múlttal, a jelennel és a környezetével megbékülő vers, mint az előbbiekben. Például az egykor kriptaként befalazó zord metropolis szinte már üde színekben pompázik, toronyépületei hetyke felkiáltójelként ágaskodnak (,,Városkép"), s negyedeit füves, virágos kiskertek díszítik.

Írásait fegyelmezettség, érzelmi mértékletesség jellemzi. Kerüli a pátoszt, idegen számára a nagy szavak használata. Költészetét humánusság, mélységes alázat hatja át: Nélküled nekem már nincsen sehol ország, / mely hazám lehet, csak hozzád hív a honvágy... (,,Te vagy az ország.")Verstechnikáját természetesség, közvetlenség jellemzi. Stílustani szempontból otthonosan mozog a  szabad vers és a hagyományos versformák művelésében. Verseiben nyelvünk természetes dallamosságát és ütemét követi. ,,Nem tagadom meg a költészet eszmei és formai hagyományait - vallja. - Ellentétben az últramodern kísérletezőkkel, a rímet és főleg a ritmust a vers díszének tartom. Ugyanígy ragaszkodom az értelmi tisztasághoz és a mondanivalót legjobban kifejező, tömör egyszerűséghez..."

Kedvelt műfaja az elemző líra, de van versei között számos szonett és szatírikus epigramma is. Költői képeit kristály-tisztaságuk teszi maradandóvá. A keresztanya a másvilági kertjét holdfénnyel öntözi (,,Aszparágusz"), az ,,Alkonyi átmenet" a ,,lámpafűzéres éjszaka" képét festi az olvasó elé. Befelé tekintő, borús hangulata feloldódik gyönyörű szerelmi lírájában. ,,Számomra szebb már nem lehetnél" c. versében így adózik hitvesének: Életemben te vagy a fűszer, / te töltöd borom tele tűzzel. / Te vagy a szívem dobbanása, / ereimben a vér futása. Áramkör vagy idegeimben, / öröm szikrája, édes inger... A páratlan ,,Emlékezzél meg" címűt biblikus képei, a kenyérszegés, az áldozati ital, s az alábbihoz hasonló fennkölt képek szinte zsoltárrá emelik:

Az én imádkozó tekintetem
templomi tisztasággal övezett.
Előtted szempilláim söprögették,
ha poros volt a járdakövezet.

A környezetével vajúdó költő emberi viszonylataiban talál megváltást. Szomorú szívvel búcsúzunk Tőled, Jóska bátyánk. Nyugodj békében, emléked és maradandó munkásságod híven megőrizzük.