Dr. Erdő Péter bíboros, Magyarország prímása,  esztergomi érsek Montrealba látogatott.
Kíséretében volt titkára, Mohos Gábor, és Androvich Tamás fiatal paptestvér, ki a közeljövőben kapcsolódik be plébániánk lelkipásztori szolgálatába. Szintén vendégünk volt P. Jaschko Balázs S.J. a Kanadában működő magyar jezsuiták elöljárója, aki elkísérte a magyar főpásztort az itteni püspökségre, ahol  plébániánk papi szolgálatának jövő tervéről tárgyaltak. P. Jaschko ezelőtt 32 évvel vállalta el a magyar jezsuiták szolgálatát, 10 éves szerződéssel. A jövőben a Magyar Püspöki Kar vállalja ezt a  feladatot.

A bíboros úr köszöntésére  ifjúsági szervezeteink, a Magyar Iskola, a Cserkész csapatok és tánc csoport a Kurátori testület és sok önkéntes közreműködésével szép ünnepséget rendeztek, amit egybekötöttek Anyák Napjának megünneplésével.

A Szentmise után, a Egyházközség nagyterme zsúfolásig megtelt ünneplő közönséggel.
Dr. Erdő Péter bíboros  beszédében örömmel hangsúlyozta, hogy ilyen jól szervezett, aktív közösséget, még Magyarországon sem igen talál a helyi egyházközségeknél. Ez határozottan Deák atya érdeme, amiért oly sikeresen vezeti és fogja össze gyülekezetét.

Alkalmunk adódott, hogy a bíboros úr pár kérdésünkre válaszoljon.

Miklósházi Attila püspök úr lemondásával megértettük, hogy ezután nem lesz külön püspöksége a nyugati katolikus magyaroknak, hanem a magyarországi püspöki kar hatásköre lesz ezt a feladatot ellátni. Milyen változást észlelhetünk mi itt és milyen esetleges nehézségekkel jár a változás?

Reméljük, hogy könnyebbséget hoz, hiszen az eddigi helyzet arra a feltételezésre épült, hogy a magyar püspöki kar és a nyugati szórványban élő magyarság között nincsenek szabad kapcsolatok. Nos, ez az idők során szerencsére megváltozott és a jövőben mi is a lengyelek, a szlovákok és a többi volt szocialista országhoz hasonlóan, a püspöki kar  segítségével tartjuk a kapcsolatot a nyugati szórványban élő híveinkkel. Amikor Miklósházi püspök úr lemondását a Szentatya elfogadta, akkor  a magyar püspöki konferencia hivatalos értesítést kapott  az államtitkárságtól, mely szerint, a többi országhoz hasonlóan nálunk is át kell vennünk ennek a tevékenységnek koordinálását.

Ezt pedig úgy szeretnénk megoldani mint a többi nemzet, mégpedig egy megbízott utján. Egyenlőre, ideiglenesen,  Cserháti Ferenc atya, mint müncheni főlelkész lenne ez - később pedig, azt hiszem, célszerű lesz, ha az állandó megbízott egy felszentelt püspök, aki munkájában (pl. a szentségek kiszolgáltatásában) és a helyi püspökségekkel is nagyobb súllyal tudja képviselni a püspöki konferenciánkat.

Azt hiszem  a feladat, amit Miklósházi  püspök úr megvalósított hasznos és folytatandó, még ha jogcíme és módja kicsit más  is lesz. A változásnak  pozitív jelentősége is van. Elevenebb, közvetlenebb kapcsolatok alakulhatnak majd ki a szórvány magyarság és az otthoni katolikus közösség között.

Példának említeném a hétvégi iskolák rendszerét, ami Észak Amerikában eléggé elterjedt, és az egyházközségekhez: katolikus, protestánst és izraelita közösségekhez kapcsolódik. Ezeknek tananyaga, a pedagógiai  tapasztalattal, a mai Magyarországról szóló konkrét információkkal való ellátás, esetleg csere kapcsolatok kialakulása  egyházi iskoláinkkal, mind a két felet erősen gazdagíthatná. Gondolok itt  pedagógusok látogatásaira, vagy akár diák cserére is. Ma Magyarországon 320 katolikus egyházi iskola van, tehát ha találunk egy-egy jó partner iskolát egy-egy hétvégi iskola számára,  akkor ez mindkét félnek hasznos lehet.

Az újonnan megválasztott magyarországi kormány és az egyház között milyen kapcsolat van, mire lehet számítani? 

Az új kormány még nem alakult meg,  az előző négy évi koalíció kapta meg a megerősítést a legutóbbi választás során, hogy pontosan milyen összetételű lesz az új kormány, azt még nem tudjuk. Mivel a koalíciós partnerek ugyanazok, feltehető, hogy az előző négy évhez hasonlóan alakulnak az ügyek.  Azt hiszem, Magyarország, minden komoly nehézsége ellenére, mégiscsak nyugati stílusú demokrácia lett. Ez azt jelenti, hogy van alkotmányunk és vannak alkotmány erejű törvényeink, főleg azok, amelyek az alapvető emberi jogok érvényesülését, így a vallásszabadságot is szabályozzák. A kétharmados törvények elég nagy garanciát jelentenek. Hasonlót mondhatok, részben nemzetkőzi egyezményekre, részben a testvéregyházakkal kötött közjogi típusú egyezményekre, mint amelyeket, a magyarországi református egyházzal,  az evangélikus egyházzal, a magyarországi zsidó hitközségek szövetségével, vagy akár a szerb ortodox  egyházzal kötött a magyar kormány az előző évek során. Ezeknek  rendszere meghatározott, egyfajta működési módot ad számunkra. Ezt nem mi harcoltuk ki magunknak, hanem az ország vezetése az utóbbi tizenöt évben akarta, hogy  ilyen legyen. Ennek a modellje persze kormányzatonként kicsit változhat, a végrehajtásban különböző értelmezések lehetségesek. Ezek azt okozhatják, hogy főleg a közintézmények finanszírozásában lehetnek nézeteltérések. Gondolok itt elsősorban az iskolák és a szociális intézmények finanszírozására. Itt azonban kiváltságról  egyáltalán nincs szó, hanem mint ahogy azt a törvény kimondja, az egyházak által fenntartott közszolgálati intézmények ugyanolyan állami támogatást kapnak, mint a hasonló állami szektorba tartozó intézmények. Nem is lehet ez másképpen, hiszen sem  híveinknek sem nekünk nincsenek olyan anyagi forrásaink, amiből ezt működtetni tudnánk. Természetesen az, hogy a magániskolákat, semlegesen, hogyan legyen finanszírozni, vagy hogy az egész közoktatási rendszer finanszírozása  egész Magyarországon hogyan oldható meg, ez más kérdés. Az már nemcsak  az állam és egyház viszonyát, hanem - az egészségügy kérdéséhez hasonlóan, -  az egész ország átalakulását érinti.

A szocialista örökségből  megmaradt az, hogy igen nagyok  a közterhek és igen nagyok az állami kötelezettségek ezen a téren, viszont az állam nem vonulhat ki egyszerűen, nem is merné megtenni, mert a társadalomban nincs annyi erő, hogy ezt a terhet magára tudja vállalni.
Ez történelmi és nagyon tipikusan közép-európai helyzet.

Biztos, hogy ebben mindenki strukturális változásokra gondol, de hogy milyen irányban alakul majd, azt majd meglátjuk.