Magyar Krónika, június 17.

Mailáth Mária

Montreál

Június 5-én, a magyar fõkonzulátuson ünnepeltük Pap László fõkonzul rendezésében a Pedagógusnapot.

	Tóth Judit és Ciamarra Júlia

Meghívtuk mindazokat, akik közvetlenül foglalkoznak a fiatalokkal, mint az iskola, mint a Gyöngyösbokréta tánc csoport, vagy a Cserkészet vezetõit, akik évek óta végzik ezt a feladatot sok szeretettel. Tapasztalataink azt mutatják, hogy, ennek a munkának a gyümölcse is meg érik, mert a fiatalok, akikkel foglalkoznak, ha ma még nem is, de késõbb, amikor rádöbbennek az új lehetõségekre, amit magyarságuk jelent, hálával gondolnak azokra, akik tanították õket. Annak a Magyarországnak a tekintélye, amely a EU küszöbén áll, tekintélye egyre jobban erõsödik és a jövõben mind szélesebb körben nyújt majd lehetõséget, a külföldön élõ fiataloknak is.

Ezt az alkalmat használjuk fel arra, hogy átadjuk Magyar Bálint, az oktatási miniszter elismerõoklevelét, amit Ciamarra Júliának, Magyar Bálint oktatási miniszter adományozott munkája elismerésére. Az a munka, amellyel ezt kiérdemelte, egy közösség munkája.
A katolikus és református egyház támogatását, tanárkollégái segítségét, kedves határozottsággal a fiatalok érdekében értékesítette.”

Ezután ajándékokat osztott ki a fõkonzul az egyes csoportok vezetõinek, amiknek további munkájukban veszik hasznát. A két cserkészcsapatnak Magyarország természeti örökségét bemutató könyvet adományozott. Az iskola új igazgatójának egy történelmi könyvet adott át, a táncscsoport természetesen CD zenelemezt kapott.
Végül Tóth Judit hosszú évek óta tartó munkájáért külön elismerésként szép ajándékot kapott.

Befejezésül Pap László fõkonzul így zárta ünnepi beszédét:
„Szavaimat tekintsék bátorításnak is a jövõbeni munkájukhoz, szeretnénk a továbbiakban is sok erõt és újító energiát kívánni az elkövetkezõ évekre. Amennyiben mi segíteni tudunk, azt megtesszünk, és azt az uticsomagot hagyjuk utódainknak, hogy ezt a munkát a jövõben is támogassák, segítsék és ismerjék el, mind a magyar iskola, a Cserkészet, mind a Gyöngyösbokréta munkáját.”
Júlia köszönetet mondott a fõkonzulnak, és mindazoknak, akiktõl segítséget kapott munkájához, kiemelve Deák atya segítségét és jó munkát kívánt utódjainak, a cserkészeknek és a tánc-csoportnak.

Deák atya szólt néhány szót.
Júlia munkáját értékelve nem szabad elfelejteni, hogy az érdemei, azon túl, ami eddig elhangzott, tovább is nyúlnak. Ha megnézzük a mai tanítók sorát, azok mindannyian az õ személyének köszönhetõen vannak csapatunkban. Gondolom mindenki egyet ért vele, hogy Júlia nem elbocsátható, de új kinevezést adva neki a jövoben is közöttünk a helye. Ezennel az iskola elnökének nevezem õt. Ez a pozició mindig is élt, most újra folytathatjuk.

A Gyöngyösbokréta nagyszerû teljesítményét ki kell emelni és dicsérni, ami rengeteg energiát és erõt igénylõ ritka esemény volt. A szervezõk és résztvevõk mindent bele tettek fizikailag, és lelkileg és ez a végeredményen, a sikereken megmutatkozott.

Tudatosodnia kell bennünk, hogy ott vannak ilyen események, és teljesítmények, ahol nagylelkû emberek vannak. Nagylelkûséget nem az érvényesülés, de az áldozat szelleme formálja. Abból a légkörbõl ered, ahol az áldozathozatalnak van értelme és motívuma. Az a közösség, tudja biztosítani, ahol összefogás és megértés van.

Kérem, hogy ezután is forduljanak a közösség felé ne csak tartózkodás, vagy szemlélet magatartásával, de részvétellel. Olyan közösségben, ahol olyan évfordulókat ünnepelünk, ami vissza tud nézni 75 éves múltra, a cserkészet 50 éve, a magyar iskola 70 éve, mindez azt mutatja, hogy megfoghatatlan, de valós tényezõ, a lelkiség van mögötte. Ami vonzza az embereket. Azt szeretném, hogy ezt ápoljuk, vegyen részt benne mindenki saját lehetõsége szerint, és tegyük fel azokat a kérdéseket, amelyek ennek a közösségnek létjogosultságot adnak, adtak és adni fognak.