A montreáli magyar szervezetek együtt tartották a megemlékezést október 22-én  refromátus és katolikus közös mise után, a templom társadalmi termében, a magyar iskola, és a cserkészek tanulói valamint  a Kis csillag együttes közreműködésével.

Ünnepi beszédet Pritz Helga főkonzul asszony mondott.

A mai napon ismét közösen hajtunk fejet az 1956-os forradalom hősei előtt. Mindazok előtt, akik látványosan vagy láthatatlanul szembe szegültek a szovjet elnyomásnak, és elérték azt, hogy 1956 őszén a világ szeme Magyarországra szegeződött – tiszteletet, elismerést, megrendülést és hónapokon, sőt éveken keresztül megnyilvánuló széleskörű szolidaritást váltott ki 1956-os hőseink helytállása. Ebből az elismerésből máig merítünk mi is, és fognak az elkövetkező generációk.

Kanadában különös jelentősége van ezen ünnepnek, hiszen tudjuk: a nagy számú – közel 40 ezer – menekült befogadását egy addig példátlan kormányzati gesztus tette lehetővé. Az 1956-os magyar forradalom a kanadai bevándorláspolitikában mérföldkő, az azt követően beérkező, zömmel magasan kvalifikált, tehetséges, szorgalmas magyarok pedig a kanadai fejlődés, építkezés fontos szereplőivé váltak. Ez előtt tiszteleg Ontario Tartomány immár második éve a magyar örökség hónapjának meghirdetésével. Kanadában élő magyarként méltán büszkék lehetünk erre, és fontos, hogy fenntartsuk ennek emlékezetét.

A kanadai magyarság története, egyéni és közösségi értékei a magyarországi emlékezet és nemzeti öntudat szempontjából is kiemelkedően fontos. A Montreali Magyar Főkonzulátus ezért támogatást nyújt a Debreceni Egyetem Észak-Amerikai Intézetének abban, hogy az elkövetkező években a québeci magyar diaszpóra örökségét egy átfogó, több tudományterületet is megmozgató kutatási és oktatási program keretében dolgozza fel és vigye tovább. Tehát nem csak a dokumentumokat, írott és szóbeli emlékeket gyűjtik össze és dolgozzák fel, de az oktatás részévé is teszik mindezt. Ez terveink szerint számos ponton megmozgatja majd az itt élő közösségeket, amennyiben szívesen kapcsolódnak a munkába – a lehetőség mindannyiuk előtt nyitva lesz.

Ragyogó, tanulságos vagy inspiráló emlékeink erősítik azt a tudatot, hogy egy közösséghez tartozunk. Ezek az emlékek azonban sokszor nehéz, küzdelmes időszakokban és komoly veszteségekben is gyökerezhetnek. Két héttel ezelőtt a magyarság elveszítette Sólyom László korábbi köztársasági elnököt, 2005 és 2010 között volt államfőnket, aki politikusként, jogtudósként, férjként, családapaként éppúgy példaképünk lehet, mint a szűkebb és tágabb közösségéért folyamatosan tevő, alázatos, elvhű emberként. A Főkonzulátus kondoleáló könyvet nyitott, melyben a jövő héten a kormányzati partnerek és a konzuli testület tagjai leróhatják kegyeletüket a volt köztársasági elnök emléke előtt. A könyvet a mai napon elhoztuk, aki úgy érzi, hogy szeretne néhány sort beírni, bátorítom, tegye meg.

A montreali magyar közösséget mélyen megrendített egy másik tragikus veszteség. Török Tündét, a montreali magyar iskola igazgatóját veszítettük el augusztus végén. Tünde magyar állami kitüntetéssel is díjazott odaadó munkájával, folyamatos jelenlétével, figyelmével példát mutatott abban, hogyan tehetünk, adhatunk maradandót a közösségünknek, de abban is, hogy számára – számunkra – mekkora kincs és erőforrás lehet a közösségért való felelősségvállalás. Montreali gyerekek, szülők, barátok, munkatársak naponta érezzük hiányát.

De hadd szóljak még a gazdagító sikerélményekről is. Mindannyian együtt örültünk és éreztük magunkat nagyon büszkének, amikor két magyar tudós sok évtizedes munkájának eredményét a legnagyobb tudományos elismerés, Nobel díjjal koronázta: Krausz Ferenc fizikusi, Karikó Katalin fiziológiai és orvostudományi kutatómunkájának történelmi sikere vívta ki az elismerést.

Szerényebb, de a québeci magyarsághoz jobban kötődő büszkeség: szerdán tartotta meg a Főkonzulátus a hivatalos október 23-i fogadását a québeci partnerek számára. Valéri Plant, Montreal polgármestere egy városi képviselőtanácsi tagot delegált az ünnepélyre, aki a beszédében hangsúlyozta a magyar hozzájárulást a québeci fejlődéhez, és név szerint is kiemelt jó néhány személyt, akik immár québeci büszkeségek is. Őket említettem a márciusi beszédben, de biztos vagyok benne, hogy dolgoznak, alkotnak körülöttünk nemzettársaink, akikről ritkábban, vagy egyáltalán nem teszünk említést – megköszönöm, ha felhívják rájuk a figyelmünket. És természetesen büszkék vagyunk mindazokra, akik nem ennyire látványosan, de munkájukkal, tudásukkal, szorgalmukkal ugyanolyan hatékonyan járulnak hozzá ahhoz, hogy a québeci társadalom elismeréssel tekintsen az itt élő magyar közösségre.

Karikó Katalin a Nobel díj átvételekor egy gondolatot különösen hangsúlyozott: „arra kell koncentrálni, amin tudunk változtatni”. A gondolatot Selye Jánostól idézte, attól a tudóstól, kit ma Kanadában a stressz-kutatás atyjaként tisztelnek: itt tanított a Montreali Egyetemen, és szintén magyar származású. A montreali Hans Selye alapítvánnyal már korábban elkezdtünk közösen gondolkodni ennek a szellemi örökségnek a szélesebb körű népszerűsítésén.

Ezekkel a gondolatokkal szeretnék Önöknek, a montreali magyar közösség tagjainak kellemes ünnepet, tartalmas megemlékezést kívánni!