A konfirmálást ünnepi ebéd követett a gyülekezet  társadalmi termében.
A délután folyamán ünnepi megemlékezésre és gyertyagyújtásra került sor a templomkertben a nemzeti összetartozás napja alkalmával.

Megnyitóként Molnár Áron tiszteletes úr szólt az egybegyültekhez.

Ezt követte Pritz Helga Montreáli főkonzul asszony beszéde, aki beszédében kifejtette: Ez egy szomorú nap de ugyanakkor a fájdalmas megemlékezésnél sokkal többet takar ez a nap amikor az  összetartozásunkat ünnepeljük. Ezen a napon ünnepeljük csodálatos nyelvünket ezer arcú kultúránkat mindazt ami értek és ami közös kulturánkba gyökerezik a határainkon túl a magyar- lakta területeken és a kárpátmedencétlől távol is. Ünnepeljük mindazt ami hagyomány amelynek megőrzésén közösen dolgozunk. Ezt a hagyományt tartják fent a diaszporában dolgozó egyházak, magyar iskolák, kulturális szervezetek de otthon a szülők is. Goldoljunk ma hálával elődeinkre, mindazokra akikre mindannyian közösen büszkék lehetünk, mindarra amiért magyarnak lenni jó.

A főkunzulnő beszédét Sebestyén Alajos, a Magyarok Vilagszövetsege montreáli tagjának szavalata követett.

Majd Érsek Zita Dzsida Jenő Psalmus Hungaricus verséből szavalt részletet.

A megemlékezést a Montreáli Magyarok Nagyasszonya részéről Misi atya imája zárta, Pritz Helga főkonzul és Kovács Szabó Timea konzul asszonyok virágot helyeztek el a nemzeti összetratozás fájánál, záró akordként gyerta gyújtásra került sor.