Május 7.-én a Kanadai Magyar Művészek Közössége (CHAC) tagjai műveiből kiállítás nyílt a Diefenbunker Museum-ban. A Múzeum Ottawától nyugatra, egy Carp nevezetű falucskában van. A megnyitó nagy látogatottságnak örvendett.
A kiállítást Christine McGuire nyitotta meg és röviden ismertette a Diefenbunker történetét. 

A Diefenbunker múzeumot John Diefenbaker építtette 1959-ben, abban az időben, amikor a hideg háború nap mint nap fokozódott és fennállt a veszély, hogy nukleáris támadás éri Kanadát.  Erre az eshetőségre épült a bunker – vagyis a kormány és katonaság részére lett volna menedékhely.

Ebben az épületben rendezte kiállítását a Kanadai Magyar Művészek Közössége. Eredetileg 2020 májusban lett volna a megnyitó, de a járvány miatt többször is kénytelenek voltak elhalasztani.

A téma: a hidegháború és annak következményei, amit mindenki másként élt meg, de volt egy közös nevező: a félelem.

A harminc résztvevő művésznek tehát erre a témára kellett alapoznia a kiállításra szánt művet.

A kiállítás még jelentősebb az okból, hogy párhuzamot von a hidegháború utáni helyzet és a pandémia utáni állapotok között.  Mindkettőt elszigetelődés és félelem jellemezte, és a munkák ezt híven tükrözik. Dr. Vass-Salazar Mária Éva nagyon találóan mondta: …a művészek személyes vagy környezetük életeseményeinek emlékeit, élményeit, érzéseit fogalmazza meg, az alkotói folyamaton átszűrve. A művek változatosak. A nézőkre van bízva, hogy mindenki saját magyarázatot találjon és ezáltal átérezze a történeteket, amik kifejezésre jutnak.

Blanar Andrea beszélt a kiállítást megelőző eseményekről. Nem kétséges, hogy az ő kitartásának és fáradhatatlan munkájának köszönhető, hogy ez a többször is elhalasztott kiállítás végül is megvalósult.

Rövid összefoglalójában elmondta, hogy a munka 2017-ben kezdődött. Azóta két év telt el és végre megszületett a kiállítás: Interpretation Diefenbunker, ami valójában egy utazás az időben. Jelenleg szintén háború van Európában, és ez a kiállítást még időszerűbbé teszi. Sok művész fájdalmasan újra-éli a múltat, ami külön jelentőséget ad a kiállításnak.

Andrea köszönetét fejezte ki mindazoknak, akik segítségére voltak a rendezvény megvalósításában, közöttük a Diefenbunker múzeum vezetőségének és alkalmazottainak. Külön köszönetet érdemelnek a nagykövet: Dr. Vass-Salazar Mária Éva és a Magyar Követség és személyzete. Úgyszintén azok is, akik adományaikkal támogatták a kiállítás megvalósítását, illetve a közreműködők, akik tudásukkal és idejükkel segítettek. Nélkülük lehetetlen lett volna létrehozni ezt a rendezvényt.  

A megnyitón jelen volt Dr. Vass-Salazar Mária Éva nagykövet és beszédében kifejezte büszkeségét, a diaszpórában élő magyarok sikereiről. Méltányolta Kanada nagylelkűségét azokkal a magyarokkal szemben, akik itt letelepedtek és akik hozzájárulásukkal elősegítették Kanada fejlődését.

A nagykövet is köszönetet mondott a Diefenbunker Múzeumnak, hogy lehetővé tették ezt a kiállítást, valamint Dr. Miklós Anna kulturális felelős közreműködésének és mindazoknak, akik  nélkül ez a rendezvény nem jöhetett volna létre. A Magyarország és Kanada közötti speciális kapcsolatot ez az együttműködés még jobban megerősíti.

A történelem ismétli önmagát. Ez a kiállítás különösen időszerű most, amikor újra háború van és újra tanúi  vagyunk ezrek menekülésének.