Állítólag kedves szomszédaink, amikor még kedvesnek még idézőjelben sem nevezhettük őket, ránk, Magyarországra vonatkoztatták, de én inkább azt hiszem, hogy a valóban végelgyengülésben lévő Monarchiára gondolhattak.

Ma azonban egyszerűbb a helyzet. A harmadik szó elhagyható: Európa beteg. Nem az én önkéntes kijelentésem ez. Ferenc pápát idézem, mert a ciprusi-görög útjáról hazatérve a repülőgépen kulcsfontosságú, erre utaló gondolatokat mondott ki, amelyeket úton-útfélen hangoztatni kell. Nem is értem, hogy a jobboldali média miért nem kapcsolt az ügyben a lehető legnagyobb hangerőre. Ha egyetértesz a következőkkel, akkor tett beszédtémává otthon, családi, baráti körben a következőket!

Amikor az olasz sajtó nyomán felfigyeltünk az Európai Bizottság közel két hónapja kiadott dokumentumára, ami a befogadó kommunikáció irányvonala, én magam is írtam egy kommentárt, ami megjelent a Magyar Nemezetben. Érthető, hogy a szokottnál is jobban figyeltem, mit mond az ügyről a pápa. A Vatikán kezdetben csak bíborosi szinten reagált, de a repülőút alatti sajtótájékoztatón maga a pápa is megszólalt, és nem kente el a témát.

„Ez egy anakronizmus. A történelem során sok-sok diktatúra próbálkozott ezzel. Gondoljunk Napóleonra. Gondoljunk csak a náci diktatúrára, a kommunista diktatúrára… Ez a felhígított szekularizmus divatja, desztillált víz… De ez olyasmi, ami a történelem során nem működött. Az Európai Unióval kapcsolatban eszembe jut egy dolog, ami szerintem szükséges: az Európai Uniónak az alapító atyák eszméit kell követnie, amelyek az egység, a nagyság eszméi voltak, és vigyáznia kell, hogy ne adjon teret az ideológiai gyarmatosításnak. Ez az országok megosztottságához és az Európai Unió bukásához vezethetne.

Ez nagyon kemény. Az Európai Bizottság egyik hivatalos dokumentumával kapcsolatban a pápa az ideológia gyarmatosítástól óvott, és azokat a bukott rezsimeket emlegette, amelyek a kereszténységet ki akarták törölni még a szóhasználatból is. Ezért anakronizmus újra megpóbálni. Az un. liberálisoknak pedig különösen fájhat, hogy az ideológiai gyarmatosítást szembe állította a nemzeti sajátságok védelmével. 

Az Európai Uniónak tiszteletben kell tartania minden egyes országot annak belső struktúrája szerint. Az országok sokszínűségét, és ne akarja uniformizálni őket.
Azt hiszem, nem fogja ezt tenni, nem ez volt szándéka, de vigyáznunk kell, mert néha előjönnek ilyen projektekkel, mint ez, és nem tudják, mit tesznek… Nem, minden országnak megvan a maga sajátossága, de minden ország nyitott a többiekre. Európai Unió: megvan a felsőbb hatalma, az egyégben lévő testvérek felsőbb hatalma, mely tiszteletben tartja minden ország egyediségét. És vigyázzunk, hogy ne legyünk az ideológiai gyarmatosítás eszközei. Ezért ez a beavatkozás a karácsonyról egy anakronizmus.

A következő kérdés: Mit mondana az európai szélsőjobboldali vezetőknek és szavazóknak, akik hívő keresztényeknek vallják magukat, ugyanakkor antidemokratikus értékeket és politikát hirdetnek? Mivel a bizottsági dokumentumot a pápa úgy kezelte, mint az un. liberális sajtó szerint a szélsőjobboldaliak, szinte muszáj volt feltenni ezt a kérdést. De Ferenc pápa nem jött zavarba:

– Igen, a demokrácia kincs, a civilizáció kincse, és meg kell őrizni, meg kell őrizni, de nemcsak egy felsőbbrendű szervezetnek kell őriznie, hanem az országoknak is egymás között: őrizni a másik demokráciáját. Én ma két veszélyt látok, mely a demokráciára leselkedik. Az egyik a populizmus, amely itt-ott felbukkan, és kezdi kimutatni a foga fehérjét. És itt a múlt század egyik nagy populizmusára gondolok: a nácizmusra. A nácizmus olyan populizmus volt, amely a nemzeti értékek védelmében – így mondták – sikeresen kiirtotta a demokratikus életet, sőt, emberek megölésével véres diktatúrává vált.

Ma azt mondanám – mivel Ön a jobboldali kormányokról kérdezett –, vigyáznunk kell, hogy a kormányok – nem mondom, hogy baloldali vagy jobboldali kormányok, hanem általánosságban –, ne csússzanak populizmusba, az úgynevezett politikai „populizmusba”.

(Bizony a rossz értelemben vett populizmus nem jobboldali különlegesség.
A pápa ezek után tett egy érdekes és fontos distinkciót.)

Ennek (a polulizmusnak) semmi köze a popularizmushoz, mely a nép szabad önkifejezésmódja: a nép, amely megmutatja magát identitásával, folklórjával, értékeivel, művészetével, és fenntartja önmagát. A populizmus egy dolog, a popularizmus egy másik.

Másrészt [ez a másik veszély] a demokrácia legyengül, a lassú hanyatlás útjára lép, amikor a nemzeti értékeket feláldozzák, felhígítják, és egy – mondjunk egy ronda szót, nem akarom ezt mondani, de nem találok másikat – „birodalom”, egyfajta nemzetek feletti kormány felé haladnak. Ennek el kell gondolkodtatnia bennünket. Nem szabad beleesnünk a populizmus hibájába, ahol a népre hivatkoznak, de itt nem a népről van szó, hanem a mi és a „mi mások” diktatúrájáról – gondoljunk a nácizmusra –, de nem szabad beleesnünk abba a hibába sem, hogy feladjuk identitásainkat egy nemzetközi kormányban. Erről 1903-ban megjelent egy regény. Ön azt mondhatja, milyen régimódi ez a pápa az irodalomban… [Robert Hugh] Benson írta, egy angol író. Ez a Benson úr írt egy regényt: „A föld ura”, vagy „A világ ura” – ezt a két címet viseli. Ez a kötet egy nemzetközi kormányban álmodja meg a jövőt, mely gazdasági intézkedésekkel, politikai intézkedésekkel irányítja az összes többi országot. És amikor létrejön ez a kormány, egy ilyen típusú kormány – magyarázza –, az emberek elveszítik szabadságukat, megpróbálnak mindenkit egyenlővé tenni. Ez akkor történik, amikor van egy szuperhatalom, amely kulturális, gazdasági és társadalmi magatartásformákat kényszerít más országokra.

Összefoglalásnak is tekinthető zárómondat:

A demokrácia meggyengüléséről van szó, igen, egyrészt a populizmus veszélye miatt – amely nem azonos a popularizmussal, mely jó –, másrészt a nemzetközi hatalmakkal való összefonódás veszélye miatt: gazdasági, kulturális és további összefonódások.

Igen, ma nem Európának van egy-két beteg embere, hanem maga Európa beteg, és a Covid 19 a legkisebb baja. Akik saját történelmi tehertételük (azaz bűneik) miatt félnek saját nemzetüktől, olyasmit mondanak, mint állítólag az új német alkancellár: hányingerem van, ha hazafiságról hallok. Ők örömmel bújnának egy a világot, de legalább Európát befedő egyen-paplan alá. Gondolom közben azt remélve, hogy a szuperkormányt is ők irányíthatják. Jó ideje érezzük, hogy létezik ez a tendencia, és abban bízunk, hogy Közép-Európa ennek ellenáll. Nehéz csata lesz, de ezen a héten kiderült: a pápa szövetségesünk.

Ezen örvendezve barátsággal köszönt.