Deák Ferenc (1925 –2019) Montreálban szolgált
1979-1985 és 1993-2007 között mint plébános,
1985-1993 között mint lelkész.
2007-től napjainkig Szegeden lelkészi feladatot lát el. Deak Ferenc atya a három jezsuita atya (Chilla Raymond, Csókay Károly, Deák Ferenc) közül volt az, aki tanári diplomával a montreáli magyar iskolát vette pártfogásába.

Montreálba való megérkezésekor a tanulók száma már csökkent a magyar iskolában, mivel egyre távolabb került az 1956-os bevándorlási hullám hatása. Emellett megnőtt az igény az idegen nyelvű felnőttek magyar nyelvi oktatására.

A magyar nyelvű általános iskolai oktatatás anyagi hátterének stabilizálása érdekében megszervezte a Szülői Fenntartó Bizottságot. A hatóságoknál eljárva államsegélyt biztosított ehhez. A magyar nyelvi ismereteken kívül az iskola munkája kiterjedt magyar táncok és magyar népdalok tanítására is (Kodály módszerrel). Felsőbb éves osztályokban az iskola együttműködött a cserkészekkel magyarság ismereti témákban.

Munkájának eredményességéhez megnyerte a montreáli magyar egyesületek támogatását is. Mindig elismeréssel nyilatkozott a magyar iskola áldozatos és önzetlen munkát folytató tanítóiról, akik hétről hétre, szombatjaikat áldozták fel a következő generációk magyarságának megőrzése érdekében. Munkájuk elismeréseként Deák atya a tanítási órák után terített asztallal várta mindannyiójukat a plébánia ebédlőjében.

Az Ifjúsági Otthon építésének gondolata Deák atyától származik. Felismerte, hogy a magyar fiatalok együttartása érdekében megfelelő helyet is kell biztosítani számukra. Ugyan a Mindszenty terem a rendelkezésükre állt, de nem volt megfelelő iskolai és szervezeti helyiségük. A politikai válság (Québec elszakadási veszélye), félelem az újabb adósságtehertől és személyes ellentétek kiélezték a helyzetet a tervvel kapcsolatban. De amikor Deák atya kitűnő tárgyalóképességének köszönhetően a québeci és a federális kormány is jelentősen hozzájárult a terv megvalósításához, lassan elcsitultak az ellentétek. 1984-ben, rekordidő alatt, megépült az Ifjúsági Otthon. Ezt követően az összefogás és Deák atya üzleti érzékének köszönhetően, látványos eredményként, az építésre felvett kölcsönt öt év alatt kifizette a közösség.

Az ifjúság iránti elkötelezettségét és jó szervezőkészségét bizonyítja, hogy a miskolci jezsuita gimnáziumból öt éven át, évente két diákot látott vendégül 6-8 hétig. Ittlétüket megszervezte, gondoskodott nyelvtanulásukról (a Vanier College-ba jártak nyelvórára vagy nyári táborba). Szigorúan tanította őket.
A közösség tagjai (azok a családok, akikkel jó kapcsolata volt Deák atyának) kirándulni vitték a vendégdiákokat a környékre (Ottawába, Québec városába).

A nyolcvanas és kilencvenes években szórványosan érkeztek "újabb menekültek", akiknek sokat segített a plébánia (berendezkedésben, életük megszervezésében, dokumentumok kitöltésében, iskolákba beiratkozásban, fordítások elkészítésében, munkaszerzésben). Deák atyát nem tartotta vissza sem kora, sem papi volta, maga vitte a csomagokat, adományokat, hogy meg tudják kezdeni montreáli életüket az újonnan érkezettek. Érzékenyen érintette azonban, hogy közülük kevesen maradtak a templom közelében.

2002-2003-ban segítséget kapott Kovács Lajos és Orbán Mihály rendtestvéreitől, akik egyetemi tanulmányaik mellett közreműködtek a hétvégeken a közösség életében.

Deák atya töltötte be az alelnöki szerepet a Magyar Otthon igazgatóságában, és képviselte a lakók érdekeit Chilla atyaigazgatósági tagságáról történt lemondása után.
A Magyar Otthonban annak megnyitása után minden vasárnap reggel szentmisét tartott, hogy az ott élők idős koruk és megváltozott mozgásképességük ellenére hitéletüket gyakorolhassák.

Saját embereinek véleményét mindig kikérte, figyelembe vette. Szigorúan és következetesen vezette a plébániát. Ragyogó pénzügyi ember volt. Tudta, hol kell utánajárni az ügyeknek, melyik állami intézménynél kell keresni a megoldást. Kitartóan dolgozott a megvalósítandó célon. Mindig volt az egyházközösségnek pénze, tudott mozgósítani, gyűjteni, amire kellett.

Szerette a természetet, gondozta a templomkertet – ez jelentett számára kikapcsolódást.
Magyarok Nagyasszonya templom