Az első világháború után Lengyelország és Magyarország egyaránt visszanyerte a függetlenségét, mégis teljesen másként éli meg ezt a két nemzet.
Lengyelország esetében a függetlenség helyreállítását egy 123 éves időszak előzte meg (1795–1918), amely alatt a három szomszédos hatalom, a cári Oroszország, az időközben birodalmi Németországgá átalakult királyi Poroszország, illetve az osztrák Habsburg Monarchia felosztotta egymás között az országot.

A lengyelek nem törődtek bele államiságuk elvesztésébe és a megszállásba, ami újabb és újabb felkelések kirobbanásához vezetett a szabadság visszaszerzésének érdekében. Ezek mind kudarcot vallottak, halálos ítéletekkel, szibériai száműzetésekkel, vagyonelkobzásokkal fejeződtek be. Mégis tovább folytatódtak az első világháború idején.

A Józef Pilsudski által toborzott és az irányítása alatt álló lengyel légió (amely kezdetben az osztrákok és a németek oldalán harcolt) 1917-ben megtagadta a hűségesküt a német császárnak, és kinyilvánította, hogy nem Németországért, hanem a lengyel szabadságért harcol (ezért a németek másfél évre internálták).
Roman Dmowski először Oroszországban próbálkozott, majd Franciaországban hozta létre a híres kék zubbonyos hadseregét, amely Nyugaton az antanthadak oldalán harcolt. A nemzet e hatalmas erőfeszítése és a rengeteg kiontott vér végül elvezetett a függetlenség dicsőséges visszaszerzéséhez. Lengyelország az antanthatalmak (elsősorban az Egyesült Államok) kedvező hozzáállásának, valamint a megszálló hatalmak egyidejű vereségének köszönhetően ismét visszatért Európa térképére.

A magyar függetlenség visszaszerzése teljesen másképpen alakult. A mohácsi vereséget és Buda török általi elfoglalását követően Magyarország három részre szakadt.

A középső rész budai központtal közvetlenül török fennhatóság alá került. Az eleinte királyi, később fejedelmi irányítás alatt álló Erdély névleg független maradt, valójában azonban a török szultánnak alárendelt, adófizető állam lett.
Magyarország északi és nyugati vidékeit ellenben a Habsburg Birodalom kebelezte be, és a német–római császári címet viselő mindenkori osztrák uralkodók ettől kezdve a magyar és a horvát koronát is magukénak tudhatták.

A későbbi erdélyi magyar erőfeszítések az Ausztriá-hoz csatolt, elszakított részekkel való egyesülésre eredménytelenek maradtak. Pedig ez lebegett Báthory István szeme előtt, miután elfoglalta a lengyel trónt, sőt tulajdonképpen az egész felszabadított Magyarország egységének helyreállítását tervezte. Az ő próbálkozásához hasonlóan a többi Habsburg-ellenes felkelést sem koronázta siker.

Az első világháború elején aztán óriási nyomás nehezedett Tisza István miniszterelnökre, hogy a magyar országgyűlés Ausztria szövetségeseként az ország háborúhoz történő csatlakozására szavazzon.

Másfelől egyre erősödtek a nemzetiségi felszabadító mozgalmak. A horvátok már 1848-ban függetlenedésre törekedtek, és az osztrák oldalhoz csatlakozva harcoltak. A románok a tizennyolcadik század végétől többségbe kerültek Erdélyben.

Később a szlovákok nemzeti öntudata is felébredt. Magyarországnak feltétlenül a központi hatalmak győzelmével kellett számolnia (méghozzá csakis Ausztriával szövetségben), ugyanis csak így reménykedhetett területi status quó-­ja fenntartásában.
Ám a központi hatalmak számára az események kedvezőtlenül alakultak, különösen azután, hogy az Egyesült Államok az antanthoz csatlakozva hadat üzent.

Végül Magyarország szempontjából a végkifejlet egyenesen tragikussá vált: a trianoni békediktátumba torkollott, amely hatalmas területi veszteségekkel, az őshonos magyar népesség jelentős részének elvesztésével és a gazdaság szétzilálásával sújtotta az országot.

Tényszerűen egyaránt igaz, hogy Lengyelország és Magyarország a háború befejezése után visszaszerezte teljes függetlenségét. Amíg azonban a lengyelek felhőtlenül örülhettek ennek, a magyarok számára mindezt Trianon nemzeti tragédiája elfedte.

Hogyan is hat ez a múlt az életünkre? A lengyelek nemrégiben ünnepelték függetlenségük visszanyerésének 100. évfordulóját. A magyarok a trianoni békediktátum 100. évfordulójára készülnek, és ezzel összefüggésben elevenítik fel korábbi dicső múltjukat és nagyságukat, valamint elemzik a Trianonhoz vezető lépéseket.

A kormányzat a nagy múltat és területi veszteségeket határokon átnyúló nemzetegyesítéssel igyekszik ellensúlyozni a magyar állampolgárság felvételét lehetővé téve külhoni magyaroknak, valamint oktatási, kulturális és gazdasági programok szervezésével és segítségnyújtással, így kovácsolva eggyé lelkileg is az egész Kárpát-medencében élő magyarokat.

Ezenkívül Magyarország az egyik legmérvadóbb európai országgá vált, amely utat mutat más országoknak is: miként lehet kilábalni a válságból, elkerülve a pénzügyi zsákutcákat, amelyeket a Nemzetközi Valutaalap és az Európai Unió javasolt. Jóléti állam kiépítésén dolgozik, államosítja a stratégiai ágazatokat, csökkenti a lakossági terheket, ugyanakkor erőteljes lépéseket tesz a keresztény Európa, ezen belül saját társadalma védelmében, hogy elhárítsa az iszlám nyomulását, a káoszt és a terrort, illetve a meglévő állami struktúrák felbomlását, amelyeket most Nyugat-Európában látunk.

Ez mintegy folytatása annak a missziónak, amelyet a magyarok a lengyelekkel együtt láttak el az elmúlt évszázadokban, a keresztény Európa védelmi vonalát alkotva a tatár hódítások, a török birodalom és a cári Oroszország ellen, a XX. században pedig a kommunizmussal és a nácizmussal felvéve a harcot. Jelenleg a harmadik totalitárius rendszernek, a globalizmusnak szegülnek ellen, amely a kontinens irányításának átvételére törekszik.

Nem az ország területi nagysága tehát, hanem a politikai stratégiának a minősége (a belső béke megteremtése) határozza meg a mozgásterét a hazai és a nemzetközi színtéren, ami egyúttal tekintélyt kölcsönöz neki.

Mindez lehetőséget teremt más országok számára hasonló utakon való elindulásra, ami szövetségesekké teszi őket, például a visegrádi országokat, Ausztriát, Olaszországot. Ez mutatja meg az ország és a nemzet valódi nagyságát. Ez érzékelteti Magyarország tényleges kiterjedését és erejét.

Magyarország és Lengyelország jelenlegi legfőbb ellenfelei az európai uniós politika és annak legfontosabb képviselői: Jean-Claude Juncker, a távozó Angela Merkel és Emmanuel Macron.

Az általuk képviselt irányvonal gyengíteni igyekszik a kontinenst, hogy létrejöhessen a kétsebességes Európa, amely eszmeileg is kettéhasad egy önpusztításig vezető liberális felfogásban.

Ennek az ellenpólusát jelenti az illiberalizmus, amely védelmezi kontinensünket, annak meglévő etnikai, kulturális és vallási egységét. Juncker nemrég arról beszélt, hogy "Erdély és Románia egyesülésének centenáriuma nemcsak román, hanem egyúttal európai ünnep is", európai politikusként hiteltelenítette magát, és európai csúcsvezetői alkalmatlanságának adta jelét: mert az egyik tagállamot igyekszik kijátszani a másik ellen, ahelyett hogy a kontinens egyesítésén dolgozna.

Nekünk, Magyarországon élő lengyeleknek minden más lengyelhez hasonlóan a függetlenség visszaszerzésének napja ténylegesen nagy ünnep, de örömünk nem lehet felhőtlen, mert mindez elválaszthatatlanul hozzákapcsolódik magyar barátaink nemzeti tragédiájához.
A szerző Magyarországon élő lengyel író, költő és műfordító