A józan ész nevében         

Valaha külföldinek lenni rangot jelentett. Az az áru, ami nyugatról jött, kedveltebb volt az itthoninál, a manapság egyesek által visszasírt időkben belénk verték azt, hogy hazai, azaz vacak.

Noha ez már tűnőben van, még sem értem, hogy miért lehetetleníti el egy egyesület munkáját, ha kiadványain fel kell tüntetnie: külföldről finanszírozott szervezet. Nem inkább rangot ad ez a megjelölés? A Simicska házilapjává korcsosult napilap most azon kesereg, hogy a civil szervezetekről szóló törvény oda is üt, ahová nem akart, például az SOS gyermekfalura, ami szinte teljesen kintről kapja az ellátást.

Árulja el már valaki, de közérthetően, hogy miben akadályozza a gyermeknevelésben ez a rendelkezés a mindenki által tudottan kívülről finanszírozott SOS gyermekfaluban az a tény, hogy egy közismert dolgot írásban is fel kell tüntessenek itt meg ott.
Ennek mintájára: elképzelhető, hogy a melegek elpártolnak a Társaság a Szabadságjogokért nevű akármitől, ha azt látják, hogy az ő szabadságukat nem magyar, hanem külföldi pénzekkel védik?

Én boldogan írnám ki a Charta XXI Egyesület minden felületére, hogy külföldről finanszírozott szervezet, ha ez lenne a helyzet. Mitől fél a Helsinki Bizottság és a többi?

Tudnék felelni erre a kérdésre, de az lenne a hiteles, ha ők értetnék meg velünk, miért lehetetlenül el a munkájuk.