Mi érvénytelenül szavazunk

Mi érvénytelenül szavazunk, hirdeti az egyik jogvédő szervezet. Ők természetesen csak az emberi jogokkal foglalkoznak, a napi politikától távol tartják magukat. De követi a tanácsukat néhány párt vagy párt jellegű társaság is. Más csoportok az otthonmaradás mellett kardoskodnak.

Vajon van-e különbség az érvénytelen szavazat és a le nem adott szavazat között? Az alaptörvény vonatkozó rendelkezése szerint nincs. A népszavazás érvényességhez az kell, hogy az összes választópolgár több mint fele érvényesen szavazzon.

Az október 2-ai népszavazás ellenfelei akkor miért nem egységesek, miért van nem szavazó és miért érvénytelenül szavazó tábor? Akik a maradj otthon, maradj Európában jelszóval élnek, gyávák. Gyávák, mert nem adnak esélyt, hogy a népszavazás végén valós véleményt lehessen kialakítani arról, hogy hányan is vannak. Köztudott, hogy a népesség egy jelentős hányada soha semmilyen szavazásban nem vesz részt. A maradj otthon jelszó ezeket a véleményt nem alkotó, politikailag passzív embereket látszólag felsorakoztatja a kormány ellenes csoport mögé.
Az érvénytelen szavazatot is le kell adni. El kell menni a szavazófülkébe. Az érvénytelen szavazás olyasmi, mint a tartózkodás. Október 2-án este tudni lehet, hányan voltak, akik ilyen módon fejezték ki a véleményüket. Megmérhető, hogy hányan vannak, akik a bevándorlás ügyében elutasítják a kormány politikáját. Ha többen vannak, mint a feltett kérdésre nemmel szavazók, akkor hatalmas politikai csapást mérnek a kormányra.

Megkérdezhetjük persze, hogy amennyiben ennek van némi realitása, akkor az érvénytelenség pártiak miért nem az igen szavazatra buzdítanak? Erre alighanem csak zavaros feleleteket kaphatnánk tőlük. Mivel a bevándorlás dolgában a polgárok zöme pártállástól függetlenül elutasító, s mivel a brüsszeli adminisztrációt is sokat kritizálják, az igenek győzelmében ezek a kormányellenes csoportok nem bíznak.

Végeredményben tehát a maradj otthon és a szavazz érvénytelenül csoportok egyaránt a népszavazás érvénytelenségét szeretnék elérni. Tudják-e vajon, hogy az érvénytelen népszavazás senkit semmire nem kötelez? Megfontolták-e, hogy amennyiben a népszavazás érvénytelen, de a leadott szavaztok zöme a kormány által javasolt NEM lesz, akkor ezek tömegére való hivatkozás is erősíti a kormányzati pozíciót? Igaz nem annyira, mint egy érvényes népszavazásé.
Végül még egy szempont. A közvélemény-kutatások azt Jelzik, hogy az igen és a nem tábor nem teljesen követi a pártok szerinti megoszlást. Minden pártnak vannak a népszavazáson így és úgy szavazni akaró emberei. A baloldal jobban járt volna, ha nem avatkozik be a kampányba. Ők tették ezt politikai kérdéssé, s ezáltal olyan embereket is a népszavazásra késztetnek, akiket ugyan a feltett kérdés, hogy dönthet-e a betelepítésről Brüsszel nélkülünk, hidegen hagy, de nem hajlandók a baloldal híveinek látszani. Bizony okosabb lett volna hagyni a népszavazást pártpolitika mentesen, és október 2-án este közösen örülni a polgárok okos döntésének. De olyan nagy bennük a gyűlölet, hogy inkább az önsorsrontást választották. Hogy ennek mi lesz a mértéke, az rajtad múlik, tisztelt választó: ha érvényesen szavazol, nagyobb lesz a bal-baj.
Érthetetlen. Miért mélyíti az árkot, aki ki sem látszik már a gödörből?

Ha hinnék az átkokban, azt gondolnám, hogy a hazai baloldal meg van átkozva és fogott is az átok. Nehéz ugyanis ésszerű magyarázatot találni arra, hogy folyamatosan rossz lóra tesznek. Ellenzik a budapesti olimpia-rendezést, a lakosság többsége helyesli. Kiállnak a migránsok befogadása mellett, miközben a nagy többség tart ettől. Ez utóbbi ügyben két szempontból is a kormány javára szolgálnak az üzeneteik. A népszavazás valójában nem a befogadásról vagy be nem fogadásról szól, hanem arról, hogy ki döntsön a befogadásról. A kormánypropaganda és a baloldali fellépés is leegyszerűsítette a szuverenitással kapcsolatos döntést a befogadás veszélyére illetve humanitárius voltára. Ez volt az első melléfogásuk. A második az, hogy belpolitikai mezőbe helyezték a kérdést, ami nem párt ügy. Ráadásul ezt gyáván tették: nem az igenek győzelmétől várják Orbán távozását, hanem a népszavazás érvénytelenségétől. Ezzel azt érték el, hogy nemcsak azok mennek el majd október másodikán szavazni, akik nem akarják, hogy a brüsszeliek küldjenek a nyakunkba embereket, nemcsak azok, akik nyíltan kiállnak az igen mellett, mert félreértelmezik a törvénytelenül ideáramlók előli elzárkózást, hanem azok is, akik mindössze a kormány mellett akarnak kiállni.

Tegnap kiderült az is, hogy a parlamenti erők közül egyedül a kormányoldal bízik a polgárokban. A Jobbik ugyanis felelőtlennek nevezte a miniszterelnököt, hogy a választókra bízta a döntést, amit a parlament is meghozhatott volna a választások adta felhatalmazás alapján. Jogilag igazuk van. De vannak helyzetek, amikor a miniszterelnök szavánál súlyosabb a polgárok tömegének szava.