Az 1956-os szabadságharc hőseiről főleg
csak számokat ismer a történelem.
Birtokomba került egy akkori hősi halált
halt sportolónak, költőnek életrajza
.
A fiatal Gérecz Attilának tehetségét korán észrevették.
1949-ben már a magyar
öttusa-válogatott keret tagja , pisztolylövésben
legyőzte a későbbi olimpiai bajnokot. Úszásban és
lovaglásban is a legjobbak között volt.
Gérecz Attila Dunakeszin született 1929.november
20-n. Értelmiségi családban. Apját
korán elvesztette, két bátyja emigárcióban
halt meg. Mivel a nagyváradi Gábor Áron
Honvéd Tűzérség Hadapródiskolába
járt, az iskolával 1945-ben nyugatra ment,
ahonnan csak 1946-őszén tért vissza. Budapesten
végül leérettségizett.
Egyetemre nem vették fel, apja vitézségi
rangja miatt, ezért vasesztergályos lett.
Összeesküvés koholt vádjával
1950 december 8-án letartoztatták és
15 év fegyházra
ítélték. Társai közül
négyet halálra ítéltek, hármat
kivégeztek.
A váci börtönbe vitték, ahol a
verselés mellett német, angol és francia
költők verseit is fordította. 1954 májusában írta
első versét (Így bocskorosan), mely
lelkierőről, optimizmusról tanúskodik.
Ez Nagy Imre befolyásának, az átmeneti
enyhülésnek is az időszaka. A magánzárkák
használata szünetelt, az elítélteknek
megengedték, hogy a gombüzemben és csillámpala-műhelyben
dolgozhassanak. Addig csakis szemre húzott sapkával,
hátratett kézzel és egyesével
engedélyezték a sétákat. Akkor
ezeket a sétákat használták
találkozásra, beszélgetésre.
Valóságos irodalmi kör szerveződött
itt (a Füveskert-csoport ) Beszélgettek, WC-papírra írt
verseiket olvasták fel egymásnak. Később
műveiket a nyugaton megjelent Füveskert-antológiában
adták közre, mely a börtönkápolna
előtti füves parkról kapta nevét.
A nagy dunai árvíz idején 1954. július
18-án a váci börtönből a jéghideg,
áradó Dunát átúszta
- ez nem csekély sportteljesítmény
volt -, és Budapestre szökött. Három
nap múltán - miután régi
szerelme elárulta - letartóztatták,
és újra bebörtönözték.
A budapesti Kozma utcai fogházba vitték és
hónapokig szigorított magánzárkában,
sötétzárkában volt. Innen
1956. október 31-án szabadult. Szabadságharcosként
november 4-től részt vett az utcai harcokban.
A Rókus kórháznál két
szovjet tankot kilőtt, de egy harmadik T-34-es gépfegyversorozatából
halálos lövés érte, november
7-én. Összesen hét napig volt szabad.
A költő földi maradványainak végső nyughelye
ma a Kerepesi temető 21-es parcellája.
Verseit 1957-től nyugaton a Nemzetőr
című folyóirat (Kecskési Tollas
Tibor szerkesztésében) publikálta.
Magyarországon 1991-ben jelent meg először
verseskötete Gérecz Attila, a költő -
1956 mártírja címmel, a Stádium
kiadónál. Végezetül Gérecz
Attila hiteles kézirata alapján 2000-ben és
2001-ben jelent meg a korábbi kiadások pontosított
szövegét tartalmazó, Így bocskorosan
című kötete a Kráter kiadó gondozásában.
Gérecz Attila 2000-ben posztumusz megkapta a Balassi
Bálint-emlékkardot .
Gérecz Attila első levele a szökés
után
(részletek)
"...........Egy hónapig komoly harcot vívtam
a tébolyulás ellen és ugyanúgy
az öngyilkosság gondolata ellen. Csak két
nő miatt maradtam meg. Anyám és szerelmem
miatt. Anyámhoz kötött egy ígéret: "Amíg
Te élsz, Anyám, addig én is élek",
a kedvesemhez pedig akkor kezdődő művészetem,
amely kezdeti jellegén túl meglehetősen
erős tehetséget mutatott.
......Ezekben a napokban az élet egyetlen megoldásául
a halált láttam. Aztán lassan, lassan
visszafordultam. A hangba - bár még mindig
szinte brutális volt az intellektus nyomása
az érzelem felett - lassan a lírai kedv kezdett
túlnyomóvá
válni.
........ Nincs olyan szenvedési állapot,
melyben enyhülési folyamat ne szerepelne. És
ez az enyhülési fok a boldogság. Ezért
van az, hogy mindenkinek mást és mást
jelent. Mindenkinek a legkínzóbb vágy
megszűntét. Rabnál ezt a folyamatot
egyedül a képzelet végzi.
..... Holnap visszamegyek a fegyelmi osztályra,
több alkalmam nem lesz az
írásra, így utolsó éjjel
a fürdőszobában görnyedve írom
ezeket a sorokat, verseket, az elsőtől az utolsó betűig
egyhuzamban. Már nagyon fáradt vagyok,
rövidre kell fognom mondókámat.
.....Anyám, nagyon vigyázz rá!
Az arcában az áldozat szelíd fájdalma
van.
Ő csak adni akar. "Széthullt életemből
máglyákat égetek lelkedben, hogy szebbé
írjad verseidet..." valami ilyen van a mosolyában.
Zavard szórakozni, légy zsarnok mama és
ne engedd otthon elfonnyadni. .....Nem tekintheti magát
menyasszonyomnak, nem fogadom el szavát: "Várlak!".,
Én is őrzöm még szememben a régi,
vidám kölyök-mosolyt, mint valami olimpiai
lángot, hogy egyszer még a Tiétekben
is föllobbantsam. Azért éhségsztrájkoltam,
hogy tudjak pénzt keresni, esetleg küldeni
is. Ha sikerül költsétek el!
- Csak egymásra vigyázzatok,
akkor rám vigyáztok!....."
Rövid részletek Gérecz Attila leveléből,
melyet a szigorított fogházból küldött
Anyjának és mennyasszonyának.
Sok irodalmi szakértő szerint, Gérecz
Attila volt, az 56-os szabadságharc költője,
sajnos, hogy fiatal életét a golyó örökre
elhallgattatta....
HAGYATÉKOM
Kis versek. Szállongó pernyéi
Egy bús, halottas fáklyafénynek.
Mint, hogyha foltjai lennének
A szeplőthányt, közönyös égnek... |