Jegyben járnak a szabadság és
a vér.
Nászi ágyuk a holtak ágya, a csatatér.
A halál tett naggyá Magyarország,
a halottak,
akik meghaltak érted, érted és szabadságodért.
A halál szenteli meg az élőket, azok áldozata,
akik nagyon szerettek, akik harcoltak érted,
és éretted elestek, mert Téged,
Magyarország, nagyon szerettek.
Hol szűzi tisztaság van, ott oroz az árulás,
hol ezrek áldoznak, ott terem száz Júdás,
és a kénkő mocskával mosdatják szívüket,
a holtak vérével festik meg leplüket,
hogy a bárányok húsát falva
hirdessék
a világrendet a farkas falkák urai.
Szép vagy Magyarország koldusruhában
is,
megalázva, meggyalázva, és holtan
is,
holtodban megcsonkítva, végsőkig kifosztva,
közszemlére kitéve, felnégyelten,
bár gúnyból kimosdatnak, és
vörös rongyokba öltöztetnek, s rajtad
a romlás penészes szegfűi tenyésznek.
Dicső Királyaid csontjai szerte hevernek
Szent Prófétád hantja üres és
jeltelen,
s a lelkekben közönyös pestisként
dúl az enyészet.
Esküdj Magyarország, a gyermekek sírjaira,
esküdj a zsarnokság és a szolgaság
ellen hadat!
S ha kell a Csillagos Ég ítél majd
fölöttünk,
az Igazság, a Becsület és a Hűség
Istene
bennünk és körülöttünk. |