Van a kanadai magyar irodalomnak egy másik, angol nyelvű dimenziója, amelyről elég keveset tud a magyar olvasó. A hazai irodalomtörténészek, és főleg a ,,nyelvében él a nemzet" iskola képviselői tagadják e változat létezését, mondván, hogy magyar irodalom csak magyar nyelven létezhet. Én azonban irodalmunk szerves részének tekintem ezt az ágazatot, a következő megfontolásból:  (1.) Az alant tárgyalt írók hazánkban születtek, ott töltötték serdülő éveiket; (2.) Magyarnak vallják magukat, kanadai irodalmi sikereik ellenére is; (3.) Regényeik és elbeszéléseik kivétel nélkül magyar tárgyúak. (4.) Más nemzetek, köztük a német, a lengyel, a svájci nem közösítik ki íróikat csak azért, mert kényszerből máshol élnek, s más nyelven írnak.  A németek például magukénak vallják a svéd-német Frederick Philip Grove-ot, mert egy időben Németországban is élt. Hasonlóan, a svájci, Kanadába vándorolt Böschensteint, mert németül írt. Az amerikaiak pedig magukénak vallják a kanadai Morley Callaghan regényírót, mert New Yorkban is megfordult párszor. Ugyancsak amerikainak tekintik az angliai-kanadai Stephen Leacock szatíristát, ki tudja, milyen alapon?

Irodalmunk ezen csoportjába tartozik a klasszikus számba menő John Marlyn (1912-2006) Nagybecskereken született, s másfél éves korában érkezett Kanadába szüleivel. Winnipegen nevelkedett, s innen származnak írásai. A harmincas évek magyarjait ábrázoló Under the Ribs of Death (A halál szorításában, 1957) klasszikussá vált megjelenésétől kezdve. Hőse, a fiatal Hunyadi Sándor, a bevándorlókat érintő megaláztatás elől menekülve mindent elkövet asszimilálódása ügyében. Még nevét is megváltoztatja Alex Hunterre. Másik regénye, Putzi, I Love You, You Little Square (Szeretlek, Putzi, te kis mokány, 1982) a másodgenerációs kanadai magyar fiatalok meghasonulását ábrázolja.

Marika Robert Felvidéken született, és a második világháború után nyugatra menekült. Kanadában telepedett le, torontói angol nyelvű lapokban jelentek meg riportjai. A Stranger and Afraid (A félős idegen, 1964) regénye a második világháború menekültjeit mutatja be, akiket idegenkedve fogadott be Kanada népe, ellenséget és békés puritán életük felbolygatását látva bennük. Hősnője, Krisztina, masochista és kicsapongó természetével rá is szolgál a kiközösítésre. Vizinczey István (1932) a forradalom leverése után hagyta el az országot. Előbb Olaszországba ment, majd Kanadába vándorolt. Torontóban a CBC rádiónál nyert alkalmazást, majd szabadúszóvá lett. In Praise of Older Women (Az idősebb nők dicsérete) című szex-regényében Kanada elmaradottságát szatírizálja. A nagy vihart kavart regény számos kiadást ért meg és film is készült belőle. Később megjelent regénye: The Innocent Millionaire Balzacra emlékeztető stílusban született. Tanulmányai Rules and Chaos és Truth and Lies in Literature c. gyűjteményeiben jelentek meg. Visszaköltözött Európába.

Szohner Gábor Budapesten született 1936-ban. A forradalom bukása után a kanadai Vancouverben telepedett le. Fodrász volt, majd festői hivatásának áldozta éveit. Számos kiállítása volt Ottawában, New Yorkban, Vancouverben. Hatalmas tárlata tűzveszély áldozata lett Vancouverben. Több regénye kéziratban van. Az egyedüli megjelent  The Immigrant (Az emigáns, 1974).c. regénye három 56-os menekült beilleszkedéséről szól.

Jónás György 1935-ben született Budapesten. Otthon a rádiónál dolgozott. A forradalom leverése után érkezett Kanadába. Torontóban a CBC televiziónál kapott állást. Dramaturg volt, tucatra menő t.v. játékot, drámát, opera és operett szöveget írt. Öt verseskötetével főleg mint angol nyelvű költő vált ismertté. Final Decree (Bontóperi ítélet) című regényhőse nehezen tud beilleszkedni kanadai új környezetébe.

Van még számos más magyar származású író, köztük az írországi születésű és montreáli lakosú George Szántó, a vancouveri másodgenerációs George Páyerle, s az ugyancsak kanadai születésű, de magyar tárgyú regények és novellák írója, Tamas Dobozy. Róluk később szólok. Vizsgáljuk meg az alábbiakban e vonulatot tematikai felmérés és irodalmi formák szempontjából.

 Tematikai felmérés

Mint említettem, regényeiknek tárgya magyar. John Marlyn elbeszélései és regényei a harmincas évek magyarjainak életkörülményeit ábrázolják, a kor jellegzetes problémáit (rasszizmus, asszimilálódás-integrálódás, anyagi, gazdasági problémák) tárják fel; Marika Robert a háború hajóttöröttei, a D.P.-sek beilleszkedését; Vizinczey, Szohner és Jónás az 56-os magyarok témáját dolgozza fel. Hőseik társadalmi, gazdasági, politikai okokból hagyták el szülőföldjüket és Kanadában hozzánk hasonló körülmények között alapozták meg új életüket. Élményviláguk az új otthonteremtés izgalmait és traumáját mutatja. Valamennyi ki van téve az asszimilálódás-integrálódás dilemmájának. Idegennek találják az újvilág társadalmi szokásait és polgárjogi viszonyait.

Közös vonásuk a tárgyi objektivitás. Az óhaza iránti érzelmi kapcsolataik elég hűvösek, néha elutasítóak. Marlyn fiatal Hunyadi Sándora elborzadva szemléli a Nagybecskerekről Winnipegbe érkező bőszoknyás nagynéniket, kajla bajuszú nagybácsikat, szilaj ölelkezéseikben, síró-nevető hangoskodásaikban egyéni ambíciói kudarcát látja. (Sándor takarni akarta angolszász osztálytársai előtt emigráns voltát.) Robert Christinája némi nosztalgiával gondol a háború előtti hazára, de a háború utáni kommunista Magyarország csupán szökésre volt alkalmas számára. Jónás Kázmérja pedig fegyverrel is megvédené Kanadát az óhaza sorsától.

Nem sokkal biztatóbb Kanadához kötődő viszonyuk sem. Igaz, ezt a békés országot még saját írói is elmarasztalják. Frederick P. Grove és Morley Callaghan, Sinclair Ross és Hugh MacLennan nagy realista regényírók a magányosság és érzelmi ridegség hazáját látják Kanadában. A fiatalabb nemzedék számos tagja, köztük Norman Levine, Mavis Gallant, Mordecai Richler, önkéntes száműzetést keres a civilizáltabb Európában. Míg az európai író a természetből költői ihletet, szívhezszóló dalt, boldog szerelmet merít, addig kanadai kartársa a szegény farmer könyörtelen ellenlábasát látja a rekkenő nyár aszályában, a hosszú tél fagyasztó hidegében. Ezek láttán az angol nyelvű olvasó természetesnek találja, ha a kanadai magyar regényhősök számkivetettként érzik itt magukat, ha Szohner vagabund menekültjei lázadásban törnek ki parokiális környezetük ellen, ha Vizinczey és Jónás hősei idegenkednek ez ország törvényhozó szervezeteitől, s képmutatónak találják az újvilág társadalmi rendjét.

 Irodalmi formák

Műfaji szempontból ezek a prózaírók is kerülik a stilisztikai és technikai kísérletezést. Marlyn és Jónás a realista ábrázolási módszert alkalmazza; Robert, Vizinczey és Szohner a memoárra jellemző megszemélyesítési formát. Közös jellemvonásuk az élet idealizálásától való tartózkodás. Kerülik a pátoszt, irtóznak az üres retorikától, s előtérbe helyezik az öníróniát. Marlyn hősét szégyenérzet tölti el szülei szegény sorsa miatt, s mindent elkövet, hogy felnőtt korában fajtája megalázó életét elkerülje. Szohner stílustani ábrázolása majdnem ridegséggel határos. Zigi lenéző mosollyal kezeli öregkanadás honfitársait, ostobának tartja őket, mert azok megtanulták a környezetükhöz való alkalmazkodás íratlan törvényét. Jónás és Vizinczey hősei pedig egyenesen lázadnak a kanadai jogszabályok ellen. Marlyn hőse kivételével, a bevándorló magyar regényalakok nem tanúsítanak kisebbségi érzést a befogadó honpolgárok előtt.

Stílusukra frissítőleg hat az a tény, hogy nem erőszakolják a sajátosan magyar életképeket az angol idiómákra. A magyaros észjárás sikeres átültetése jelenti az angol olvasó számára e művek üdeségét. Jónás Katikája például angolul is ,,égeti a keze alatt a munkát." A székelygóbé Kázmér ,,odamondana annak a nemjó ügyvédnek, hogy nem tenné a kirakatba." S véleménye szerint tele van ez az ország ,,akasztófára való alakokkal." Az ilyen tőről fakadt kifejezések új színnel gazdagítják a jövevényszavak iránt egyébként is fogékony angol nyelvet. A magyar szociológusok, történészek, néprajzosok számára kincsesbányát jelent majd ez az irodalom. Sajnos, eddig a magyar műfordítók nem nagy érdeklődést mutattak iránta.

Megérdemelnék a magyar nyelvre való átültetést.

A másodgenerációs írók, John Marlyn Putzi c. regényéhez hasonlóan, a Kanadában élő magyarok, s főleg a bevándorló szülők itt született gyermekeinek életét ábrázolják.  Közülük figyelmet érdemel a magát tudatosan magyar származásúnak valló George Páyerle. 1945-ben született Vancouverben. Az UBC és a Victoriai Egyetemen szerzett diplomát, magiszteri szinten. Több verseskötete és regénye látott napvilágot, az utóbbiak közül a Torontóban megjelent The Afterpeople (1970), Wolfbane Fane (1977) s az Unknown Soldier, 1987, egyik sem magyar tárgyú. Ady Endre, József Attila, Fáy Ferenc versfordításai antológiákban jelentek meg. Páyerle közreműködött angol nyelvű antológiáink műfordításában és lektorálásban.

Tamás Dobozy Nanaimoban született, s az University of British Columbia egyetemen szerzett diplomát angol irodalomból, Ph.D. szinten. Hosszú magyarországi látogatása eredményeként íródott Doggone c. magyar vonatkozású regénye. Elbeszélés gyűjteményeiben, When X Equals Marylou, és Last Notes and Other Stories, számos írása a Kanadában tartózkodó magyarokról szól. Tudatosan használom a tartózkodó kifejezést, ugyanis Dobozy Tamás magyar hősei, a kanadai közhiedelem szerint is, megőrzik eredeti hagyományaikat és semmi nyomát sem mutatják az új környezetbe való beilleszkedésnek.

Ibi Kaslik, Újvidékről Kanadába vándorolt szülők gyermeke, Torontóban nevelkedett és a Montreali Egyetem növendéke. A 2004-ben megjelent első Skinny c. regényének magyar származású hősnője, Giselle Vasko orvostan hallgató a Montreali Egyetemen. A tehetséges lány anorexiában szenved. Betegsége mellett, vagy annak következtében kitaszítottnak, meg nem értettnek érzi magát, tele van lélektani visszásságokkal. Perverz viselkedésével pokollá teszi szülei és lánytestvére életét. Negatív vonásai ellenére is megnyeri az olvasó együttérzését és bizakodását a lány egészségi állapotának javulását illetően,  bár erre a 244 oldalas történet folyamán vajmi kevés jel mutatkozik. Skinny a Harper-Collins kiadó gondozásában jelent meg és az Amazon.ca / Books in Canada First Novel díjat nyerte el.