Március 15-e olyan évforduló a magyarok számára, bárhol is vannak a világban, amely napon ünnepelnek. Hasonló ünnep ez nekünk, mint az íreknek a Szent Patrick nap vagy az amerikaiaknak  július 4! Olvasva, hallgatva a magyar sajtót, rádiót, a nagyvilágon élő magyarok ezt a napot ismét  megünnepelték a Vajdaságtól kezdve New York City-ig.

A montreali magyarság, mint annyi évtizeden át, az idén is megemlékezett az 1848-as forradalomról és szabadságharcról.
Március 12-én a Katolikus Templom halljában gyűltek össze öregek és fiatalok, hogy ezt a történelmi eseményt visszaidézzék.

A  cserkészek bevonulása után, a  műsort Ft. Deák Ferenc nyitotta meg beszédével, melyet a cserkészcsapatok műsora követett. A szép számmal résztvevő cserkészek  emlékezetes műsort adtak elő. Műsoruk a "Ha én páva  volnék"  című szép népdallal kezdődött, melyet  Szép Bernadett és Edvi Krisztina tanítottak be és kísértek gitárral. Majd Váci Mihály: Még nem elég .. című versét  Zsiga Adrienn szavalta el. A cserkészek műsorát Dr. Fodor Sándor  ünnepi beszéde követte, akit Herédi István, a  Magyar Bizottság elnöke mutatott be a közönségnek.

Dr.Fodor Sándor ismert a montreáli körökben, már 18 évvel ezelőtt is mondott ünnepi beszédet, de akkor az '56-os emlékünnepélyen. Az ünnepi szónok, a McGill egyetem nyugalmazott professzora, igen világosan és tömören festette le a magyar történelmi előzményeket, majd az 1848-as forradalmat, rámutatva arra, hogy akkoriban Európa más országaiban is felkelések voltak, szintén a Habsburg uralom ellen. Kiemelte azt a tényt is, hogy a nép az ami a forradalmat véghezvitte, mind '48-ban, mind '56-ban. Párhuzamot vont a két forradalom között azzal is, hogy az 1956-os forradalom az 1848-as forradalom szellemében indult el, egybeolvasztva a két forradalom lényegét, eszméit és hasonlóságait. Ritkán hallhatunk ennyire egyszerű, világos és mégis emlékezetes ünnepi beszédet !

A műsor bemondója: ifj. Kocsis Ferenc felesége,  Csukly Erzsébet volt.
A szünet előtt a Gyöngyösbokréta tánccsoport "ifi", azaz a kicsik csapata szerepelt, a nézők örömére, hogy íme van utánpótlása is a híres tánccsoportnak.

Szünet után az "öregek" tánccsoportja következett, nagy sikerű táncukkal !  Ezt szép zongorajáték követte, Dékány-Nagy Anikó játszotta Brahms I. és V. Magyar Táncát és   Vecsey: Valse Triste-jét.

A Montreáli Magyar Iskola felsőosztálya kis színdarabot adott elő 1848 Március 15-re emlékezünk címmel, melyet az iskola tanárai írtak és nagy türelemmel tanítottak be. Elsőnek Szép Jóska szavalta el a Nemzeti dalt igen jól hangsúlyozva a verset annyira, hogy a közönséget is bevonta  a vers refrénjének szavalatába ! Majd a 12 pontot mondták el egyenként a gyerekek hibátlanul és nagy sikerrel. A legkedvesebb szereplők a Ülkei testvérek voltak, Gizike és Adél, akik fiatal koruk ellenére meghatóan, szépen szavalták  Pósa Lajos: Márciusi Ifjak című versét.

Az ünnepélyt Nt. György  Attila beszéde zárta be. Szép gondolat volt, hogy a közönségnek virágot és zászlót osztottak ki, amivel mindenki felment a színpadra feldíszíteni Petőfi Sándor  arcképét, majd ott  közösen elénekelték mind a három Himnuszt:  a magyart, a kanadait és az erdélyit! 
Emlékezetes évforduló volt kár, hogy kevesen jöttek el erre az ünnepélyre ! Reméljük, hogy jövőre többen leszünk.