Nem irodalomtörténeti fejtegetés a célom és nem két nagy költő viszonylagos nagyságáról van szó.

A régi rossz napokban, amikor még a magyar nép disszidált ellensége voltam, de még akkor is, amikor már "külföldre szakadt hazánkfia" lettem, irigykedve néztem az újságokban a helyi német Goethe Institut hirdetéseit, amelyekben iskolájukat, könyvtárukat, előadásaikat hirdették. Bárcsak nekünk lenne ilyen! Mennyivel könnyebb dolgunk lenne, ha a mi fiataljaink is meg tudnának tanulni folyékonyan beszélni, írni-olvasni magyarul, ha megismerkedhetnének az otthoni élettel!

Teljesen igaz, hogy nekünk minden valószínűség szerint sohasem lesz egy Goethe Institut-unk, mely létezik és működik minden olyan helyen, ahol nagyobb számban élnek német kivándorlók, amelyik élvonalbeli televíziós műsorokat tud produkálni, tucatjával tartja fent az elemi iskolákat, stb. stb. Dehát az egyenlet nagyon egyszerű: világszerte 14-15 millió  magyar és 80-90 millió német él, nem is beszélve arról, hogy a mi hazánk most kecmereg ki egy fél évszázados nyomorból, Németország meg a világ egyik leggazdagabb állama.
Hát akkor számunkra nincs remény? 

Nemcsak remény van, hanem valóság is. Van nekünk egy olyan lehetőségünk, ami sok szempontból túlhaladja, amit a Goethe Institut tud nyújtani: a Balassi Bálint Magyar Kulturális Intézet magyar nyelvi és magyarságismereti programja. Ez a nagyszerű elgondolás lehetővé teszi. hogy a nyugati diaszpórában élő egyetemi korú, magyar származású fiatalok  tíz hónapon keresztül Budapesten fejlesszék a magyar nyelv és kultúra ismeretét.

Kedves olvasó, ne tegye le a lapot, ne fordítson más oldalra, mert "ez úgysem nekünk való, ki tudja ezt magának megengedni?"  Ezt a programot  magyar állami ösztöndíj támogatja, ami ingyenes képzés, kollégiumi elhelyezés, egészségügyi ellátás, diákigazolvány mellett még havi 16 000 forintos ösztöndíjat is jelent a hallgatók részére! Természetesen azért van kiadás a családok részére is: útiköltség, élelem, ágynemű, evő- és főzőedények, magyarországi és erdélyi kirándulások költsége (kb. US$450,00), költőpénz . Saját tapasztalatom szerint (fiam tavaly vett rész ebben a programban) a kiadások, az oda-visszautazás költségén kívül, nem voltak lényegesen magasabbak annál, amit akkor is ki kellett volna fizetnünk, ha itthon marad.
Jó, jó, ez mind szép, dehát egy évet veszítünk az egyetemből!

Egyrészt nem feltétlenül. Több nyugati egyetemen van arra mód, hogy a magyarországi tanulmányokat egészében vagy részben elfogadják. Másrészt, ettől egészen függetlenül, a Balassi Intézetben eltöltött idő semmi esetre sem "elveszett". A program célja, a magyar "kulturális  és nyelvi azonosságtudat megőrzése és erősítése"  érték, sőt, mondhatnánk elengedhetetlen alkotórésze a diaszpórában élő magyar közösség fennmaradásának, és annak, hogy Magyarországgal és a magyar néppel szemben érzett felelősségünket, mint Kodály Zoltán "nyolcadik törzse", vállalni tudjuk, és annak értelmében cselekedjünk.

Emellett manapság Nyugaton is egyre inkább igaz a mondás: "mindenki annyit ér, amennyi nyelvet beszél". Magyarország bekapcsolódott a világ gazdasági és kereskedelmi hálózatába, egyre több nyugati vállalatnak van ott kirendeltsége, kapcsolata magyarországi cégekkel, vannak magyarországi érdekeltsége ( éppen mielőtt ezeket a sorokat írtam olvastam egy hírt, mely szerint Kína Budapesten tervezi kialakítani az Európai Unióval való kereskedelmének központját...). Az Intézet lehetőséget ad arra, hogy a hallgató az év végen az Európai Unióban elismert nyelvvizsgát tegyen. A magyarországi helyzet ismerete, nyelvtudás, kapcsolatok egyre inkább piacképes, értékesíthető valuta.

A hallgatók a tíz hónap alatt intenzív képzést kapnak magyar nyelvből (nyelvtudásuknak megfelelő fokon), irodalomból, történelemből, néprajzból, részt vesznek több kiránduláson az országon belül és egy hosszabb erdélyi úton. Emellett -és ez talán még fontosabb- megismerkednek a mindennapi élettel Magyarországon. Imre fiam még mindig emlegeti "János bácsi kifőzdéjét", ami a Somlói-úti kollégiumtól vagy öt percnyi járásra volt, és ahol 3-4 dolláros áron akkora adagokat kapott, amit még ő sem tudott megenni (mellesleg arról is ábrándozik, hogy milyen jó volt ott a koszt). Emlegeti az óriás adventi naptárt a Gerbeaud-házon, az ehhez kapcsolt műsorokat (de nem felejti el a pohár forralt bort sem, amit a Vörösmarty téren lehetett kapni). Megismerkedett és megbarátkozott az unokatestvérekkel, akikről eddig csak hallott, és akikkel most közelebbi kapcsolatban van, mint én magam.

Nemcsak a mi családunknak volt a Balassi Bálint Intézet programjával kapcsolatban ilyen jó tapasztalatunk. A sok pozitív megnyilatkozás közül hadd idézzek részleteket egy szülő leveléből, amit dr. Némethy Judithnak, a program külföldi koordinátorának írt:

Szeretném megköszönni Önnek, hogy lehetővé tette gyermekeim számára hogy egy egész iskola évet tölthessenek Magyarországon, és megismerked-jenek a magyar élet sajátságaival. A gyerekek sikeresen befejezték a magyar nyelv tanulását. Nagyszerű élmény volt számukra. Nagyon sokat tanultak - nem csak a nyelvet. Az erdélyi csoportos kirándulás különösen jelentőségteljes volt számukra, mert  családunk eredete Nagykárolyban gyökerezik... 
A kisebbik fiam még feleséget is talált Budapesten. Augusztusban volt az esküvő. Sok jó barátot szereztek és fenntartják a kapcsolatot velük a világ különböző sarkaiból.

A résztvevők kiválasztása pályázat utján történik, melynek lebonyolítását Nyugaton a Külföldi Magyar Cserkészszövetség által irányított Teleki Pál alapítvány vállalta. Erről részleteket, vagy további információt a következő címeken lehet találni:

A Külföldi Magyar Cserkészszövetség honlapján: www.kmcssz.org
( az ablak bal oldalán "Jövőnk" , onnan "Ösztöndijak");
dr. Némethy Kesserű Judith (Teleki Pál Alapítvány),
e-mail: jn2@nyu.edu, telefon esti órákban: USA (212) 505-9658;
Szórád Gábor (Külföldi Magyar Cserkészszövetség irodája, hétfő-szerda-péntek)
telefon: (00-1-973) 208-0450, fax: (00-1-973) 208-1451
A Balassi Bálint Magyar Kulturális Intézet honlapja: www. bbi.hu (a pályázati kiírás és jelentkezési lap letölthető).