"Áldassék: a Tűz csiholója."

Mint egy Isten, hóban vacogva
Fogadta szent munkája bérét:
Még ma is minden bátor ember
Csörgedezteti az ő vérét.

indította a torontói előadást ezzel a gyönyörű Ady-verssel (A Tűz csiholója) a Színész, akinek veretes szavakba foglalt mondandójára az Elindultam szép hazámból fájdalmas dallamával válaszolt az Éneklő. Hatásos kezdet nyomot hagyó befejezéssel, másnapokra is jutó biztatással.

"Sziki Károly már az egész világgal és az egész világért hadakozik a Nyakamon kötél - 25 év Thália szekerén (Eger, 2004) című könyvében. Lényegében a színművész pályája, körbekerítve szúrósdróttal, teleszórva eleven parázzsal. A lelátón vagy tribünön, esetleg páholyban vagy karzaton, titokzatos nézőtéren, ajtók előtt és ajtók mögött lelküket cipelő álmutatványosok, akik a valóságban hol becsületes, dolgos emberek, hol spekuláns politikusok, kukkolók és máglyára ítélt gondolat-tulajdonosok.

Remélem, e könyv nem összegezés, hiszen a fiatal, rendkívül tehetséges színművésznek még fel kell építenie a Magyar Thália Templomát, vagy neki kell vágnia szekéren a befelé zsugorodó és kifelé táguló hazának. Mindkét esetben szerencse kísérje és a nemzet megbecsülése, hiszen ő is becsüli nemzetét, ezért vállalta a kötelet is."

A fenti sorokat az Összmagyar Testület folyóiratában olvastam a Testület elnöke, Bartis Ferenc költő tollából, és éppen idejében. Azon gondolkoztam már egy ideje, pontosabban április 27. óta, miután meghallgattam a Magyarország az én hazám című zenés irodalmi műsort, amellyel Sziki Károly és Hegyesi Hudik Margit legutóbbi kanadai turnéján szerepelt. A torontói magyar főkonzulátus szponzorálásával szervezett előadói körúton Szikit már sokan ismerősként üdvözölték, hiszen évtizedek óta rendszeresen visszatér Észak-Amerikába - mindig "időszerű műsort" hozva magával. Az egyszemélyes színpad mestere, aki jól artikulált hangjával betölti a hézagokat, amelyek az esetleges rossz akusztika vagy éppen a teatralitás kellékeinek hiányából adódnak.

Torontóban két helyen léptek fel: az Első Magyar Református Egyház Károlyi Gáspár Termében és a Szent Erzsébet Katolikus Egyházközség dísztermében. A csodálatos hangú énekesnővel, Hegyesi Hudik Margittal, aki az egri Eszterházy Károly Főiskola Ének-Zene-Tanszékének docense is egyben, megajándékozták a magyar kultúrára, a szépre és jóra szomjazó torontói közönséget, Wass Albert szellemével, akinek lelkében halkan zsonghatott a Székely Himnusz dallama, miközben üzente haza, hogy "a víz szalad, de a kő marad".

Mondhatnók azt is, hogy a versek, illetőleg a prózai szöveg zenei hátterét Margit dalai szolgáltatták. A műsor első felében az eredeti népdalok és a hazafias érzelmekre alapozó hallgatók, a kommunista rezsim alatt betiltott énekszámok vezettek, az Ott, ahol zúg az a négy folyó, a Szép vagy, gyönyörű vagy, Magyarország és hasonlók, míg a második részben az operettbetétek, az ú. n. örökzöld dallamok csendültek fel.

A Wass Albert-összeállítás után Sziki rövid helyzetjelentést, történelmi ismertetőt tartott, kiemelve az otthoni kevesek, a lélekben-szívben annál erősebb másfélmillió magyar december 5-e utáni lelkiállapotát. A másfélmillió magyar szégyenét és elszántságát, hogy a gyávasággal, butasággal és félrevezetettséggel szembeszegülve mégis vállalja a nemzet egyesítésének küldetését. Mert Erdélyért, Felvidékért, Kárpátaljáért vagy Délvidékért nemcsak könnyezni kell, hanem azokra is odafigyelni, akik ott élnek, küzdenek és fájnak - a népszavazás után immár megduplázott megalázottságban.

Magyarország az én hazám - sírta párnájába annakidején nagyapám és apám nemzedéke a történelmi Háromszéken, suttogta gyermeke fülébe Moldvában a megrettentett csángó édesapa - a mádéfalvi rettenetes éjszakától kezdődően mindig, a múlt esztendő végéig -, és motyogták szakállukba az ungvári, zombori és pozsonyi megvert magyarok. December 5. után azonban mit mondhat a magyar azokon a végeken?

Mit is mondhatna? Az igazságot. Hogy bármit mond a szemtelen, hazug propaganda, Magyarország mégis a mi hazánk!

Ezt a hitet hagyta a szívünkben Hegyesi Hudik Margit és Sziki Károly előadóestje. A hitet, amelyet kőbe vésve hirdet majd a Színész kezdeményezésére felállítandó Wass Albert-szikladarab valahol, a magyar haza valamelyik szegletében.