| Álmaikban
Amerika
Ezerszáz
dolláros kölcsön és némi szerencse
a követségen: ennyi a recept azoknak az egyetemistáknak,
akik el akarnak jutni Amerikába. Több ezren vannak,
akik idén szerencsét próbáltak, és
sokuknak sikerült néhány ezer dollárral
gazdagabban hazatérni. Igaz, az Újvilágból
nem sokat láttak, mert a napi tizenhárom órás
munka mellett erre nem maradt idejük. Diákmunka, óránkét
hat és fél dollárért.
| Magyar Krónika, szeptember
27. |
 |
| Lukács
Csaba |
 |
|
| |
Ocean City az amerikai fõváros
lakóinak kedvelt tengerparti üdülõhelye.
Aki nem a legnagyobb csúcsforgalomba indul, annak három
órát kell autóznia a városkáig,
amelyben méregdrágán adnak mindent, mégis
tömve van turistákkal. A parton ezernyi módon
lehet a pénz költeni „a Speed Worldben például
tucatnyi pályán lehet robogni a gokart-szerû
kisautókkal. A leleményes vállalkozó
megcsinálta kicsiben az amerikaik kedvenc autóversenyét,
a Nascart és az Európában jóval népszerûbb
Forma 1-et is. Utóbbinál már komoly sebességgel
lehet hajtani az autót, igaz csak azoknak, akik rendelkeznek
jármûvezetõi engedéllyel. A parkban
nepáli és székelyudvarhelyi egyetemisták
dolgoznak, egyen-mosollyal az arcukon tuszkolva be a kövér
turistákat a pöttömnyi jármûvekbe.
Biztonsági öv fel, egy „no bumping” (ne
ütközzön - a szerk.) figyelmeztetés, aztán
három perc szünet, majd minden kezdõdik elölrõl.
Naponta tizenhárom-tizennégy órán
át, hat és fél dolláros órabér
ellenében.
Reggeltõl estig a tûzõ napon, óriási
páratartalom mellett és harminc fok fölötti
hõmérsékleten.
Fecsõ András korábban soha nem járt
Amerikában, sõt, még repülõn
sem ült. Harmadéves a marosvásárhelyi
egyetem orvosi karán. A barátaitól hallotta,
hogy van egy lehetõség eljutni álmai földjére,
csak ezeregyszáz dollárnyi készpénzt
kell befizetni és kitölteni egy kérdõívet.
Aztán várni és reménykedni, az amerikai
követségen ugyanis szigorúan utána néztek,
hogy valódiak-e az adatok. Kiszûrték az elsõ-
és az utolsó éves hallgatókat is,
mivel náluk nagyobb a kockázat, hogy a négyhónapos
diákvízum lejárta után sem térnek
haza, megpróbálva illegálisan munkát
vállalni az Újvilágban.
András az interneten próbált munkát
keresni magának, de nem járt sikerrel. Erre a munkalehetõségre
egy barátja bukkant és társakat keresett
magának. Kijöttek, felvették õket, sikerült
lakást is találniuk.
- A leves hiányzik a legjobban” meséli -,
amióta otthonról eljöttem, azóta nem
ettem.
Nagyon hiányzik az otthoni kaja, az itteni nem ízlik,
az elsõ napokban rosszul is voltam. Igaz, itt is lehet
kapni európai ételeket, de az jóval drágább,
így nem engedhetem meg magamnak. Többnyire pizzát
eszünk, vagy gyorsbüfékbe megyünk, mert
azok a legolcsóbbak.
- Mi a baj ezekkel? Erdélyben a fiatalok nagy része
erre vágyik.
Az lehet, én is így voltam vele. de négy
hónap után azt mondom: ha egyszer hazajutok, többet
soha nem megyek gyorsétterembe.
-És miért nem fõztök magatoknak? Az
alapélelmiszerek olcsók.
- Hetente hét napot dolgozunk, hétköznapokon
tizenhárom és fél órát, szombat-vasárnap
pedig tizennégy és felet. Éjjel egyre érünk
haza, alig várjuk, hogy belezuhanjunk az ágyba.
Nincs szabadnap, én például június
tizenötödikétõl itt vagyok, de eddig csak
egyszer tudtam elmenni a szomszédtelepülésre,
egyszer pedig mivel esõben nem szabad a pályára
engedni a vendégeket hamarabb elengedtek, így kicsit
jobban körül tudtam nézni a városban.
Olyan hét is volt, hogy kilencvenöt órát
dolgoztam.
A vidámparkok és a vendéglátóipar
mellett a kis boltok is szívesen alkalmaznak a nyári
szezonra külföldi diákot. Itt a tulajtól
függ, hogy mennyit kell dolgozni. Néha az is megesik,
hogy elég a napi nyolc óra – igaz, akkor a
pénz is kevesebb. A bérek óránként
hat dollártól indulnak, ám egy nagyobb forgalmú
helyen pincéreskedõ diák a napi százötven
dollárt is megkeresheti. Ez persze ritka, de az egyetemista
legendáriumban olyan történet is van, amelyben
dúsgazdag férjet is kifogott magának az idénymunkára
ideérkezõ szõke medika. Az udvarhelyi fiúk
tizenketten laknak egy konténerházban, melyet András
óriási szerencsével - kilencezer dollárért
kapott meg az egész szezonra. És ebbõl ezret
visszaadnak, ha nincs törés, mesélik a pöttömnyi
elõtérben, mert csak ott lehet leülni. A három
hálószoba és a nappali ugyanis tele van ágyakkal.
De mindenkinek van saját ágya és senkinek
sem kell a földön aludnia ebben a mûfajban ez
jelentõs eredmény, miként az is említésre
méltó, hogy van mosógépük és
telefonjuk is. No meg két mosdó, külön
a fiúknak és a lányoknak.
Aki végigrobotoltja a június elejétõl
szeptember végéig tartó vízumidot,
az nem sokat lát Amerikából, de a kölcsön
visszafizetése után is megmarad négy- ötezer
dollárja. Ez óriási pénz, hiszen Erdélyben
az átlagkereset nem éri el a hetven dollárt.
Sokan azért nem jutnak el Amerikába, mert a feltételeknek
eleget tesznek ugyan, de az egész rokonságtól
sem sikerült az ezerszáz dolláros beugrót
összeszedni.
A diákok toborzását vegyes vállalatok
végzik. A CCUSA-nek például Budapesten és
Kolozsvárott is van irodája. Mike Michell magyarországi
vezetõ szerint idén õk kétszáz
diák kiutazását szervezték meg programonként.
Az egyik lehetõség a táborozás. Ilyenkor
kilenc hétig amerikai diákokra kell felügyelni,
vagy õket kiszolgálni a különféle
táborhelyeken, aztán a megszerzett pénzbõl
szabadon lehet utazni az államokban. A másik a diákmunka,
amikor a jelölt maga keresi meg a munkahelyét és
maga dönti el, hogy végigdolgozza-e a teljes idõszakot
vagy költ is a megkeresett pénzbõl. Az irodavezetõ
szerint nekik nagyon jó a statisztikájuk, tavaly
ugyanis csak hat-hét diák döntött úgy,
hogy nem jön haza a négy hónapos vízum
lejárta elõtt.
A kaliforniai cég hat éve Romániából
is juttat ki diákokat Amerikába. Az ország
bukaresti nagykövetsége idén ugyanúgy,
mint tavaly - ezer helyet engedélyezett számukra,
ám ennek sokszorosára lett volna igény.
A jelentkezõk korhatára huszonhat év, és
nem örülnek az elsõ és az utolsó
éves diákoknak. A kiközvetítés
díja ezerszáz dollár, ha õk keresik
a munkát, ezt azonban nem kötelezõ elfogadni.
Ez az összeg a repülõjegyet és a vízumdíjat
is tartalmazza. A jelentkezõnek felvételi beszélgetésen
kell részt vennie, ahol az angoltudását is
megvizsgálják a minimális szint az, „hogy
ne tudják õket eladni,” de a középfok
az ideális.
Azt már a diákoktól tudom, hogy sokan elõre
betanulják a típuskérdésekre adható
típusválaszokat, és bár kiválóan
el tudják mondani angolul, hogy mi volt életük
legnagyobb élménye és milyennek képzelik
el a világot ötven év múlva, ám
pár nappal késõbb a repülõtéren
mégsem tudják megkérdezni, hogy merre találják
a mosdót. Sokunknak van itt szóvivõje - mondják
viccesen jelezve, hogy gyakran csapatokba rendezõdnek a
gyengébben kommunikálók a jobb angolosokkal,
megnövelve így a munkaszerzési esélyeket.
A romániai diákközvetítõ cégek
a szülõkkel közjegyzõ által láttamozott
okmányt iratnak alá, melyben vállalják,
hogy ha a gyerek nem jön haza idõben, ötezer
kétszáz dolláros büntetést fizetnek.
Ennek ellenére is maradnak kint diákok. A követség
idéntõl nagyon megszigorította az ellenõrzést,
kiszûrték a hamis diákigazolványokat
és sok esetben utána néztek a szülõi
háttérnek is. Aki hamis adatot irt be vagy hibásan
töltötte ki a kérdõívet, annak
kérvényét magyarázat nélkül
elutasították.
A Spirit Exchange kolozsvári cég nyilvántartása
szerint nyolc százalék alatt van a kintmaradók
aránya, annak köszönhetõen, hogy erõsen
szelektálnak a jelentkezõk között. „Mi
olyan embereket küldünk ki, akik másként
gondolkodnak, mint az átlag” - mondja Kovács
Béla cégvezetõ. Õk csak az erdélyi
egyetemi központokból jelentkezõket fogadják,
és közülük is szívesebben a magyarokat,
mert a többi román egyetemi városból
rosszabb a statisztika. Az udvarhelyi gyerekek október
elején érkeznek haza. András egyetemérõl
eljött a fél évfolyam, zömében
magyar diákok. A program nélkül egyikük
sem tudott volna átjutni az óceánon, a következõ
tanévben elkölthetõ pár ezer dolláros
zsebpénzrõl pedig nem is álmodhattak volna.
Azt állítják, hogy nem csalódtak:
korábban itt járt társaiktól elõre
tudták, hogy kemény munka vár rájuk.
Ugyanannyit keresnek, mint a hasonló munkát végzõ
helyiek igaz, a helyiek csak a legritkább esetben vállalnak
hasonló munkát.
Éjjel fél kettõ, méregdrága
európai sört szorongatva ülünk az udvarhelyi
diákokkal a konténerházban. Koppan be a szemük
az álmosságtól és reggel korán
kell kelniük. Ha szórakozni akarnak, vagy ismerkedni
az itteni élettel, azt csak a pihenés rovására
tehetik. - Álmaimban Amerika mondja egyikük és
lefekszik.
Még harminc napja van a következõ levesig.
|