Kettézárt falu Ukrajnában

Magyar Krónika, április 3.

Sebestyén Márta

Budapest

A történelem vihara emberi sorsokra nyomta rá a bélyegét, olyanok felett ítélkezett igazságtalanul, akik ártatlanul keveredtek a II. Világháborúba. Ezt bizonyítja a Kárpátalján található Kisszelmenc esete, amit kis-Berlinnek is szoktak nevezni, hiszen egy falut drasztikusan kettészeltek, az emberi jogokat, érzéseket figyelmen kívül hagyva.

1947-ig Kisszelmenc és Nagyszelmenc összetartozott (a Csehszlovák uralom után 1938-tól a két falu ismét Magyarország részévé vált). Nagyszelmencet a háborút követõen Csehszlovákiához csatolták, Kisszelmencet pedig a Szovjetunióhoz. Olyan gyalázatosan igazságtalanul választották el egymástól a két települést, amelynek mellesleg a temploma, a temetõje közös volt, hogy az egyik utcája mentén szelték ketté. Igaz ez már a harmadik megoldás volt, ahol a határt meghúzták.

Azok, akik Kisszelmencen maradtak, a határ meghúzása után már csak nagyon ritkán láthatták szeretteiket, hiába csak néhány méter választotta el õket egymástól, mégis 80 km-t kellett utazniuk, hogy a nagyhatárt átszelvén keblükre ölelhessék az elszakított rokonaikat. Sajnos Csehszlovákiába beutazást nagyon ritkán kaptak, így sokan még saját szüleik, nagyszüleik temetésére sem tudtak elmenni. Csupán a szögesdrót mögé megbújva hallgathatták végig a gyászszertartást.

A faluban még ma is beszélik azt az esetet, amikor egy édesanya a nagymamához küldte leánygyermekét Kisszelmencre és idõközben, pedig lezárták a határt, így a gyermeket már a nagyszülõ nevelte fel. Régebben a rokonok a szögesdrótnál átkiabálva dalban üzentek egymásnak. A Kisszelmencen maradt ma már csupán 200 fõbõl álló lakosságot egymás után érik a megpróbáltatások, hiszen a Szovjetunióból idõközben Ukrajna kivált és már megint ki sem mozdulva lakhelyükrõl egy újabb ország állampolgáraivá váltak akaratukon kívül. Csupán javarészt az öregek tengetik magukat filléres nyugdíjaikból, amit azért kapnak, hogy annak a hatalmas országnak a lakosaivá váltak és nem lázadoztak.

Ez annyit jelent, hogy amerikai dollárban számolva 20-30 USD-t kapnak havonta. Ami édes kevés a megélhetéshez. A nagyszelmenci lakosok már sokkal jobban jártak. Ott új munkahelyeket teremtettek, a régiek sem szûntek meg és a 600 lelket számláló falu is, hamarosan csatlakozik az Európai unióhoz, mint Szlovákia szerves része. Ami elszomorító, hogy tavaly bevezették a szlovákok Ukrajnával szemben a vízumkötelezettséget, ami méginkább megnehezíti az átjutást. Igaz már a rokonok, egykori falubeliek sem úgy néznek egymásra, mint annak idején.

A két falut már nem csak a szögesdrót választja el egymástól, hanem mentális különbségek érezhetõk az emberek viselkedésében. Mivel a szlovákiai résznek már jobb sora van, ezért elidegenedtek a szegény ukrajnaiaktól. A kisszelmenciek már csupán abban bízhatnak, hogy ha egyszer Ukrajna is belép az Unióba, akkor majd megszûnnek a határok és a két falu majd újra egyesül. De sajnos még addig sok víz lefolyik a Tiszán…