In memoriam Dr.Vámos István

Magyar Krónika, március 21.

Bencsics Klára

Montreál

Az elmúlt hetekben búcsúztatta a montreali magyarság egyik kedves honfitársát: Dr. Vámos Istvánt, aki március 2.-án, szeretõ felesége és barátai körében elhunyt. Kacskaringós életútja eredményes és változatos volt. Budapesten 1907-ben született.

1936-ban a budapesti ügyvédi kamara tagja lett. 1938-ban kötöttek házassságot Komlós Katóval, akivel küzdelmes 42 évet élt le annak 1980-ban bekövetkezett haláláig. Budapesten ügyvédi mûködését 1948 végéig folytatta, mikor is elhagyta Magyarországot.

Emigrációjának elsõ állomása Párizs volt, itt az Alliance Francaise-nél nyelvet tanult, és az Académie d’Armes de France-nál vívómesteri diplomát szerzett. 1950-ben érkezett Kanadába. Mivel gimnazista korától sportérdeklõdése az evezés és a vívás volt, Kanadában elvetette az ügyvédséghez való visszatérés gondolatát, hivatásos vívómester lett. Mégpedig az elsõ diplomás mester, aki itt letelepedett.

1952-ben alapította meg a montreali Fencing Club-ot, amely még ma is mûködik. A klub fénykorában a taglétszám meghaladta a százat is, számos nemzeti és tartományi bajnokot nevelt. 1973-ban alapította meg a Canadian Fencing Academy-t, ennek öt éven át elnöke volt, majd tiszteletbeli tagja. Társalapítója a quebeci Öttusa Szövetségnek és a montreali olimpiai játékokon a vívásnak technikai vezetõje volt.

Ötévi özvegység után feleségül vette Frank Ibolyát, akit még otthonról ismert.
A kanadai sportvilágban elismert neve volt és ezt az elismerést nyilvánította ki a montreali magyar Fõkonzulátus 2001-ben, egy baráti fogadás alkalmával, amikor elismerõ ajándékkal méltányolta munkásságát.

Rövid életrajzában élete fõeredményeit soroltuk itt fel, de Dr. Vámos Istvánt nem csak ez jellemezte. Mélyen gondolkodó egyéniségét mi sem jellemzi jobban, mint 1988-ban megjelent könyve, a „Naked mind” angolnyelvû epigrammák, azaz mindennapi gondolatok gyûjteménye. Eme gondolatok, minden gondolkodó embernek felmerülnek élete folyamán, de õ leírta, elegáns, tömör mondatokban.

1993-ban megjelent háromnyelvû antológiánkban is a: Mozaik, Mosaic, Mosaique-ban, leközöltünk részleteket a könyvbõl. Reneszánsz embernek ismerték meg barátai, kikkel römizni is szeretett, így két héttel halála elõtt is játszott még. A filozófia, költészet kedvenc témája volt.
Utolsó éveiben számtalan verset irt, melyekben filozófiája megnyilvánult. Csak a „fióknak” írta verseit, amíg jó barátja Kerekes Sándor kezdeményezésére, 2000-ben „Ecce Homo” címen adta ki verseit, szép kék bársony kötésben. A könyv elõszavának néhány sora:

„A verseket elsoõsorban Múzsámnak, feleségemnek írtam, majd barátoknak, rokonoknak, akik még értékelik e mûfajt. De lehet, hogy tudat alatt fõleg önmagamnak, hogy értelmet adjanak életemnek az emberi kor végsõ határán.

Hálás vagyok a sorsnak, hogy gyengülõ testben—verseim tanúsága szerint—még elég szellemi erõt hagyott.”...