Egy haza; három országban
Szeptemberi utazás a Kárpát Medencében

Ez a beszámoló nem útinapló, csak egy kis betekintés két hetes túrámra, amit ez év szeptember 11-23 között tettem.

Hosszúnak tûnne az olvasónak, ha itt felsorolnám, mindazon városok, helységek, hegyek és folyók neveit amit láttam, vagy amin átmentem.De annyit mondhatok, hogy hazánk majdnem minden folyóját láttam, mind a mai Magyarországon, mind Felvidéken mind Erdélyben!

Már ez a tény fantasztikus élménynek számit.

Hegyek pedig szintén nagy számmal voltak az úton. Kis Tátra- Magas Tátra, Radványi havasoktól és Görgényi havasoktól Börzsönyig, Pilisig. A Dunántúli hegyvidéktõl- a Mecsekig. A Mátra is látható volt minibuszunk ablakából. De gyakran hágóikon is keresztül mentünk, vagy a hegyek lábánál szálltunk meg, mint Tátrafüreden, a Panda szállóban két éjszakára.

Három határon mentünk át, a szlovák, román és magyar, de a Dunajec folyónál a lengyel határ volt a folyó túloldalán, és Beszterce hágónál közel volt az Ukrán és a Moldovai! Tehát, szinte az egész Kárpát Medencén átmentünk. Felvidék, ahol még soha sem jártam, számtalan régi várral várt bennünket, most megtekintettük a Zolyom, Késmárk, Árva és Szigetvárat. Történelmünk súlyos évszázadai úton-útfélen elõtûntek, amerre csak mentünk: .Késmárkon Thökölyi Imre és Zrinyi Ilona kriptáját, Kassán II. Rákóczi Ferencét néztük meg.

Utunk alatt sok szép régi templomot, székesegyházat láthattunk három országon keresztül. .A kassai Dómtól elindulva a kolozsvári Szt. Mihály templom, a nagyváradi Szt László Székesegyház, a Körösfõi régi kalotaszegi templom, a szegedi ezeréves Székesegyház, a Jánoshalmi híres templom, a pécsi Székesegyház, Székesfehérváron St. István sírromjai és Székesegyháza, a Tihanyi Apátság I. András király kriptájával, és az esztergomi Bazilika, Mindszenty sírjával.
Hoseinket is felkerestük az aradi emlékmunél Aradon, Mohácson a mohácsi vész temetojét. Ópusztaszeren Árpád apánknak tettük tiszteletünket, megcsodálva a Feszty Árpád körképet, ami nem csak látványos, de mozog és hangja is van!
Sok értékes népmuvészetet is láttunk: Székelyföldön, Korondon, Torockón, Kiskunhalason, Kalocsán híres csipkéket vásároltunk, és Hollókon a palóc népviseletben gyönyörködtünk.

Megnéztük Bugacon a bugaci lovas „showt”, a csikósok remekeltek lovaikkal, kitûnõ gulyást fogyasztottunk a Bugaci Karikás csárdában.

Tokajban megkóstoltuk a finom tokaji bort, legalább hét félét, Babits gazda pincéjében és az ország másik oldalán, Baranyában pedig a híres villányi borokat, Guczer Tamás pincéjében!

Többnyire kitûnõ szállókban szálltunk meg, érdekességnek néhány hotel nevét hadd írjam ide: Tokaj-Tolcsva: Millennáris hotel, Borsafüred – Máramaros: Hotel Mia, Makón.:-Bástya hotel, Kiskúnhalas-: Csiperke szálló, Balatongyökéren- Borbála szálló, Budapesten Sunlight hotel. Általában mindig este érkeztünk a szállókba, ahol jó vacsorával vártak, de legalább háromszor kaptunk „részeges” csirkét, melynek a receptjét szívesen megszerzem.

Székelyföldön - Zetelekán és Torockón az úgynevezett ”faluturista gazdaságoknál” szálltunk meg, azaz helybélieknél. Itt legjobb volt a koszt és a vendégszeretet!

Érkezésünkkor szép népviseleti ruhákban pálinkával és süteménnyel várták a fáradt utasokat!

Sok érdekes élményben is volt részünk a látnivalók mellett. Koltóra, a Teleki kastélyba is elmentünk, ahol Petõfi Sándor mézesheteit töltötte. Láttuk a körasztalt amin Petõfi a „Szeptember végén” c. költeményét írta, elnéztem fölötte a távoli hegyekre ahol „....már hó takará a bérci tetõt.....”és bizony libabõrös lettem, ettõl az élménytõl! A cédrusfáról , ami állítólag akkor is már meg volt, emlékágat hoztam, majd szép költeményét is elmondtuk!

Késõbb Félegyházára mentünk síremlékéhez és megnéztük a Petõfi múzeumot, s a mezõt ahol elesett!

Elmondhatom, hogy bármerre jártunk, Petõfi emléke mindenütt megvolt a három országban! Az egyik helyen csak megszállt, a másik város a vendéglõjében írta az „Egy gondolat bánt engemet” címû versét , úgy tûnt, hogy mindenütt járt, keresztül a hazán.
Félegyházától egy „úgrás” csak Segesvár, ahol lefényképeztük Drakula szülõházát, ami ma sörözõ.

Sajnos nem tudom leírni azt a sok élményt, látnivalót amiben részünk volt, de nem hagyhatom ki a Szentendrén a híres marcipán-gyárat, ahol a parlament kicsinyített másától kezdve, minden marcipánból van, a visegrádi Duna kanyar gyönyörû látványa a várból, Dobogókõi turistaház, ahol a pilisi hegyek csodája tárult elénk. És a kõ tényleg dobogott. A hollókõi Piroska néni vendéglátása és népszokások bemutatása, jó palóci kiejtéssel.

A gödöllõi királyi kastély pompás múzeuma, melyet 1996-ban avattak fel a felújítás óta. Valamikor régen ez a kastély Mária Terézia, I. Ferenc József és Erzsébet királynõ nyaralója volt. Végig mentünk a csodálatosan berendezett termeken, szobákon. Itt nyaralt Horthy Miklós kormányzó is családjával. A hatalmas parkban is elsétáltunk, ahol Horthy István mellszobra áll.

Budapesti tartózkodásom mindössze nyolc napból állt, de itt is szép emlékeket gyûjtöttem magamnak.

Egyik kiemelkedo emlékem, mikor a belvárosi Gerbeaud cukrászda teraszán ültem kávé mellett, asztalomhoz leült egy idõsebb házaspár. Az angol társalgás az úrral nagyon jól ment, mikor is elmesélte, hogy svédek, csak weekendre jöttek Budapestet megnézni. Néhány mondat után közölte velem, hogy õ sok Márai Sándor könyvet olvasott és nagyon szereti, csak azt nem érti ,miért nem kapott az író Nobel díjat?

Legszebb emlékeim közé tartozik a Fórum Találkozó, ami a Gösser sörözõben, a Vizivárosban zajlott le egy szombat este. A jelenlévõk kivétel nélkül internetes „ismerõsök”, akikkel az elmúlt években a Magyar Nemzet Online-ján ismerkedtem meg. Átlag életkor 40 év volt, fiatal diplomások, akik minden hónapban megtartják a találkozót. Köztük egy néhány órára ismét pestinek és fiatalnak éreztem magam, a sok kedves ajándék és szeretet amit kaptam tolük nagyon meghatott! Harmincöt fiatal no és férfi életükben, céljaikban hasonló felfogású magyarok, barátaim lettek.

Mindent összevetve, nyugodtan elmondhatom, hogy ez a túra kitünõen sikerült a 30 fokos meleg ellenére, kicsit megismerhettem három országot, ami végsõfokon az én hazám .